A magyar hétköznapi valóság az valami olyan abszurditás, hogy bedrogozott rémtörténetírók sem képesek különbet kitalálni.
A Bige Lászlóval megjelent interjúra írtam egy posztot:
ahol ezzel fejeztem be a mondanivalómat: „Érdekes, hogy Juszt László sosem hívott meg engem egy ilyen beszélgetésre, holott én sokkal nagyobb ügyet göngyölítettem fel, mint a Bige 14 milliárdos bírsága.Ha önök szeretnék, hogy Juszt László velem is elbeszélgessen a devizahiteles kifosztásról, meg Csányi Sándorról, akkor minél többen lájkolják és osszák meg a posztot, valamint írjanak Juszt Lászlónak, hogy adósa az egész kifosztott társadalom felé egy velem lefolytatott interjúval. Ha meghív, résztveszek rajta.”
Három olvasónk, tagunk jelezte, hogy elküldenék a posztot, illetve kéréssel fordulnának feléje, hogy hívjon meg egy interjúra, de nem találják az elérhetőségét. Mindössze 3 embernek megadtam a telefonszámát, amely a telefonkönyvemben megvolt. Ebből kettő ember felhívta, illetve egyikőjük írt is neki sms-t. Egyik tagunknak azt mondta Juszt úr, ha akarok valamit tőle, akkor hívjam fel, majd nemsokára írt a másik tagunknak is, „Hívjon fel Kásler Árpád, hiszen tudja a számomat”.
Erre a következő üzenetet küldtem neki: „Tisztelt Juszt László úr, Kásler Árpád vagyok. Kérem szíveskedjék egy időpontot megadni, amikor felhívhatom telefonon. Köszönöm” erre jött a válasz, hogy „Akár most.”
Felhívtam, kb. ez a beszélgetés zajlott le, mivel én “nem” rögzítettem, megpróbálom még frissiben emlékezetből visszaidézni. Juszt úr erősen barátságtalan, már-már ellenséges hangnemben beszélt.
K.Á.:Üdvözlöm Juszt úr, köszönöm a lehetőséget. Kérdezni szeretném, hogy lenne-e arra lehetőség, hogy készítsen velem egy interjút a devizahiteles ügyről?
J.L.: NEM! És megmondom, hogy miért. Ön mindenkinek kiadta a számomat, eddig legalább négyen hívtak fel és nyomást próbált rám gyakorolni. Én ilyen nyomásnak nem engedek. Én sokszor kiálltam a devizahitelesekért. Elolvastam a cikkét és azt írta benne, hogy minél többen írjanak nekem. A másik dolog, hogy látom ön egy politikai pártnak is az elnöke. Én pártelnökökkel nem készítek interjút. Az ellenzéki előválasztáskor csak egyszer jöhettek, mert sorba álltak az ellenzéki politikusok.
K.Á.: Köszönöm az őszinteséget Juszt úr. Válaszolhatok erre?
J.L.: Igen, csak arra vigyázzon, nehogy perbe kerüljünk.
K.Á.: Juszt úr, ne fenyegessen, mert én sem fenyegettem önt. Itt most a telefonba válaszolok önnek. Nem tudom mivel állt ki a devizahitelesekért, mert engem még egyszer sem keresett meg az elmúlt 12 évben és amit 15-17 ezer ügyvéd nem tett meg azt én megtettem. Ami a posztot illeti, mivel ki vagyok tiltva minden médiából és amikor törvényileg járt az 5 perces megjelenési lehetőség, akkor is 16-szor félbeszakítottak egy perc alatt ezért vagyok kénytelen ilyen eszközökhöz folyamodni. A másik dolog, hogy nem azért kellett volna leüljön velem beszélni, hogy engem népszerűsítsen, hanem azok a kifosztottak, akik önt nézték és tisztelték éveken vagy évtizedeken keresztül megérdemelnék, hogy az ügyük egy valós és hiteles forrásból is nyilvánosságot kapjon, arról nem beszélve, hogy ön eddig lehet, hogy pártelnökökkel nem készített interjút, de nagyon sok politikussal igen. Minden jót.
Juszt László ezzel be is került oda ahova való az én szemembe. Nyugodtan vihet perre, szíve joga. Kár, hogy az éles sasszemét elkerülte eme mondat értelmezése a posztból, Ha önök szeretnék, hogy Juszt László velem is elbeszélgessen a devizahiteles kifosztásról,”
Ez azt jelenti tisztelt Juszt úr, hogy nem az a fontos, hogy én akarom-e, vagy hogy ön akarja-e, hanem az a fontos, hogy a nép, a hallgatók, a nézők, az érintettek mit szeretnének.
Juszt László részemről letudva. Az ellenzéki politikusok az OK, de Kásler Árpád pártelnök az nem OK, mert politikus. Ez a liberálisok liberalizmusa és mindez a tolerancia jegyében. Köszönjük Juszt úr, szóbol ért a magyar.
Kásler Árpád