(kérem jelentkezzen az, aki ezt a levelet írta,köszönöm K.Á.)
Szeretettel minden Nyíregyházinak és minden Szabolcsinak.
Vasárnap volt szerencsém részt venni Nyíregyházán, az Eötvös József Gyakorló Általános Iskolában megrendezett nagygyűlésen, ahol a BAÉSZ elnöke, Kásler Árpád előadását hallhattuk.
Köszönöm a szervezők fáradságos munkáját, és köszönöm a részvételt a nyíregyháziaknak és a környékről oda utazóknak, akik tisztában szeretnének lenni azzal, hogy a devizaalapú hitelezés miatt kialakult helyzetüket miképpen tudják rendezni emberi léptékkel.
Mivel mindenkinek a saját helyzete határozza meg azt, hogy mikor következik be az ellehetetlenülés, ezért különböző időpontban szembesül mindenki a ténnyel, hogy nem bírja a vállára nehezülő terheket tovább viselni, és el fog jönni a pont, amikor nem képes eleget tenni a Bank követelésének, amit a megkötött szerződésre hivatkozva állít vele szemben a Bankja.
Ez a körülmény teszi igazán izgalmassá az előadó feladatát, az Árpádét, hiszen meg kell próbálnia a lehetetlent.
Azt, hogy legyen a közönség soraiban képzett könyvvizsgáló, legyen képzett gépszerelő, vegyész, óvónő, legyen köztük 2006-os szerződéssel rendelkező, egymillió forintot felvett Adós, húszmillió forintot felvett vállalkozó- és mégis, meg kell találni a közös nevezőt.
A közös nevezőt, ami nem más, mint hogy mindannyiunkkal szemben jogtalan követeléssel áll elő a Bankja.
És eljött a más tudásában bízás lehetősége. Az a lehetőség, hogy Árpád négy éve szakadatlanul próbálkozik feltárni, mi is történt a valójában, miért is sodródik napról napra egyre több magyar ember megoldhatatlannak tűnő helyzetbe, ami családjának, saját létének emberi körülményekhez való jogának megkérdőjelezése.
Árpád megpróbálta a bíróságon. Megpróbálta az Ügyészség különböző szintjein.
Megpróbálta szép szóval. Megpróbálta együttműködve társszervezetekkel, pénzügyi biztossal, megpróbálta magával a legfelsőbb bírói testülettel, a Kúriával megértetni, hogy vészhelyzet van.
Sikerült neki. Sikerült, mert mindeközben ránk talált.
Ránk talált, magyar emberekre, akik vágyunk a szépre, az igazra.
Vágyunk arra, hogy egyszeri, megismételhetetlen életünket úgy tudjuk leélni, hogy elmondhassuk, érdemes volt.
Ezért jött el hozzánk Nyíregyházára. A saját tapasztalatai vezették el hozzánk, mert ezt egy ember nem tudja megoldani
És sok ember sem.
Ezt a mi egységes fellépésünk tudja megoldani.
Tudja, hogy mindannyian ezt akarjuk.
Tudja, hogy a magyar múlt, a magyar emberek által létrehozott történelmi alkotmány lehetőséget teremt erre, mert a magyar emberek egységét, a magyar nemzetet szolgálja mindörökké.
A haza védelmét, az őseink által megszerzett földek, vizek, rétek, erdők védelmét, amelyek az emberek életterét jelentik mindörökkön örökké.
Megtalálta azt a csapatot, akik a történelmi alkotmányt soha nem engedték el maguktól, akik arra vágytak, hogy az emberek igénye, akarata olyan erővel törjön fel a nemzeti egység megteremtéséért, mint most.
Rajtunk a sor. A feladat nehéz. De sokan vagyunk rá.
Örülök, hogy ott lehettem.