A Privátbankáron ma  megjelent CIKK szerint

“2020-ig csatlakozhatunk az eurózónához, ha minden kritériumnak megfelelünk.”

“A miniszter úgy vélte, sokat jelentett volna, ha a 2008-as válság idején eurót használ az ország, sok devizahiteles menekült volna meg az árfolyamok okozta csapdából.”

Kép forrása: komlomedia.hu

Egyszer volt a svájci frank, ami nem volt, de nyilvántartásba vették, mintha kölcsönbe adták volna… Aztán 2015 év tavaszán feltőkésítették a hátralékos tartozást  a lehető legmagasabb árfolyamon, az akkori piaci árfolyamon, 256,47 forinton, mondván, hogy most forintosítanak a mi érdekünkben. Ezzel milliós, többmilliós nagyságrendben megnőttek a hátralékaink.

Kép forrása: magyarhirlap.hu

Majd euróra számítják át a még fennálló  tartozást, amikor belépünk az euró övezetbe, 2020-ig, mint mondja Varga Mihály – ha még lesz hova belépni.

 A bankárok és végrehajtók, rajtuk keresztül pedig a befektetők szedik az idők végeztéig a nemlétező deviza árfolyam erősödésének hasznát a bepalizott adósoktól, miközben a forintosításkor nem lehetett tudni, milyen árfolyama lesz a forintnak. Megelőlegeztek neki egyet, a törvénybe iktatott 256,47 forintot ahelyett, hogy a biztosan tudott és joggal követelhető   felvételkori árfolyamon elszámoltak volna velünk, adósokkal.

Egy-két brókerbotrány közben lecseng,  Hungária Értékpapír Zrt., Quaestor, Buda-Cash.

Hogy ki lehessen fizetni a befektetők pénzét, hozamokkal együtt, a reálszférában termelni kell, ahhoz pedig keresletre van szükség. Kereslet nélkül nincs üzlet.  De ha kivonják a pénzt a devizaadósoktól,  mondvacsinált árfolyamerősödésre hivatkozva, és még kamatokat, díjakat is emelnek éppen úgy, mint a forinthiteleseknél,  mitől lenne kereslet?

A pénzcsinálás művészeinek beletört a bicskája a nagy varázslatba. Ha nincs kitől beszedni egyre több pénzt, és átirányítani a befektetők kifizetésére, jönnek ám a brókerbotrányok.

Ezek után kik lesznek, akiket bepaliznak? A társadalom egyik rétegéből a másikba nem lehet korlátok nélküli kifosztással pénzt átszivattyúzni, a pénzt nem elég jegyezni. Be kell szedni valakitől, hogy mást kifizessenek. De ha nincs miből teljesíteni a korlátlanul növekvő követelést, akkor kell egy bűnbak. Egy Tarsoly. Meg egy Kulcsár. Szíjjártó nem kell, meg senki más, akik kivették még idejében a pénzt a Quaestorból.

“Még a becsültnél is több pénzt tartott a külügy cége a Quaestorban”

2016. július 5. – 08:23

Azt már a Quaestor-csőd elején tudni lehetett, hogy a cég bedőlése napján a Külügyminisztérium háttérintézménye, a Magyar Nemzeti Kereskedőház (NMKH) 3,8 milliárd forintot utaltatott ki a brókercégénél vezetett számlájáról. A 444.hu információi szerint azonban a kereskedőház ennél jóval többet, összesen 9,4 milliárd forintot is tartott a Quaestornál még 2013-ban….”

Akiknek sikerült kiszállni a buliból, élnek tovább boldogan, és csodálkozhatnak, miért olyan hosszú a Quaestor botrány vádirata. Azon nem csodálkoztak, hogy mitől volt olyan magas  az ígért hozam…..pedig jogvégzett embereknek illett volna….biztosan tudták…..

 A Külügyminisztériumot sem aggasztotta semmi.

Azonban ott van a  sok elkeseredett befektetői károsult, akik nem voltak ilyen “szerencsések”, és elvesztették a pénzüket, mert nem az ő nevük lett kihúzva a kalapból. Közöttük  igen sokan a nyugdíjas éveikre gyűjtögettek, hogy ne kelljen szülőtartásért esedezniük a saját gyerekeiknél. Mert a kormány ezt az opciót helyezte kilátásba.

Kép forrása: mno.hu

A kormány legalább nem ígér. Tisztán megmondja, hogy a nyugdíj nem is biztos, hogy olyan jó lesz, mint remélték az emberek. Jobb lett volna idejében beavatkozni a folyamatokba, ami az ország tönkretételéhez vezetett.  Volt rá lehetőségük. A végrehajtást nem az adósok felé kellett volna szorgalmazni, hanem a bankok irányába, és visszaszedni tőlük a jogellenesen elszedett pénzünket.

Majd ezután, mert mindennek van határa.