12 hozzászólás a(z) “Ismétlés a tudás anyja” bejegyzéshez

  1. Maga zeitgeist sem az amire az embereknek szüksége van bár tudnám hogy mi is az ami igazán kell,talán csak szabadulás ebből a mindent elfoglalni kívánó rendszerből.Maga zeitgeist név is gyanús nem még a jól megrendezettsége..És igen bizony nincs könnyű dolga annak aki nyitott szemmel akar járni,a szemét le akarják csukni azt a kettőt, és azt akarják hogy egy harmadikkal lásson ami persze ,nem fog működni,illetve fog,csak annak fizikális haszna nem lesz.Ott van még a mai kor szelleme is amivel küzdeni kell.

  3. Pont ez az én bajom, az általánosítás. Ha oda lenne írva, hogy tisztelet a kivételnek, akkor most nem írnék semmit. Én nem érzem jogosnak rám nézve. És azért mert te azt írod hogy ez az igazság attól még nem biztos hogy az is.

  4. Kedves Gyula!

    Az igazság melyik része nem tetszik?
    Szerintem nincs benne semmi személyes, s mivel az emberi fajra általánosságban jellemző tulajdonságokra világít rá a mű, így ha valakinek nem tetszik, hát ne nézzen tükörbe. Gondoljon csak napjainkban a gázai övezetre, s mindjárt más megvilágításba kerül az esszé…

  5. Kedves Gábor! Ha már ezt közzé tettet, gondolom ez a te véleményed is, és egyet értesz vele. Szerintem gusztustalan egy beírás. És semmi keresni valója itt.

  7. Az előző hozzászólásból ki lett felejtve az írás eleje és a hivatkozás:

    Ökotáj 16-17. sz.

    Hogyan vállaljunk közösséget egy vaddisznóval?
    (ajánlás sötétzöld természetvédő barátaimnak)

    kép URL-je:
    http://epa.oszk.hu/00000/00005/00013/158.jpg

    Milyen is egy vaddisznó?

    Latin neve: sus scrofa. Hétköznapi, emberi szemmel nézve egy randa gusztustalan, koszos állat, melynek a szaga éppen a hasonló étkezési szokások miatt éppoly elviselhetetlenül büdös, mint az emberé. Formája formátlan, leginkább egy szőrős stelázsira emlékeztet, tülök orra, nagy szőrös fülei és kacskaringós, bojtos, a testéhez viszonyítva nevetségesen kis farka pedig bárhonnan is nézi az ember, mosolyra fakasztja. Ez a mosoly persze azonnal ráfagy az ember ábrázatára, amint eltűnik kettőjük közül a vastag drótkerítés. A vaddisznó békeszerető, mint minden állat. Az embereken kívül már nincsenek ellenségei, legfeljebb még az ember nevelte ebeket nem szívleli. Családszerető. Kifejezett előnyben részesíti a nagycsaládokat. A családok együtt élnek vagy sűrűn látogatják egymást. A hatalmas malacsereg nagy csapatokban együtt játszik a kocák biztonságos gyűrűjében, vagy azon kívül is. A családi életből kiveszik a részüket az apák, a kanok is, bár idősebb korukra szeretnek egyedül, gyerekzajok nélkül élni. Táplálékai közé tartozik minden ehető a fák gyökerétől, a szarvasgombán át a madárfiókáig, de legkedveltebb csemegéje az emberek által telepített kukorica. Emiatt aztán van is elég összetűzése velük. Ruházata általában a vastag, sűrű, sötét szőrzet, melynek színét azonban egyesek cserélgetik a csupasz rózsaszín bőrtől, a világos, foltos op-arton keresztül a hófehérig és a szénfeketéig. Fegyvere az agyar, legfontosabb érzékszerve és egyben szerszáma az orra, mozgásszerve a négy erős, zömök lába.

    Hol él a vaddisznó?

    A vaddisznó mindenütt megél, ahol egy kis helyet hagynak neki az emberek. ĺgy jóformán a föld minden pontján megtalálható valamelyik rokona. A nagyvárosokat és a sarkköröket kivéve. Kedvenc tartózkodási helyei a sűrű tölgyesek, de a ligetes mezőket és a nagytáblás kukoricásokat is kedveli. Családot bármely jól védett bokor alján hajlandó alapítani, ahol a malacait a születés után képes egy időre elrejteni. Mivel éjszakai életet él, szabadon mozog azokon a területeken is, ahol napközben sok az ember – országutakon, faluszélen, elővárosokban.

    Mit csinál a vaddisznó?

    Az emberrel ellentétben a vaddisznónak nem kell dolgoznia. Vadászva, halászva, csipegetve, földet túrva éli életét, mint azt tették az ember ősei. Este felkerekedik a családjával, megkeresi a legközelebbi közfürdőt, dagonyát, és a toilette után alapos masszázs következik egy fenyő, vagy tölgy törzsénél. Imigyen felfrissülve nyakába veszi az erdőt, mezőt, és bekap mindent, ami az útjába kerül. Csapatos csámcsogásuktól visszahangzik az erdő, vagy a kukoricás. Hajnal felé szép komótosan visszabújik a sűrű bokros bozótba, vagy a meredek hegyoldalba kotort fészkébe. Ellátja a malacokat, majd nappali álomba szenderül.

    Mire jó a vaddisznó?

