Akinek bármiféle ügye van folyamatban akár bankkal, akár mással, amiben hosszú ideje “csend van”, számítson rá, hogy az új év első két hónapjában nagy valószínűséggel meg fogják vele találni.
Gondolok itt most elsősorban a már hosszabb ideje felmondott banki szerződésekre, és egyéb jogcímen fennálló követelésekre, amelyekben még nem került sor semmiféle behajtási cselekményre. Januárban és februárban újult erővel lépnek akcióba a követeléskezelők és végrehajtók, meg a magyar állam egyéb pénzbehajtó szervei.
Különösen most, hogy a bankok a Kúria döntését számukra kedvezőnek értékelik, nyilvánvalóan fel fogják pörgetni nem csak a szerződések felmondását, de a már felmondott szerződések “mobilizálását” is.
Az év eleje a végrehajtások, inkasszók, letiltások ideje.
Ettől nem szabad megijedni, mert jelenleg ilyen világot élünk, és egyre többen kerülnek ebbe a helyzetbe. Viszont fel kell rá készülni!
Aki tudja, hogy számíthat ilyesmire, haladéktalanul kezdje meg a vagyonkimentést. Semmi olyasmi ne maradjon a nevén, amire az uzsorások, vagy a hazaáruló hatalom ráteheti a kezét. Amit lehet, át kell íratni más nevére, el kell ajándékozni olyasvalakinek, aki (egyelőre) nem érintett a történetben. És ugyanezt tegyék az adóstársak, kezesek is, ha vannak.
És mindezt azonnal!

*Kiegészítés: Sokan nem tudják, de a pénzforgalmi számlán (bankszámlán) kezelt jövedelemnek végrehajtási szempontból nincs eredete. A végrehajtó inkasszót tetet az adós nevén lévő bankszámlára, és nem köteles utánanézni, hogy oda milyen jogcímen érkezik pénz. Így bizony el lehet veszíteni a már letiltással terhelt jövedelem maradékát is, ha a munkáltató utalással fizeti, valamint az amúgy védett jövedelmeket is, mint családi pótlék, gyerektartás, árvaellátás…
Tehát akit végrehajtás alá vonnak, felejtse el a saját bankszámlát addig, míg tart az eljárás, mert kellemetlen meglepetés érheti. Készpénzben kell kérni mindent, vagy más, megbízható személy nevén lévő számlára utaltassunk.

Apropó, adóstársak, kezesek…
Ahol ez még nem történt meg, bizony bennük is tudatosítani kell, hogy egyetemleges adósnak számítanak, és végrehajtás esetén ugyanúgy úszik mindenük nekik is. Sőt, a végrehajtónak, épp azért, mert a készfizető kezes, és az adóstárs is egyetemlegesen felel, még csak sorrendiséget sem kell tartania. A szerződésben minden adós-adóstárs a lakóhelye szerint illetékes végrehajtókhoz kerül, és az eljárás személyre szólóan, külön folyik mindegyikük ellen.
Akkor is fogjunk össze, ha időközben megromlott velük a kapcsolatunk, vagy egyáltalán nem is tartjuk azt. A rokoni, vagy egyéb kapcsolattól függetlenül az adóstársak, kezesek bizony sorsközösséget alkotnak az adóssal, ezt tudomásul kell venni. Teljesen mindegy, milyen viszonyban vannak egymással, a baj közös. A vagyonkimentést nekik is el kell végezni, és célszerű egymással együttműködni a továbbiakban is, mert senkinek nincs kibúvó, aki szerepel a szerződésben.
Ha például valamelyikük pert indít, és a szerződés semmisségére hivatkozik, a bíróság perbe fogja vonni az adóstársakat is. Enélkül a per sem fog megindulni.
Fel kell tehát hagyni azzal a gyakorlattal, hogy atomizálva élünk, a problémáinkat titkoljuk, szégyelljük, és  próbálunk a látszatra adni.

Kúria ide vagy oda, jelen pillanatban a bankokra csak a bíróságok határozatainak van kényszerítő ereje. Lehet vitatni, levelezni, fenyegetőzni,sőt, érdemes is. Időt lehet vele nyerni. De ez nem megoldás.
A polgári per is csak részben lehet megoldás, bár a tétlen megadásnál mindenképpen jobb.
Csalás történt, és a csalást a rendszer folyamatosan, újra és újra legalizálja.
A rendszer áruló mivolta pedig politikai kérdés.
Jelen pillanatban nekünk időre van szükségünk. Talpon kell maradnunk, hogy a politikai küzdelmet meg tudjuk vívni. A talpon maradáshoz pedig mindenkinek küzdeni kell minden elérhető eszközzel.

Legyünk erősek lelkileg, és ne hallgassunk a tartalmatlan szirénhangokra, amelyek eltántorítanak. A rendszer önmagát sosem fogja leváltani, ezt nekünk kell megtenni, együtt.
Ehhez kell egy élcsapat, aki ott lesz a Parlamentben.
Aki a Haza Nem Eladó Mozgalmat a párttá alakulás miatt szidja, attól csak kérdezzük meg, hogy ő mit tett eddig, és milyen eredménnyel, amit eddig mi nem tettünk meg? Ha pedig van jobb ötlete, miért nem csinálja?
Nem fognak tudni rá válaszolni, ugyanis senki nem tud csinálni semmit azon kívül, amit mi is megtettünk már eddig.
De nem is kell válaszolni.
Ugyanis a beszéd ideje lejárt. Az út adott. Nincs már miről beszélni a “technikai részleteken” kívül. Inkább adjunk hálát az égnek, hogy nem két-három év múlva lesznek a választások, hanem van esélyünk pár hónapon belül kiállni az ország színe elé. Ahol már nem lehet elhallgattatni minket.
Minden egyéb, teoretikus dolgon túl vagyunk.

Ez a Mozgalom nem csak a miénk, hanem mindenkié, aki azonosulni akar és tud a megfogalmazott célokkal. Aki pedig sajátjának érzi, az támogassa is, hisz róla szól!

Mert a Haza és az Emberi Élet nem eladó, semmi pénzért!