Elérkeztünk a kettőszázadik bejegyzéshez a honlapon és büszkén mondhatjuk, hogy 99%-ban saját termés, nem innen-onnan átvett cikkek. A mai bejegyzésben,  a Kúria munkaanyagára tett észrevételeinket olvashatják. A tisztelt olvasók azzal tudnak igazából segíteni, ha növelik a táborunkat. Ehhez a facebookon való megosztás kevés, az életből kell társakat toborozni. Legyen az Önök feladata, hogy beajánlják honlapunkat egy olyan ismerősüknek, aki nincs a facebook csoportjukban. Egy embert biztosan mindenki be tud szervezni, nem többet egyet és akkor megduplázzuk nézettségünket. Köszönettel, K.Á.

Tisztelt dr.Vezekényi Ursula!

A Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete (BAÉSZ) köszönettel megkapta, a joggyakorlat elemző csoport által elkészített és Ön által, részünkre megküldött munkaanyagot, amelyet tüzetesen áttan­ulmányozott.

A BAÉSZ örömmel értesült a munkacsoport létrehozásáról és nagy érdeklődéssel várta a fejleményeket, tekintettel arra, hogy közel négy millió (adós, adóstárs, kezes, zálogkötelezett) magyar állampolgárt érintő „kölcsönszerződésekről” van szó. Viszont sajnálattal tapasztaltuk, hogy a munkaanyag nem kifejezetten a devizahitelezések körülményeinek mihamarabbi tisztásáról szólt. Erről végérvényesen a Lánchíd Rádiónak adott interjújából győződtünk meg, ahol Ön el is mondja, hogy a munkacsoportnak nem a devizahitelek problémájának a megoldása volt a feladata.

A Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete szerint, nem devizahitelek problémájáról kell és lehet beszélni, hanem a jogbiztonság hiányáról.

Itt sajnos ismételten kommunikációból adódó félreértések áldozatává váltak a magyar adófizető állampolgárok, hiszen joggal várta el több százezer vagy több millió méltatlanul nehéz helyzetbe hozott honfitársunk, hogy a Kúria mint Magyarország legmagasabb bírói fóruma, ahogy Ön is fogalmazott, nagy tekintélyű bírósága, a huszonnegyedik órában felállított munkacsoportja, a mai magyar társadalom legégetőbb problémáját tűzi feladatul, a jogban és a jogállamiságban való hitnek a helyreállítását. Mindenki lélegzetvisszafojtva várta a munkaanyag megjelenését.

A Kúriának mint a legmagasabb bírói fórumnak, kötelessége megnyilatkoznia a magyar nemzetállamot sújtó és kifosztó folyamatok láttán. Több ezer öngyilkosságot, többszázezer kényszer kivándorlást előidéző eseménysorozatról van szó. Ennek következtében úgy hisszük, hogy nem lépjük túl hatáskörünket, nem minősül „kontárkodásnak” az Önök szakmai munkájába való beleavatkozásnak, ha elvárásainkat a tisztelt Kúria elé tárjuk, észrevételeinkkel egyetemben. Bár sokszor szakmailag felkészületlen és hozzá nem értő, populistáknak minősítik a civil szervezeteket, de ennek ellenére a tények önmagukért beszélnek és az eddig elvégzett munkánk eredményességétől vezérelve, tovább dolgozunk a jog és a jogállamiság érdekében és megvédésében.

Az igen tisztelt joggyakorlat elemző csoport egyoldalú szerződésmódosításokra korlátozódott feladatkörét véleményünk szerint bővíteni kell, hogy tényleges és egyértelmű képet lehessen kialakítani.

Hogyan lehet vizsgálni valamit, hogy megfelel-e a tisztesség kritériumának, anélkül hogy megvizsgálnák, hogy megfelel-e a hatályos jogszabályoknak.

Az alább leírtakat, közel ezer adós, devizában nyilvántartott kölcsönszerződésének áttekintése után, illetve a folyó perekben és ügyészségi feljelentésekre született határozatokból merítettük.

