Négy nap szabadság Erdélyben, csak a család, semmi más! Telefonomat a BAÉSZ iroda titkársága fogja kezelni, akinek kérdése van, továbbra is bizalommal hívhatja, a munka nem áll le. Jövőhéttől ismételten beállok a csatasorba és együttes erővel addig ütjük a kufár gólemet amíg nem győzünk. Ez élet-halál kérdése.
Megragadva az alkalmat, hogy néhány napig nem foglalkozok a világ történéseivel, így újabb cikket sem teszek közzé, hagyok időt a személyemet kikezdeni próbáló csimmaszoknak, hogy tanulmányozzák családfámat, hátha találnak benne valami kapaszkodót, mert eddig csak esztelenkedtek, de hát akinek esze nincs az mi mást tehetne? Van néhány honlap, ahol kitalálták, hogy azért éltem Amerikában, mert ott a CIA kiképezett (mire?), de vannak olyan hangok is, hogy securitáte ügynök vagyok. Az is lehet, hogy a „kufár gólem”, – tudják a zöld logós, – van a dolgok mögött, hogy elhiteltelenítsen, ezek a rágalmazó és áskálódó módszerek igen jellemzőek az „igazhitűekre.” De erre nem tudok mást mondani, mint azt, hogy a férgek is mindig a legérettebb gyümölcsöt kezdik ki.
A családfámat Rudolf László családfakutató állította össze, aki húsz éve foglalkozik a bukovinai székelyek családtörténetével és ez áll hozzám írott levelében…
„Egyik barátom hozta el tegnap a Magyar Nemzetben július 7-én megjelent »Otthon, de merre…« című cikket. Ebből tudom, hogy dévai születésű. Én a bukovinai székelyek családtörténetével foglalkozom. Az összes bukovinai Kásler egy személytől, Kásler Lipóttól származik, aki katolikus vallású volt és feleségével, a szintén német származású Schmidt Teréziával együtt Andrásfalván telepedtek le”
A továbbiakban Rónai Béla munkásságából idézek:
Rónai Béla
„Az interetnikus kapcsolatok tükröződése a bukovinai székelyek személyneveiben
A Káslerok pedig a Szepességből származnak. Kásler Lipót kovácsmester 1800 körül vándorolt Bukovinába, és Fürstenthalban (Radauc felett) települt le. Onnan később Andrásfalvára jött, és bizonyos Kuvasz Józsefnek egész fruntás (juttatott) telkét megvásárolta. Feleségével és két fiával: Szepivel és Lépottal véglegesen megtelepült. A Kásler, Gruber, Schmidt, Schreiner és Dávid nagyapák és nagymamák hiába próbálták még a kezdetben az unokákat megtanítani a Vaterunserre (Miatyánk németül K.Á.), már ez sem sikerült. A Glászokon és Wébereken kívül mind igazi magyarokká váltak, hazajöttek az édes magyar hazába, s bennük is székely vér csörgedez” (Sebestyén Ádám, i. m. 84).
pusztán a név alapján nem mindig lehet eldönteni, hogy viselője melyik nyelvi, illetőleg etnikai közösséghez tartozik. Ennek tudatában választottam vizsgálódásaim fő forrásaként Sebestyén Ádámnak A bukovinai székelység tegnap és ma (Szekszárd, 1989) című munkájában található névjegyzéket (191–229), melynek egyik fejezete A bukovinai Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva, Józseffalva és Andrásfalva utolsó családfői 1941-ben, a hazatelepítéskor.
A szerző minden falu névsora után feltünteti az összeállító nevét, korát. Annyiban egységes mind az öt, hogy a végleges megtelepedés után készültek, visszaemlékezve a hazatelepítéskor meglévő állapotra. A családfők neve a falurészek, utcák szerint sorakozik a házak sorrendjében. Ezt a névjegyzéket hitelesíti és egészíti ki az a névsor, amelyet a szerző az 1944. október 26-án Szabadkáról elhurcolt 42 székely férfiról közöl, akiknek örökre nyomuk veszett. (155–60). A családfő neve, születési adatai után ott áll a felesége és gyermekeinek neve szintén pontos születési adatokkal.
Az 1941-ben hazatelepülők száma 13 500 személy. A névjegyzékben szereplő családfők száma faluk szerint: Fogadjisten: 47, Istensegíts: 593, Hadikfalva: 1 441, Józseffalva: 181, Andrásfalva: 593. Összesen 2 855 családfő, illetve család. Ez azt jelenti, hogy az átlagos családlétszám 4 fő. Ez természetesen statisztikai átlag. Voltak magánosok, házaspárok, de inkább a 4-5-6-7 gyermekes családok jellemzők.
