A minap a tévében, a hír-érték című műsorban Dr. Hossó Andrea nemzetközi közgazdász egy mondata nagyon meglepett.
“Olyan kockázatnak teszi ki nem csak a kölcsönfelvevőt hanem saját magát is, hiszen az árfolyam kockázatot vállalja ezzel, amit egy bank nem engedhet meg magának, pontosan azért, mert a betétesek pénzével játszik illetve az állami pénzzel, mert ha kormánynak ki kell menteni a bankot a csődből, akkor az az adófizetők pénzének a felhasználását jelenti.”
A bank is vállalta volna az árfolyam kockázatot?
Hiszen nem is kellett devizát igénybe vennie a mi hiteleinkhez, amit igazol a folyósítás bizonylata.
Forint, és nem származik devizából, nincs pénzváltásnak nyoma.
De valóban, mégis lehet kockázata a bankoknak, ha devizát helyeznek el betétesek nála, ez a kockázat azonban már nem miattunk lép fel.
Kik miatt lép fel ez a kockázat?
Akik devizát el tudnak betétbe helyezni.
Egy mai cikk szerint bizonyos Sipos Péter, biatorbágyi önkormányzati képviselő jelentős összegű euróhoz jutott egy földeladás kapcsán.
Idézet a Magyar Nemzet cikkéből “Kézzel írott számla kilencszáz millióról.”
“Az egykor az MSZMP-t is megjárt Sipos és üzlettársai 1998-ban összesen 18 hektáros földterületet vásároltak Biatorbágyon, majd négy évvel később az ingatlanokat az önkormányzat belterületté minősítette, így értékük csaknem a tízszeresére emelkedett. A birtokunkban lévő tulajdoni lapok alapján az egyik – több mint négyhektáros – területet 2008-ban 4,7 millió euróért – megközelítőleg 1,5 milliárd forintért – értékesítették, és a vételárból Sipost az Indexen közölt összeg illette meg. “
Az ilyetén módon megszerzett kilencszáz millió forintnak megfelelő eurót, ha a személyi jövedelemadó megfizetését követően bankbetétben elhelyezik, eléggé talpon kell lennie a devizaalapú hitelt felvett családoknak, hogy ezen összeg kamatát kitermeljék, és biztosítsák a nyilvántartott deviza árfolyam különbözetének megfizetését is.
Tenniük kell mindezt azért, mert az euróban elhelyezett betét után valóban euróra jutó kamatot kell fizetnie a banknak, s valóban euróról beszélhetünk mint tőketartozásról.
De kérdem én, miért az államigazgatásban dolgozók jutnak hozzá ilyen adásvételekhez, miért ők az informáltak, hogy hol érdemes befektetni, miért nekik van pénzük megvenni akár nyomott áron is az ingatlant / csekély húsz-harminc millió, bagatell / , netántán miért ők jogosultak kezdeményezni a földterület átminősítését, hogy aztán tíz-húsz szorosát vegyék ki a befektetett összegnek.
Majd ezt az összeget, feledve hozzájutásának viszontagságos körülményeit, mint jogos betétkövetelést betétszámlára teszik.
Ekkor jönnek a devizaalapú forinthitelesek.
Mert a bank nem ám ezt a pénz helyezi nekik ki.
Legrosszabb esetben a bankban lévő forintkészletből történik a folyósítás.
De a számlapénz folyósítás a felhasználhatóság szempontjából azonos értéket képvisel a boldog devizaalapú adós számláján, s ekkor megtörténik a forint átszámítása devizára, és hitelnyilvántartási számlára kerül az összeg.
Ezt az összeget elkezdi követelni a bank kölcsön jogcímen, s természetesen kölcsönkamatot is felszámít rá, meg még árfolyamrést is. Mindezt a soha nem létező devizára. Pusztán azért, mert hitelnyilvántartási számlára lett felkönyvelve.
Erre mit is mondott a Dr. Hossó Andrea?
“Azért csinálták, mert megtehetik. A pénzszerzésnek egyszerű módja volt, mert megtehették.”
Nem, a hatályos törvények értelmében nem tehették meg.
Csak megtették. Forint helyett devizát kölcsön jogcímen nem lehet követelni.
De akkor ne mondjuk azt, hogy a bank az árfolyam különbözet miatt kockázatot vállalt, amikor nekünk devizaalapú hitelt nyújtott.
Mondjuk azt, ami van.
Hogy a bank a köztisztviselő és nagyvállalkozói réteg jólinformáltsággal szerzett, devizában elhelyezett betéteire vállalt árfolyam kockázatot, hogy megfizeti annak kamatát, majd az erősödő tőkét is.
Ezen összegeknek a kitermelése Magyarországon, magyar bérekből, a forint devizához képest történő romlása mellett nem lehetséges.
De nincsen is meg rá a jogalapja a bankoknak, hogy ezeket az erősödő terheket számon kérjék a devizaalapú és akár a forintalapú hiteleseken, mert azzal, hogy a jogalap nélkül történő túlzott követelés miatt a reálgazdaság összeroppant, a fizetőképes kereslet csökken, ezért leépülnek a cégek, családi büdzsék, elharapódzódik a munkanélküliség.
A pénzzel történő játéka a bankárkaszttal összefonódó köztisztviselői rétegnek, és a nagyvállalkozói rétegnek arra épül, hogy jogtalan módon előírt követeléseket kreálnak.
Kreálnak számlapénzt.
Ez még nem volna baj, mert elsődlegesen hitel kihelyezését szolgálja, ami felhasználható, a bajok akkor kezdődnek, amikor nem ezt kell visszafizetni, hanem ennek menekülő devizában nyilvántartott ellenértékét, mégpedig kölcsönkamattal.
Kreálnak adóhiányt okkal-ok nélkül, de hogy 50 % bírság is rákerül, az biztos. Az 50 % bírság szintén kreált pénz, munkafedezetet igényel, hátha beledöglik a reálmagyar.
Meg még kamatot is több évre visszamenőleg rátesznek, ezt is munkajövedelemből kell megadni, vagy esetleg el kell adni vagyonelemet, mert ha nem adjuk el, elárverezi az adóvégrehajtás során a végrehajtó semmiért egészen egy olyan embernek, aki bennfentes, és eladja az olcsón megvett autót, ingatlant EGÉSZ ÁRON.
Majd a kapott pénz devizára váltja, s már mint jogos devizabetét virít a számláján, miközben susogja, hogy ezek a devizaalapú hitelesek ej de nagyon plazmatévéztek. Most aztán fizessenek, mert a betétesek pénze nehogy bajba kerüljön.
Kreálnak bődületes végrehajtási díjakat, bírósági illetéket a jogtalanul folyó, de igazságba fojtott megindított ügyek kapcsán.
És a bíró beleröhögi az arcomba, hogy az Adós megkapta a devizát.
Kreálnak továbbá az erőltetett menet miatt bekövetkező banki felmondáskor lejárttá tett kölcsöntartozást a bankárok a sosemvolt devizából.
A pillanatnyi árfolyamon bedöntött hitel azonnali végrehajtással történő beszedésére sor kerül, miközben nem is tudni, milyen lett volna a későbbi árfolyam.
Mert a közjegyző pecsétje ennyit ér.
A becsület ennél mégis többet ér.
A HAZA NEM ELADÓ!
Május 25. Európa Parlamenti Választások
Szavazata rendkívül fontos, döntsön bölcsen!