A devizahitelek felfutási ideje alatt, Magyarországon két törvényhely szabályozta a kölcsönszerződést és pénzkölcsönnyújtást. Az egyik a Ptk.523.§ és a Hpt. 2.mellékletének10.2 pontja. Mindkettő a kölcsönösszeg rendelkezésre bocsátásáról rendelkezik.

A Ptk. 523. § (1) szerint a kölcsönszerződés alapján a hitelintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés sze­rint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező hitelintézet – jogszabály eltérő rendelkezése hiá­nyában – az adós kamat fizetésére köteles.”

Hpt.2. számú melléklete 10.2.

Pénzkölcsönnyújtás

a) a hitelező és az adós között létesített hitel-illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül- köteles visszafizetni.

A továbbiakban a szerződési akaratot a törvény így jellemzi:

Ptk.205.§ (1) A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. (2)A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez.

A pénzkölcsönadást márpedig konkrétan és félreérthetetlenül rendezi a Ptk. 523§ és a Hpt. 2. számú melléklete, mint azt fentebb ki lett emelve.

A pénzintézetek, mintegy alátámasztandó a jogszerű eljárásukat, miszerint forintot adtak, de deviza ellenértéket szednek be, a Ptk.231§ (2) bekezdésére hivatkoznak, hogy más pénznemet is meghatározhatnak mint tartozást, anélkül hogy rendelkezésre bocsátották volna azt és teszik mindezt a Számviteli törvény 60.§(7)-ra való hivatkozással, ezt több bank is leírta válaszleveleiben.

60.§ (7) Amennyiben jogszabály lehetővé teszi, hogy devizabelföldi ügyfelek szerződéses kapcsolataikban az ellenértéket, illetve annak törlesztő összegeit devizaalapon állapítsák meg, akkor ezen szerződések alapján a devizaalapú követelések, illetve kötelezettségek forintértékben történő könyvviteli nyilvántartásba vételénél, továbbá mérlegfordulónapi értékelésénél az (1)-(6) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.

Tisztelt Kúria, tisztelt joggyakorlat elemző csoport!

A pénzintézetek, a Számviteli törvény 60§.(7) bekezdésére építve (amennyiben jogszabály lehetővé teszi) a Ptk.231.§(2)bekezdését alkalmazva követték el azt a súlyos törvénytelenséget amely aláásta úgy a családok lakhatási és megélhetési biztonságát, mint Magyarország gazdaságát. Ugyanis a fentebb felsorolt törvényhelyek pénztartozás esetében alkalmazhatók ugyan, de nem kölcsöntartozásból eredő pénztartozás esetében. A Ptk. több tucat szerződési feltételt ismertet amelyek következtében pénztartozás keletkezhet. Ezekre az esetekre vonatkoztatható a Ptk.231.§-a, mert ezekben az esetekben nincs olyan törvényhely amely kötelező jelleggel megszabná a pénztartozás feltételeit, úgy mint a kölcsönszerződés és pénzkölcsönnyújtás esetében. Ebben az esetben a Ptk.205§(2) bekezdése szerint, Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez. Tehát nem alkalmazható a Ptk.231§.

Nem hivatkozhatnak eredményesen a pénzintézetek arra sem, hogy a „devizahitelek” kihelyezését törvény nem tiltotta, ugyanis mint fentebb leírtuk, kötelező jelleggel határoz a törvény a pénzkölcsönnyújtást illetően, és ebben az esetben nincs szükség tiltó törvényre, és ezt egy hétköznapi példával alátámasztanánk, amelyet a közlekedési és rendészeti szabályok területéről vesszük.

Ha egy úton haladva útkereszteződéshez érve az útjelző tábla kötelezően előre haladást jelez, akkor nem helyeznek ki jobbra vagy balra kanyarodni tilos táblát, mert a kötelezően előre haladást jelző tábla feleslegessé teszi azt, és nincs ez másként a kölcsönnyújtás feltételeinél sem, ahol mindkét idevonatkozó jogszabályhely kihangsúlyozza a

„köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani” és

„kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, AMELYET az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni.”

