Tisztelt Alkotmánybíróság

Tisztelt Alkotmánybíróság tanácsa, Dr. Szalay Péter tanácsvezető alkotmánybíró, Dr. Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró, Dr. Lenkovics Barnabás előadó alkotmánybíró, Dr. Lévay Miklós alkotmánybíró, Dr. Salamon László alkotmánybíró!

Remélem hogy levelem jó egészségben találja Önöket, mert köszönöm szépen én, az önök trehány és jogsértő munkájukból fakadó bosszúságtól eltekintve, jól vagyok.

Ezen, kötelező udvarias bevezetőn túlesvén, kérem a tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy saját hatáskörén belül semmisítse meg az IV/962-7/2015. az IV/3014-1/2015 és az IV/3014-3/2015. végzéseket és hozzon újakat helyettük betartva a törvényeket, mert azokat jogsértő módon, az AB. ügyrendjéről szóló határozat áthágásával, a magyar alkotmányosság és jogállamiság  semmibevételével hozták meg, súlyos következményeket vonva maga után. Ha egy pék ilyen munkát végezne, mint   Önök, akkor legjobb esetben a sót hagyná ki a kenyérből, vagy odaégetné azt, netán a fehér liszt helyett fehér gipszet keverne be, de abba a kenyérbe,  akkor beletörne a tisztelt alkotmánybírák foga, bár nem kizárt, hogy ebbe az ügybe nem fog.

Önök azért vannak, hogy őrködjenek az alkotmányos rend és a jogállamiság felett, védjék az értékteremtő munkából élő és adózó emberek jogait, valamint a Magyar Államot és értékeit. Ezért a befizetett adókból biztosítva van Önöknek egy igen tisztességes megélhetés. Ha a munkájukat nem kívánják ellátni úgy, ahogy az elvárható lenne, akkor mondjanak le és adják át a helyüket olyanoknak, akik a rájuk szabott feladatot megalkuvás nélkül el kívánják látni. Az alaptörvényben biztosított alapjogok és az állam alapvetésbe foglalt vállalásai  ha nem érvényesülnek, akkor azok feleslegesen és félrevezetésképpen lettek alaptörvénybe foglalva. Amikor sérelmezzük azt, hogy nem érvényesülnek az állam vállalásai, az alaptörvény ellenességet az alkotmánybíróságnak a benyújtott bizonyítékok figyelembevételével és nem azok megkerülésével kell ítéletet hoznia.

A fentiek alátámasztására a következő jogsérelmeket tárom a tisztelt Alkotmánybíróság elé.

2015. április 7-én, az Alkotmánybírósághoz általam megküldött, a Kúriának  a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. Törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. Törvény 3.§-a, 4. §-a és 5. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott panasz indítványra, az IV/962-1/2015. ügyszámú okiratban 30 napos határidővel hiánypótlás benyújtására hívott fel, 2015. április 10-i dátummal. Ezen hiánypótlásnak határidőben, megfelelő módon eleget tettem. Ennek következtében 2015. szeptember 7. napján kelt,  IV/962-4/2015. ügyszámú okiratban értesítenek arról, „(…)az Alkotmánybíróság Hivatala  (….)-benyújtott alkotmányjogi panasz indítványát IV/962/2015. ügyszám alatt nyilvántartásba vette. Kérem, hogy az ügyhöz kapcsolódó esetleges további beadványában a fenti ügyszámra szíveskedjen hivatkozni.”

Tehát az első beadványomra 30 napos határidőt szabott meg az Alkotmánybíróság a hiánypótlás megtételére, mely általam teljesítve lett, ennek következtében határozott az ügy nyilvántartásba vételéről, megjelölve az ügyszámot, melyre további, az ügyhöz kapcsolódó beadványok megküldhetőek, határidő megjelölése nélkül. Ebben az esetben az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló határozat 35. § az irányadó, mely úgy fogalmaz, hogy:

35. §  Az alkotmányjogi panasz eljárásban indítvány-kiegészítést az érdemi tervezetnek a testület általi tárgyalásra kitűzéséig lehet benyújtani, ezt követően új ügyként kell elbírálni.

