A megfeketedetten összenemezesedett kormányzati gusztustalanságok zsíros szennyei szépen egyenletesen belepték ezt az utóbbi négy évet is és maradéktalanul elesett az utolsó emberig az egész kompánia, az összetartásnak a kéz kezet mos háborújában a becsület ellen.
Kérdéses már csak az maradt, hogy a halottsminkelők ügyessége képes e ellensúlyozni az enyésző rothadás sokasodó hullafoltjait a választásig az erkölcs elhullottainak odapingált mosolyával, talmi boldogság rövidke öröméhez juttatva a haláltáncot félreérteni kész boldogtalanokat?
Eképpen állunk a huszonegyedik században a szégyenletes állami dolgok pavilonjánál az aljasságok panoptikumában Magyarországon, ahol
minden feltétel együtt lehetne egy tisztességes nemzeti léthez,
de sajnos szétrabolták, kilopták innen az áruló felkentjeink, akik oly könnyen kínálták oda farukat a kísértésnek és oly hevülten voltak gyarlóak, meg nem tartani esküjüket.
Összefoglalva:
– vannak gazember vezetőink,
– minden reménytelen,
– szar az élet, de lehetne jó is.
Én ebből egy kukkot sem értek.
Nem vagyok elrontója a választékos beszédnek. A tartalomhoz rendelt forma s annak összhangja olyan teremtő erő,amely a mondandónk közvetítő erejét erősíti.Itt ez a választékos stílus, azonban a tartalom nyaka köré tekeredett .Jól megszorongatta annak a torkát, ezért már alig hallani mit is akart mondani. “bocsika”.