A Ptk.242.§(1) szerint a tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg. Viszont ha elismerjük a rendelkezésre nem bocsátott devizát, mint tartozást és az ebből adódó árfolyamkülönbözettel terhelt törlesztőrészletet, mint a devizának ellenértékét, lásd 60§(7) bekezdés szerint „az ellenértéket, illetve annak törlesztő összegeit”, akkor már ellenértékről van szó és az már nem kölcsönügylet, megváltozik a jogcíme, holott a Ptk.242.§(1) szerint a tartozás elismerésétől a jogcím nem változik meg.

A magyar értelmező szótár szerint a kölcsön azt jelenti, hogy kapsz valamit amit vissza kell adnod, tehát azt és nem mást. Úgy ahogy nem lehet kölcsönadásnak nevezni azt, ha kapunk egy biciklit és visszaadunk egy motorbiciklit, mert akkor ez csere vagy adásvétel, megváltozik a jogcíme, ugyanúgy nem lehet kölcsönszerződéses esetben deviza kölcsöntőkéről beszélni, amikor forintot bocsátottak rendelkezésre. Ez a forrás és az eszköz súlyos összekeverése lenne. A rendelkezésre bocsátott összeggel a devizanem is rendelkezésre lett bocsátva, ez a kettő kölcsönnyújtás esetében nem választható szét.

A fent leírtakat mintegy alátámasztandó, a tisztelt elemző csoport figyelmébe ajánljuk ugyancsak a Legfelsőbb Bíróság részítéletét:

Gfv.IX.30.221/2011/6.szám

„A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfőbb Ügyészség
(1055 Budapest, Markó u. 26., ügyintéző: dr. Tőröcsik László legfőbb
ügyészségi ügyész) által képviselt Csongrád Megyei Főügyészség (6720
Szeged, Széchenyi tér 4.) felperesnek, dr. Gyenge Zoltán ügyvéd (6725
Szeged, Alföldi u. 32.) által képviselt PARTISCUM XI.
Takarékszövetkezet (6720 Szeged, Horváth Mihály u. 1/B.) alperes ellen
általános szerződési feltételek megtámadása iránt a Csongrád Megyei
Bíróság előtt 6.G.40.208/2010. szám alatt indult és másodfokon a
Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.720/2010/2. számú ítéletével befejezett
perében az említett jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott
felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. szeptember 20-án megtartott
tárgyalás alapján meghozta és 2011. szeptember 27-én kihirdette a
következő
     részítéletet

“A Ptk. 241. §-ában foglalt jogintézménytől lényegesen eltér a Hpt.
210. §-ának /3/ bekezdése. A Hpt. szabályozása szerint a
hitel/kölcsönszerződés aláírásakor az adós tudomásul veszi, hogy az
ÁSZF-ben, illetve a kölcsönszerződésben meghatározott okok
megváltozása esetén a szerződést a pénzügyi intézmény egyoldalúan
módosíthatja az adós hátrányára. Megjegyzendő, hogy a
kölcsönszerződésben megjelölt okok megváltozása indokolt esetben
egyben – a Hpt. 210. § /4/ bekezdés b) pontjában írtak szerint – az
ügyfél javára történő szerződésmódosítási kötelezettséget jelenti.
Ezek a jellemzők pedig alapvetően eltérnek a Ptk. 241. §-ában
írtaktól. Épp a fogyasztói érdekek érvényesülése, a perbeli
jogviszonyok sajátos jellege miatt szabályozza a Hpt. azt, hogy mikor
kerülhet sor egyoldalú szerződésmódosításra. Ebből következőn nem a Ptk. szabályai az elsődlegesek a hitel/kölcsön és pénzügyi
lízingszerződés érvényességének megítélése tekintetében, hanem a
Ptk-val azonos szintű jogforrásnak, a Hpt-nek mint lex speciálisnak a
rendelkezései. A Ptk. rendelkezései mögöttes jogszabályi
rendelkezéseknek minősülnek e körben és csak a Hpt. speciális
rendelkezései hiányában irányadók.”