Élve a törvény adta lehetőségemmel, 2015. szeptember 29. napján beadványt nyújtottam be az IV/962/2015. szám alatt folyamatban lévő ügyemhez, megjelölve benne az Alaptörvényben  lefektetett alapjogokat, melyek sérülnek, a panaszolt törvény következtében.

A tisztelt Alkotmánybíróság 2015. október 2. napján tűzte ki a tárgyalást az érintett ügyben 2015. október 5. napjára, mely napon érkeztette is a beadványomat, de új, IV/3014-1/2015  ügyszámot adva neki jogsértő módon, ezzel megalapozva egy későbbi elutasító határozatának a lehetőségét. Holott én határidőben, az AB. Ügyrendi határozatának  35. §-ban foglaltaknak megfelelően, a kitűzés előtt benyújtottam azt, megjelölve a már befogadott ügy ügyszámát, tehát semmiképpen sem kezelhető új ügyként.

Benyújtás időpontjának, nem az érkeztetés időpontja számít, hanem a postára feladás időpontja, mely szeptember 29. napja volt és melyről, a postai tértivevény igazolásának másolatát már panaszlevelemben eljuttattam az Alkotmánybíróságnak, tehát napokkal a kitűzés előtt benyújtottam.

Az Alkotmánybíróság 3. számú tanácsa a IV/00962/2015. ügyszámon nyilvántartott alkotmányjogi panasz indítványom befogadását   a 2015. október 2-án kitűzött 2015. október 5-i tárgyalási napon elutasította. A panasz indítványom elutasítását   IV/962-7/2015. AB végzésbe foglalta, a végzés kelte: 2015. október. 05.

Az általam  2015. szeptember 29-én postára adott indítvány kiegészítésemet az Alkotmánybíróság 2015. október 5-én érkeztette, amelyet  a honlapon fent lévő kiegészítésem érkeztető bélyegzőjének lenyomata tanúsít. Ezt a kiegészítésemet nem vette figyelembe  az Alkotmánybíróság 3. számú tanácsa , mivel a tárgyalás napján érkezett. Az általam 2015. október 26-án átvett IV/3014-1/2015.számú végzés szerint új ügyszámon kívánja ezt a kiegészítésemet eljárása során megvizsgálni.

Kérem, hogy alábbi indoklásomat vegyék figyelembe, és a IV/00962/2015. ügyszámú panaszomat tárgyalják újra a 2015. október 5-én érkeztetett indítvány kiegészítésemmel együtt, mivel ezen az ügyszámon beérkezett mindhárom irat a tárgyalás napjának kitűzése előtt lett általam benyújtva.

Az Alkotmánybíróság ügyrendi határozatának 35. §-a  a következőt rendeli el:

“35. §  Az alkotmányjogi panasz eljárásban indítvány-kiegészítést az érdemi tervezetnek a testület általi tárgyalásra kitűzéséig lehet benyújtani, ezt követően új ügyként kell elbírálni.”

Szándékomban állt az indítványt kiegészíteni, ezt megtettem két ízben.
A második kiegészítésemet 2015. szeptember 29-én adtam postára. A postára adás napját tekintem a kiegészítésem benyújtásának napjául, mivel a kiegészítésem Alkotmánybírósághoz való eljuttatásának módjául a postai szolgáltatás igénybe vételét választottam.

Benyújtás időpontjának nem  az érkeztetés időpontja számít, hanem a postára feladás időpontja, mely szeptember 29. napja volt és melyről, a postai tértivevény igazolásának másolatát már panaszlevelemben eljuttattam az Alkotmánybíróságnak, tehát napokkal a kitűzés előtt benyújtottam a kiegészítésemet .

Az Alkotmánybíróságon történő közvetlen átadáson kívül a postai feladásra,  benyújtásra  is van lehetőségem, nem érhet jogsérelem, hátrányos megkülönböztetés azért, mert több száz kilométerre lakom  az Alkotmánybíróságtól, azzal szemben, ki két utcára lakik és gyalog elsétálhat feladni beadványát.

A postatörvény értelmében  a panaszom második  kiegészítését nem 2015. október 5-én nyújtottam be, hanem 2015. szeptember 29-én, amikor feladtam az iratot az Alkotmánybíróság részére. 2015. szeptember 29-e pedig megelőzi a panaszom tárgyalásának kitűzése napját, 2015. október 2-át.

