Pedig nem is tiltakoztam, mindössze akkorra már a bankrendszer mocskos üzérkedéseibe belerondítottam.
“A mezével tiltakozott egy futó, véletlenül elfelejtették átadni a bronzérmét a tatai félmaratonon
A tatai Öreg-tó partjára tervezett luxusszálloda-beruházás ellen tiltakozó mezben futott a tatai félmaraton egy nő, aki hiába lett korosztályában harmadik, a bronzérmét nem vehette át akkor, amikor az aranyat és az ezüstöt kiosztották.
A futónő, Virág Brigitta ezt a történetet a Facebookon osztotta meg. Azt írta, már az eredményhirdetés előtt tudta, hogy harmadik lett az online eredmények alapján, ezért meglepődött, amikor nem szólították a dobogóra az első és a második helyezettel együtt. Ezután több körben kellett reklamálnia.”
Magyarországon soha, senki, egyetlen média sem írt le erről egyetlen betűt sem. Pedig értesítve lettek az eseményről.
A kiállító feltalálók meg voltak győződve arról, hogy aranyérmesek leszünk. Én csak bizakodtam, hogy értékelve lesz a munka. A hivatalos díjkiosztón meg se említettek bennünket. Mindenki csalódott volt, hozzáteszem én is, de nem reklamáltam. Barátom, aki elkísért az eseményre, rosszabbul viselte. Még volt egy nap hátra a kiállításból, mondta “menjünk innen a picsába”.
Azt válaszoltam végigcsináljuk becsülettel és emelt fővel távozunk. Az utolsó nap 11 óra magasságában, egy nappal a hivatalos, tv -ben is közvetített díjátadó ceremónia után odajött a magyar standhoz egy 3 fős delegáció és átnyújtottak egy aranyérmes helyezésről szóló oklevelet és érmet-óriási tapsvihar tört ki a feltalálók és kiállítók részéről. Kérdésemre, hogy miért most és nem a hivatalos átadón kerül erre sor, választ nem kaptam-tőlük.
Az érem és oklevél átadó bizottság távozása után kb. 10 percre odajött hozzám egy tőlem majd egy fejjel alacsonyabb, félig kopaszodó ember, aki a kiállítás minden napján többször szemmel tartott bennünket és tört magyarsággal azt mondta nekem. “Kásler úr, most már látja ki az úr?”
Hát nem tudom, tíz év elteltével se akar javulni a látásom, csak azt látom, hogy mocskos egy világ van, de végiglépkedjük ezt a kevés időt ami megadatik itt a Földön, ahogy tudjuk, hitünk s becsületünk szerint.
Kásler Árpád