Fővárosi Főügyészség Kásler Árpád
Magánjogi Osztály 5711Gyula, Fehér-Körös u.69
Ügyszám: PM.2534/2012/1-I.
Tisztelt Fővárosi Főügyészség!
A Legfőbb Ügyészségre benyújtott, onnan a Budapesti V. és XIII. Kerületi Ügyészségre továbbított, majd-magánjogi vonatkozású részei tekintetében- a Fővárosi Főügyészség Magánjogi Osztályára megküldött feljelentésemben-a köz-illetve magánokirat hamisítás elkövetése keretében- amiben sérelmezem, hogy visszaélésszerű a bankoknak a deviza alapú hitelekre, illetve kölcsönökre vonatkozó gyakorlata, Önök arról tájékoztattak 2012. június 29-én kelt levelükben, hogy a devizaalapú hitelügyletek alapjául szolgáló fogyasztói szerződési rendelkezések miatt a kérelmemben előadottak alapján, közérdekű kereset megindítása nem lehetséges.
Önök hivatkoztak, megemlítésszerűen a Ptk.523§(1) bekezdésére valamint a Ptk.231.§ (1) és (2) bekezdéseire. Továbbá leírták a következőket:
„ A deviza alapú kölcsönök alapvető sajátossága az az ügyleti kockázat, amely az elszámolás alapjául szolgáló árfolyam ingadozásában rejlik. (…..) Az ilyen jellegű szerződések megkötése nem tiltott, az árfolyamkockázat a megállapodás immanens része. Erre figyelemmel a szerződés-a deviza-árfolyam ingadozása miatt- jogszabályba, jóerkölcsbe ütközőnek nem tekinthető.
A deviza alapú hitel nyújtása, és az elszámolási pénznemnek a szerződésben való meghatározása a Ptk. 231.§ alapján nem törvénysértő, a jogszabályhely (1) bekezdése kifejezett lehetőséget ad a Ptk. szabályaitól eltérő megállapodásra.”
Tisztelt Fővárosi Főügyészség,
a fenti határozatuk ellen kifogással kívánok élni, ugyanis súlyos törvényi és jogszabályhely félreértelmezési hibákat vélek felfedezni.
Mindenekelőtt hivatkoznék a Ptk. 523.§(1) bekezdésére, amely megkerülhetetlen egy kölcsönügylet lebonyolításának esetében.
Ptk.523.§ (1) bekezdése szerint-kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.
Tehát mit mond a Ptk 523.§(1)- azt, hogy kölcsönszerződés alapján meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani és az adós köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.
A törvény szerint a rendelkezésre bocsátott összeget köteles megfizetni az adós a szerződés szerint, vagyis kamatokkal stb, de ebből a törvényhelyből nem következhet és nem is következik, hiszen teljesen világosan fogalmaz, hogy egy soha meg nem kapott összeget, illetve devizanemet kellene az adósnak visszafizetni. Ezt csakis szándékosan lehet félreértelmezni.
Az Önök által hivatkozott Ptk.231.§ (2) bekezdése előírja, hogy más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.
Tisztelt Fővárosi Főügyészség, a Ptk.231.§ meghatározott tartozásról tesz említést, viszont a tartozás létrejöttét a Ptk.523§ (1) bekezdése rögzíti és az abban leírtak szerinti teljesítéstől eltávolodtak a pénzintézetek, törvénysértő módon.
Olyan kölcsönösszeget tartanak nyilván amelyet nem teljesítettek, pontosabban nem bocsátottak rendelkezésre és ezzel nemcsak a Ptk.523.§ ellen vétenek, hanem súlyosan megszegik a bizonylati elv és a bizonylati fegyelem rendelkezéseit.
A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem:
165. § (1) Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.
Ennek függvényében minden hitelfelvevő esetében az adott hitelügylettel közvetlen kapcsolatba lévő devizamozgást bizonylattal tudnia kell alátámasztani a banknak, ellentétes esetben jogtalan a devizamegfelelő összeg követelése.