Mielőtt a nevek elemzésébe kezdenék, szükségesnek tartom e népcsoport vázlatos történetének előrebocsájtását. Nem erőltetett metafora és nem álpátosz történelmüket kálváriának nevezni, amelynek első stációja Madéfalva. l764. január 7-én hajnalban a császári katonaság 200 védtelen székely férfit megölt. A nép a Kárpátokon keresztül a török uralom alatt álló Moldvába menekült. A moldvai vajda befogadta őket. 1774 őszén Bukovinát császári csapatok szállták meg, miután I. Abdul Hamid török szultán átengedte Mária Teréziának. Bukovina ekkor csaknem lakatlan terület volt. Ezért a császári udvar a népesség növelését tekintette legfőbb feladatának. A Moldovába menekült mintegy 7–8 ezer székely Mártonffy Mór minorita szerzetes közvetlen vezetésével áttelepült a 15–20 évig tartó moldvai „pihenő” után az újonnan szervezett tartományba.
A székelyek után német, román, lengyel, különféle szláv és más telepesek jöttek. Sűrűn lakott és soknyelvű tartománnyá vált. 1786-ig katonai közigazgatás alatt állott, majd Galíciához kapcsolták. Utána önálló koronatartomány lett. l809-ben minden családnak egy katonát kellett adnia. Többségük lengyel földön harcolt Napóleon seregei ellen.”
Szóval apai ágról 1784-ig vezethető vissza a családfám Kásler Lipótig. Aki 1784-ben született (azt nem tudni hol)és 1848-ban hunyt el Andrásfalván. Felesége Schmidt Terézia volt.
– Kásler Lipót 1784 -1848 Andrásfalva – Schmidt Terézia 1788 Szatmár -1857 Andrásfalva
– Kásler Ferenc 1819 Andrásfalva – 1865 Andrásfalva (Szépapám) – Dávid Mária 1820 Andrásfalva – 1892 Andrásfalva (Szépanyám)
– Kásler János 1847 Andrásfalva (Ükapám) – Erős Veronika 1849 Andrásfalva -1909 Székelykeve (Ükanyám)
– Kásler Antal 1884 Andrásfalva -1948 Déva (Dédapám) – Barabás Bibiána 1886 Gyurgyevó – 1959 Déva (Dédanyám)
– Kásler Péter 1912 Déva – 1979 Déva (Nagyapám) – Salamon Magdolna – 1909 Déva-1985 Déva (Nagyanyám)
– Kásler Károly 1941 Déva (Apám) – Lukács Emília 1947 Apa (Anyám)
– Kásler Árpád Pál 1972 Déva (Jómagam) – Rábai Hajnalka 1974 Vésztő (Feleségem)
– Kásler Kende 2005 Gyula (Gyermekem)
– Kásler Kenéz 2009 Gyula (Gyermekem)
Első ránézésre ami szembetűnő, hogy őseim nem voltak rettenetesen hosszú életűek, de folyamatos emelkedő tendenciát mutatnak. Érdekesség még, hogy az első Kásler Lipót 1784-ben született és 1848-ban hunyt el, majd ezt követően pontosan száz év eltéréssel dédapám is 1884-ben született és 1948-ban hunyt el. Több felmenőm kovácsmester volt. Apai ágról felmenőim római katolikusok, anyai ágról reformátusok voltak. Anyai nagyapám Lukács Gerzson és anyai nagyanyám Vajda Emma volt. Ha elkészül anyai ágról a családfám, azt is közzéteszem, hátha érdekel még valakit rajtam kívül.
A továbbiakban, kedves időtöltésnek és okulásként ajánlom mindenki figyelmébe Závodszky Géza, HAZÁÉRT SZABADSÁGÉRT – Magyar Történetek című könyvét. Könnyű olvasmány, nagyon olvashatóan van megírva azok részére is, akik nem szeretik a száraz történelmi könyveket.
Egy kis idézet a könyvből…
„SZÖKÉS A HALÁL TORKÁBÓL
Rákóczi börtönét a porosz származású Lehmann (ejtsd:léman) kapitány őrizte. Lehmann kapitányban rokonszenv ébredt előkelő foglya iránt, amikor megtudta, hogy a porosz királyi udvarban is foglalkoznak Rákóczi sorsával…
MEGÚJULNAK A DICSŐSÉGES MAGYAR NEMZET RÉGI SEBEI
Így kezdődik Rákóczi Ferenc kiáltványa, amely magyar, latin, német, francia és angol nyelven adta tudtára mindenkinek, akit illet, hogy milyen sérelmek értek Magyarországon és Erdélyben urat és szolgát, nemest, polgárt és parasztot. Olyan fájdalmasak a magyar nemzet sérelmei, hogy nem maradt más választás, mint fegyvert fogni a régi szabadság és függetlenség visszavívásáért.”
Kásler Árpád
Kelt,Gyulán, 2012.08.08-án