“2003. évi CI. törvény a postáról

3. § E törvény alkalmazásában:

8. Feladó: aki – mivel a küldemény tőle származik – a postai küldeményen „feladó”-ként van feltüntetve, ennek hiányában, akivel a szolgáltató a postai szolgáltatási szerződést megkötötte.

14. §

(4) A postai szolgáltatási szerződés (a továbbiakban: szerződés) a postai küldemény felvételével, illetve a szolgáltatás elvállalásával jön létre.”

A feladóvevény és a tértivevény tanúsítja, hogy az indítvány kiegészítés feladása során  a levél  feladója Kásler Árpád, azaz személyem.

Fentiekből következik, hogy jogsértő módon hozta meg az AB Tanácsa, a 2015. november 3-án kelt IV/3014-3/2015. ügyszámú végzésében az elutasító határozatot, azzal megindokolva, hogy „”A csatolt iratok alapján az indítványozó alkotmányjogi panaszát 2015. szeptember 29-én, a jogszabályi rendelkezések hatálybalépésének mindkét időpontjához képest megállapíthatóan elkésetten terjesztette elő.”

Tisztelt Alkotmánybíróság, a szeptember 29-i dátum belefér az Alkotmánybíróság ügyrendi határozatának 35. §-ban foglalt időbe, mert nem új ügyként lett benyújtva, mint azt a Tisztelt Alkotmánybíróság  kezelte, hanem a határidőben benyújtott panasz kiegészítéseként és ez megjelölésre is került benne.

Ezért kérem a IV/00962/2015. ügyszámú alkotmányjogi panasz indítványom  befogadásának újbóli tárgyalását a Tisztelt Alkotmánybíróságtól  a második kiegészítésem figyelembe vételével.

Tájékoztatom a Tisztelt  Alkotmánybíróságot, hogy tudomásom van arról, hogy két kollégám, pontosabban a politikai pártunk alelnökének és egyik tagjának beadványát, melyek  közül az alelnöké szó szerint megegyezett  az enyémmel, ugyancsak elutasította, holott azokat nem minősítette elkésett beadványnak. Azon elutasítások jogellenességére ezen levelemben mindössze azért teszek említést, hogy az ügy újratárgyalásakor velem szemben meg ne ismétlődjön ugyanaz a jogsérelem.

Önök leírták abban, hogy:

“Az túlfizetésnek minősített pénzösszeg ugyanis vitathatatlanul a jogosult–így az indítványozó–tulajdonát képezi. Az Elszámolási tv.ugyanakkor ennek visszatérítését technikai jelleggel, egy még fennálló szerződés rendezése céljából szabályozza a polgári jog általános szabályainak megfelelően. Az indítványozó által felhozott érvek mindezek miatt nem vetnek fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést.”

Az Alkotmánybíróság egy még fennálló szerződésről tesz említést, holott a bankok elszámolási kötelezettsége a 2009. július 26. napját követően megszűnt szerződésekre is kiterjed, valamint azokra a szerződésekre, amelyek 2009. július 26-án vagy azt megelőzően szűntek meg, de a bank az általa nyilvántartott követelését követeléskezelőre engedményezte, akinek nincs elszámolási kötelezettsége az Adóssal szemben.

Elszámolási törvény

5. Az elszámolással kapcsolatos kötelezettséget érintő egyéb szabályok

6. § (1) A pénzügyi intézményt a meg nem szűnt és a 2009. július 26. napját követően megszűnt fogyasztói kölcsönszerződés alapján elszámolási kötelezettség terheli.

(2) A 2009. július 26. napján vagy azt megelőzően megszűnt szerződés tekintetében a pénzügyi intézményt akkor terheli elszámolási kötelezettség, ha tudomása van arról, hogy a követelés nem évült el.

(3) A pénzügyi intézménynek – a 2009. július 26. napján vagy azt megelőzően megszűnt szerződés tekintetében – a fogyasztó kérésére el kell számolnia, ha a fogyasztó igazolja, hogy a pénzügyi intézmény engedményezett követelését vele szemben egy elszámolásra nem köteles pénzügyi intézmény (a továbbiakban: követeléskezelő) érvényesíti.

