Feszítő társadalmi gondok közepette, a szegénység arcai merednek elő mindenhonnan. Sokan kényszerülnek most, karácsonyra készülődve megérteni, hogy szegénységük ülőhelyét is elkívánták tőlük és állapotuk jobban írható le a nyomorúság sajgó fogalmaival.

Kép forrása: nepszava.com

Az a szent vagy inkább bárgyú naivitás, ami bizalmával központi jóindulaton csüngött, érthetetlen és fenntarthatatlan. A teljes lepusztultság után az értelem nem járhat tovább korábbi reflexei szerint a lejtőn változatlan irányban! Ma a személyes egzisztencia már állandó önvédelemre szorul. Az érdekek csoportos vagy tömeges védelme nélkül zsákmányállatok vagyunk egy olyan állami térben, melyről hibásan feltételeztük, hogy éppen értünk van. A kilábalás megoldásai közösségi akaratokon múlnak, míg a lecsúszás, tönkremenés mindenkit egyénileg sújt.

Ellenérdekelt kifosztómechanizmusok professzionális stratégiáit kell legyőzni! Nem egyszerűen illik, átlátni a zavarbaejtő sokszínűségen, ami az álmegoldások piacán kakofóniájával lehetetlenít el minden változást, hanem a családranézvést való megkerülhetetlen felelősség.

Egy, a tisztesség ellen alkut soha nem kötő, a következetesség dolgában kérlelhetetlen és az ellenszélben határozott eredményeket elért biztos bázisa van a kifosztás megállíthatóságának s ez Kásler Árpád platformja, amit a bank-hatalmi struktúrák képtelenek szétverni, a rájuk való veszélyessége ellenére. Kásler a lehetőség, a huszonegyedik század kreált poklából való kilábalásra. A gyüjtőpont, melynek a privát felismerések csatlakozása növelheti csak az erejét, azok mennyiségének függvényében.

Ezek csekély volta vagy elmaradása esetén a csinált káosz kiteljesedésével mindnyájan elmerülünk a tizennyolcadik századi kiszolgáltatottság kamatgyarmati nyomorában. Ideje felnőni és szembenézni ezzel a ténnyel, mert a fegyelmezetlenül magabiztos össze -vissza ordibálás nem mentesít a kilakoltatástól, hajléktalanságtól és az éhenveszéstől!