„A szerződés semmis, ha jogszabályba ütközik, jogszabály megkerülésével kötötték, cselekvőképtelen személy jognyilatkozata, színlelt szerződés, kötelező alakszerűség megsértésével kötött szerződés, képviseleti jogkör hiánya, lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés, feltűnően aránytalan előnyt kikötő szerződés. Időbeli korlátozás nélkül lehet vele élni, bárki hivatkozhat rá, a bíróságok és a hatóságok hivatalból kötelesek figyelembe venni.”
Ugyanis ha a hitelező nem tudja bizonylattal alátámasztani a törvényi előírásoknak megfelelően azt, hogy átutalta a devizaösszeget a hitelfelvevő számlájára, akkor nemcsak a bizonylati elv és a bizonylati fegyelem ellen vétett, hanem a kölcsönszerződés ezáltal feltűnően aránytalan előnyt kikötő szerződéssé válik, vagyis semmis.
Továbbá a Tisztelt Fővárosi Főügyészség nem tért ki részletes elemzésére annak, miszerint a kezelési költséget is devizaelszámolásúvá tették a hitelezők, ugyanis a Békés Megyei Bíróság 5.P.20360/2010/31. Ügyszámú Ítélete alapján visszamenőleges hatállyal semmisnek nyilvánította a banknak ezt a kikötését, ez esetben sem számolhatott volna rá deviza árfolyamból adódó többletköltséget a hitelező a kezelési költségre, ugyanis a tisztelt Bíróság indoklása szerint a kezelési költség az a hitel adminisztrációs költsége, amely semmilyen úton módon nem köthető és egyeztethető a devizaárfolyam változásával, ugyanis az adminisztrációs költségek nem ettől függenek és ez haszonelemként jelenik meg a bank javára és az adós kárára, holott egy költség nem tartalmazhat jövedelem jellegű haszonelemet, ha költség címen van beszedve. Ezt az elsőfokú ítéletet a Szegedi Ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy nem tartozik a polgári bíróság jogköréhez és más fórumokon keressünk rá jogorvoslást, például az ügyészségen. Ezt az eljárást a Bíróság burkolt kamatnak nevezte, amely megnevezéssel teljesen egyetértek, ugyanis a Hpt. szerint a hitelező hasznát és kockázatát a kamat KELL, hogy fedezze.
A Fővárosi Főügyészség azon hivatkozása, miszerint” Az ilyen jellegű szerződések megkötése nem tiltott” téves, ugyanis nincs is szükség tiltásra, abban az esetben, ha konkrétan le van fektetve és törvények által körülbástyázva, hogy mi a megengedett, márpedig úgy a Ptk. , Hpt, és Számviteli törvény ezt félreértelmezhetetlenül körül írja.
Semmilyen úton-módon nem lehet törvényes a hitelezők árfolyam követelménye, amennyiben nem utalták át az adósok számlájára, akár forintszámlájára (mivel forintot kértek) a nyilvántartott devizát.
Csak ez és semmi más, biztosíthat jogalapot a hitelezők számára az árfolyam különbözet követelésére, ezt megtehették volna, ha rendelkeztek volna devizával, ugyanis forint számlára is lehet devizát utalni, csak forintban lehet azt felvenni a számla tulajdonosának.
Ha ezt nem tették meg, márpedig nem, akkor úgy a Ptk, mint Hpt és számviteli törvények ellen is vétettek és vétenek mind a mai napig, különösképpen a bizonylati elv és bizonylati fegyelem ellen.
Tisztelt Fővárosi Főügyészség, a törvények félreértelmezése következtében előálló súlyos társadalmi következményekre való tekintettel, kérem szíveskedjenek alaposan újból megvizsgálni az ügyet, mert a törvények és jogszabályhelyek az adósokat igazolják.
Előre is köszönöm, Kásler Árpád a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének elnöke
Kelt, Gyulán 2012.07.08-án