    A vaddisznó nem jó semmire, csak vaddisznónak. Az emberek persze használják a körmét, az agyarát, a bőrét, a szőrét, a húsát és még a beleit is, de akkor az már nem vaddisznó. Háziasított válfaját is eme célokra használják. Vaddisznóként azonban semmi haszna sincs.

    Milyen az ember?

    Latin neve: homo sapiens sapiens
    …

    Farkas István, Budapest

    http://epa.oszk.hu/00000/00005/00013/morgo2.html

  8. Milyen az ember?

    Latin neve: homo sapiens sapiens

    Hétköznapi, vaddisznó szemmel nézve egy ronda, gusztustalan, csupasz és büdös állat, amelyik mindenféle még büdösebb ún. illatosítóval keni be magát, hogy ne lehessen összetéveszteni a vaddisznóval. Formája ormótlan, leginkább egy nagy bunkósbotra emlékeztet, olyanra, amilyet a disznópásztorok hordanak magukkal. Nagy, kerek feje a vékony nyakán igen sérülékennyé teszi. Melák, hosszú kezei nem érnek le a földig, így állandóan a hátsó lábán kénytelen járni. Bárhonnan is nézi egy vaddisznó, röföghetnékje támad.

    Az ember látszólag békeszerető. Ellensége csak önmaga és a többi ember. Mivel sűrűn, egymás hegyén hátán él, sok az összetűzés, a verekedés, a háború köztük. Az ember családszerető, de csak a saját családját szereti. Ha nagy ritkán összejönnek családok, azok is veszekedni, verekedni kezdenek. Ezt már gyerekkorban, játékos formákban gyakorolják. Az embernek kis családja van. Az apák így is rendszeresen kerülik a családjukat, nem ritkán az anyák is. Táplálékaik közé tartozik minden ehető a növényi gyökerektől, a gombákon át a vaddisznókig. A kukoricáért állandó háborúságban van a vaddisznókkal. Ruházatának anyaga a saját bőrén felül minden fű, fa, virág és állat. Ruházatát naponta változtatja, és a legkülönfélébb színekben díszeleg. Fegyvere rengeteg van a parittyától az atombombáig. Legfontosabb érzékszerve a szeme, így tájékozódása, ítélőképessége, ébersége messze alatta marad a vaddisznóénak. Szerszámainak se szeri, se száma, s mint a hangyák, mindent átalakít, épít, rombol saját céljainak megfelelően. Mozgásszerve, mint említettem a lába, de szerszámai segítségével földön, vízen és levegőben is képes közlekedni.

    Hol él az ember?

    Az ember mindenütt megél. Még a nagyvárosokban is – melyet maga épít – és a sarkkörök közelében is, bár mindkét helyen igen mostohák az életkörülmények. Kedvenc tartózkodási helyei a folyó- és a tengerpartok, de megtalálható a sűrű erdőkben, mocsarakban, füves, ligetes réteken is. Családot bármelyik jól vagy kevésbé jól védett bokor alján hajlandó alapítani. Gyerekeit igen sokáig ápolgatja, míg olyan formátlanok és életképtelenek nem lesznek, mint szülei. Mivel az ember nappali életet él, szabadon mozog azokon a helyeken is, ahol a vaddisznók élnek.

    Mit csinál az ember?

    Az ember dolgozik. Reggeltől estig. Este bevásárol, megeszi az ételét, majd lefekszik aludni, hogy másnap képes legyen ismét dolgozni. Évente egyszer, nyáron, egy időben, millió számra felkerekedik a családjával, felkeres egy tengert, folyót, vagy tavat, ledobálja összes ruháját és kifekszik a napra. Egy hónap után hazamegy, és kezdi elölről a munkát. Nyilvánvalóan igen szegényes az élete a vaddisznóéhoz képest.

    Mire jó az ember?

    Az ember bármire jó, csak embernek nem. Jó munkásnak, szolgálónak, papnak, tanítónak, politikusnak, jó zenésznek, favágónak, vadásznak és még számtalan célra, de embernek használhatatlan. Bár sűrűn emlegeti ember mivoltát: kiáltványokat szerkeszt, választásokat szervez, szerződéseket fogalmaz, szövetségeket köt, de ettől nem lesz ember, mert ezek mind csak papírok. Ember lenne, ha szeretné a vaddisznót élni hagyni, ha szeretné a másik embert élni hagyni, ha szeretné az életet élni hagyni. Ember lehetne, ha segítené a másik embert emberré válni, ha segítené a pusztulót megtartani, ha segítené a virágzót kibomlani. Ember lehetne, ha beérné azzal, amivel a vaddisznó beéri, azaz hogy vaddisznó maradjon. A szükségessel. De ez nem megy neki. Nem is akarja. Valamikor tudta, de elfelejtette.

  10. Hátborzongatóan igaz, valóságos a ballada mondanivalója. Én is úgy gondolom,
    -folyamatosan rágódva – ez a helyzet nem maradhat már sokáig így, s nem elsősorban a kormány nagy megsegítésére alapozom a véleményemet, mert hogy az egy újbóli nagy nulla lesz.Remélem a többség nem hiszi, hogy ezzel sok minden fog változni, az igazságnak egyszer be kell következnie, persze nem repül be az ablakon, azért tennünk kell, nem keveset. Mindenkinek fel kellene fogni és megérteni, hogy mi vagyunk többségben, s nem nekünk kell félni.