Egy hozzászólás a(z) “FELZÁRKÓZÁS” bejegyzéshez

1. Petőfi Sándor már akkor megmondta!

   Most Kásler Árpád mondja!

   “Egy ember szól, de milliók nevében!

   Az a hon, melyet őseink szereztek
   Verítékökkel s szívök vérivel,
   Az a hon többé nincs meg, csak neve
   Bolyong közöttünk, mint a temetőbül
   Éjféli órán visszajött kisértet…
   Az a hon többé nincs meg, falait
   Elmorzsolák a mult kor férgei,
   S az uj vihar szétfújta födelét,
   S lakói most az ég alatt tanyáznak,
   Mint a vadállat és mint a madár.
   Mit őseink egy ezredév előtt
   Tevének, azt kell tenni most tinektek:
   Bármily erővel, bármily áldozattal,
   Bár mind egy szálig elvesztek belé,
   Hazát kell nektek is teremteni!
   Egy új hazát, mely szebb a réginél
   És tartósabb is, kell alkotnotok,
   Egy új hazát, ahol ne légyenek
   Kiváltságok kevély nagy tornyai,
   Sötét barlangok, denevértanyák.

   Egy új hazát, hol minden szögletig
   Eljusson a nap s tiszta levegő,
   Hogy minden ember lásson s ép legyen.
   Nem mondom én: a régi épületnek
   Dobjátok félre mindenik kövét,
   De nézzetek meg minden darabot, mit
   Alapnak vesztek, s amely porhatag már,
   Vessétek azt el kérlelhetetlenűl,
   Bármily szent emlék van csatolva hozzá,
   Mert jaj a háznak, mely alapba’ gyönge,
   Mert fáradástok akkor hasztalan lesz,
   Egy perc jöhet, s az épület ledől,
   S rosz gazda, aki mindig ujra épit,
   S ma vagy holnap, de végre tönkre jut.”

   https://www.youtube.com/watch?v=CoXkiKEFVYE