Az Elszámolási törvény  tehát nem csak a még fennálló szerződésekkel kapcsolatosan rendeli el a Bank adóssal szembeni  elszámolási kötelezettségét. Azonban az Alkotmánybíróság  a panasz indítvány elutasító végzésében nem tér ki arra a körülményre, hogy az adós érintettségét egy bank általi felmondással megszüntetett szerződéssel támasztotta alá. Az Alkotmánybíróság elismerte azt, hogy az Elszámolási törvény által túlfizetésnek minősített tételek az adós tulajdonát képezték, de csak fennálló szerződésről tesz említést, miközben ezen tételek megfizettetése idézte elő vele szemben a  banki felmondást, a végrehajtás elrendelését és annak lefolytatását. Miközben bizonyítékokkal alátámasztva, ki lett fejtve, hogy a 2014. évi XXXVIII. törvényben tisztességtelennek tekintett egyoldalú szerződésmódosításokkal felszámított költségek, díjak, kamatok , és a semmis kikötésen alapulóan felszámított kereskedelmi árrés voltak azok a tételek, amelyek miatt a banki felmondás bekövetkezett.

Az Alkotmánybíróság a közokiratokkal alátámasztott helyzetet nem vette figyelembe.  Így nem a valós helyzet szerint értékelte a panaszt, melyben ki lett fejtve, hogy a tisztességtelen tételek túlfizetésként történő átminősítésével az eredetileg tisztességtelennek minősített tételek visszaszolgáltatására nem került sor, és ezen tételek miatt bekövetkezett banki felmondásokról nem lett kimondva, hogy tisztességtelenül, azaz jogellenesen lettek felmondva a szerződések, majd  az erre alapozott végrehajtás elrendelések és végrehajtások is.

A törvény alkotója nem aszerint minősítette  ezeket az elszámolással érintett tételeket, mint amilyen hatásuk lett, miközben a 2014. évi XXXVIII. törvény egyértelműen fogalmazott, és érvényes jogcím nélkül felszámított tételeknek minősítette ezeket.

Az Alkotmánybíróság  csak a valós helyzet figyelmen kívül hagyásával tudott eltekinteni attól, hogy a túlfizetéssé minősített tisztességtelen tételek felszámítása miatti alapjogi sérelmet jelentős alkotmányjogi kérdésnek tekinthesse. Ezzel bekövetkezett a panasz elbírálása során a tényhelyzet figyelmen kívül hagyása, és az alkotmányjogi sérelem  valós értékelésének elmaradása.

Az Alkotmánybíróságtól kérem a valósan kialakult helyzetem és  a bank által felszámított tisztességtelen tételek közötti ok-okozati összefüggés feltárását, és az Elszámolási törvény rendelkezéseinek alaptörvény ellenességének vizsgálatát,  az alapjogi sérelmem bekövetkeztének kimondását az Elszámolási törvény 3-4-5. § – ai miatt, amelyekkel a bankot felmentették az általa előidézett adósi sérelmek tényleges rendezése alól.

Az Alkotmánybíróságtól kérem  a panasz indítványomat elutasító végzés visszavonását a ténylegesen kialakult, és közokiratokkal alátámasztott helyzetem figyelembevételével való újratárgyalását.

Az elszámolási törvény jogellenessé válik attól, hogy az adós sérelmére és a bank javára átminősítésre kerül az erőszakos és tisztességtelen módon felszámított összeg túlfizetésnek, holott, a banki elszámoló levélben is tisztességtelenül, az Alkotmánybíróság  által is az adós jogos tulajdonaként ítélt eltulajdonlásról, jogosulatlan birtoklásról van szó,  mely esetben a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről így rendelkezik:

5:1. § [Birtokos]
(3) Birtokos az is, akitől a dolog jogalap nélkül időlegesen más személy tényleges hatalmába került.
5:4. § [A birtok elvesztése]

(2) A birtok nem vész el azzal, hogy a birtokos a tényleges hatalom gyakorlásában időlegesen akadályoztatva van.