Ennek tekintetében kijelenthető, hogy a speciálisnak számító Ptk.523.§ és Hpt. 10.2 törvényhelyeket semmiképp sem válthatja fel az általános értékű Ptk.231.§ .

Tisztában vagyunk azzal, hogy a világban a pénzintézeteknek jogformáló gyakorlatuk van, hogy bizonyos esetekben, megelőzik a hatályos törvényeket és le nem szabályzott tevékenységet folytatnak. Ha ezt az adott ország és társadalom javára teszik, hát tegyék. A jogalkotók pedig idomuljanak hozzá, de abban az esetben, ha mindezen tevékenységük, felmérhetetlen tragédiához vezetnek, akkor felelniük kell érte és azonnal véget kell vetni, hogy embereken, családokon ne kísérletezzenek és nyerészkedjenek.

A továbbiakban hosszasan ecsetelhetnénk még a szerződési akarat törvényi tényállását, ugyanis a kölcsönfelvevő polgárok szerződési akarata, sem devizakereskedelemre, sem tőzsdei fogadásokra nem terjedt ki, mert nem is rendelkeznek az ehhez szükséges tudással. Mindössze hosszúlejáratú kölcsönökhöz akartak hozzájutni, amelyet ráadásul a pénzintézetek kínáltak, de ehelyett egy egészen más dolgot kaptak, kölcsön jogcímmel leplezve.

Ha a pénzintézetek ragaszkodnak ahhoz, hogy az aláírt szerződés, egy érvényes kölcsönszerződés, akkor csakis a pénzügyi és számviteli bizonylatok alapján, bizonyíthatóan rendelkezésre bocsátott kölcsönösszeg és a rendelkezésre bocsátott devizanem követelhető, annak kamataival együtt. Az átadott forintösszegnek nem lehet árfolyamkülönbözete.

Ha a pénzintézetek ragaszkodnak ahhoz, hogy márpedig a soha át nem adott devizát vagy annak forintmegfelelőjét követelik, akkor a kölcsönszerződés jogi kritériumainak nem felelnek meg. Márpedig az adósok szerződési akarata kölcsönszerződés jogügyletére terjedt ki mindössze. Továbbá a szerződésben leírtak alapján a folyósítás ellenére inkább minősülnek befektetőknek mint kölcsönfelvevőnek, és mindez egy olyan jogügyletben, ahol korlátlan kockázatokat vállaltak fel, tudtukon kívül,. De ezesetben, a pénzintézeteknek a befektetési szolgáltatás törvényi szabályai szerint kellett volna kihelyezniük termékeiket. Ez azonban nem történt meg, ugyanis maguk a bankok értékelték fel a fedezetül szolgáló ingatlanokat vagy ingóságokat és a „kölcsönfelvevők“ fizetési képességét. Ezekből egyértelműen megállapítható volt az adós kockázatviselő képessége és ennek fényében nem is köthettek volna velük „devizahitel“ szerződést.

Ptk.210. § (1) Aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette. Az Adósoknak egyetlen bűne van, az hogy vakon bíztak a bankrendszer, az állami felügyeleti szervek és a közjegyzők védelmében és tisztességében.

Tisztelt Kúria, tisztelt joggyakorlat elemző csoport! A fentiekre való tekintettel kérjük, hogy dolgozzák át a megjelent munkaanyagot és a kevésbé jelentős dolgokon kívül igenis legyen a Kúria feladata, a súlyos törvénytelenségek orvoslása. A legmagasabb bírói fórum megtisztelő, és különös feladata, a törvénytelenségek felismerése és a pénzintézeteken való számonkérése. A független magyar bíróság ma már az egyetlen olyan hatóság, és állami intézmény, amely erre képes, és amelyre felhatalmazást kapott az alkotmányban.

Köszönettel és tisztelettel, Kásler Árpád a BAÉSZ elnöke

                                             Töviskesné Dsupin Judit a BAÉSZ főtitkára

Kelt: Gyulán 2012.október 14.-én