5:9. § [A jogalap nélküli birtokos helyzete és kiadási kötelezettsége]

(1) Aki jogalap nélkül van a dolog birtokában, köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak kiadni.

(2) A jogalap nélküli birtokos a dolog kiadását megtagadhatja, amíg a birtoklással kapcsolatosan őt megillető igényeket ki nem elégítik. Nem tagadhatja meg a dolog kiadását az, aki a dolgot bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton szerezte meg.

Továbbá az Alaptörvény Alapvetés fejezetében „kőbe vésetett”, hogy a jogszabályok mindenkire kötelezőek.

R) cikk
(2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.

A 2014. évi XXXVIII. törvény rendelkezései az árfolyamrésről és az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötésekről

3. § (1) A fogyasztói kölcsönszerződésben – az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével – semmis az a kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön-, illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli.

4. § (1) Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó fogyasztói kölcsönszerződés vonatkozásában vélelmezni kell, hogy tisztességtelen az annak részét képező egyoldalú kamatemelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötés – az egyedileg megtárgyalt feltétel kivételével -, tekintettel arra, hogy az nem felel meg:

a) az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének: annak tartalma a fogyasztó számára nem világos, nem érthető;

b) a tételes meghatározás elvének: az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei nem tételesen meghatározottak, vagyis az ok-lista hiányzik, vagy van ok-lista, de az csak példálózó jellegű felsorolást tartalmaz;

c) az objektivitás elvének: az egyoldalú módosítás feltételei nem objektív jellegűek, vagyis a fogyasztóval szerződő félnek módja van a feltétel bekövetkeztét előidézni, abban közrehatni, a módosításra okot adó változás mértékét befolyásolni;

d) a ténylegesség és arányosság elvének: az ok-listában meghatározott körülmények ténylegesen nem, vagy nem a körülmények változásának mértékében hatnak a kamatra, költségre illetve díjra;

e) az átláthatóság elvének: a fogyasztó nem láthatta előre, hogy milyen feltételek teljesülése esetén és milyen mértékben kerülhet sor további terhek rá történő áthárítására;

f) a felmondhatóság elvének: a szerződésmódosítás bekövetkezése esetére nem biztosítja a fogyasztó számára a felmondás jogát vagy

g) a szimmetria elvének: kizárja, hogy a fogyasztó javára bekövetkező feltételváltozás hatása a fogyasztó javára érvényesítésre kerüljön.

A 2014. évi XL. törvény rendelkezései a 2014. évi XXXVIII. törvény szerint  semmis kikötésen alapulónak tekintett árfolyamrésről  és az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségén alapuló egyoldalú kamatemelést, díjemelést, költségemelést lehetővé tevő, a törvény szerint tisztességtelen szerződéses kikötésekről:

2014. évi XL törvény

3. Elszámolási elvek

3. § (1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (1) bekezdése szerinti semmis kikötés alkalmazása esetén a semmis kikötés alapján folyósított és a (2) bekezdés szerinti módon átszámított kölcsön, valamint a semmis kikötésnek megfelelően teljesített és a (2) bekezdés szerinti módon átszámított törlesztőrészletek közötti különbözet összegét árfolyamrésből származó túlfizetésként kell elszámolni a fogyasztó javára.

(2) A pénzügyi intézménynek az általa folyósított kölcsön összegét, majd pedig – a (3) bekezdés szerinti kivétellel – a törlesztőrészletek összegét az ezek teljesítésének tényleges elszámolási napján érvényes, Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyam alapján kell átszámítania. Ha a pénzügyi intézmény az ÁSZF-jeiben vagy a szerződéseiben konkrét napot határoz meg az átváltásra, úgy az átváltás napján érvényes Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyam alapján kell az átszámítást elvégezni.

(3) A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (3) bekezdése szerinti esetekben és időszakra vonatkozóan a pénzügyi intézmény által a törvényes rendelkezéseknek megfelelően alkalmazott és a szerződés részévé vált devizaárfolyam esetén a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyam alkalmazását mellőzni kell.

4. § (1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (2) bekezdése szerinti semmis kikötés alkalmazása esetén a semmis kikötés alapján teljesített és a kamat-, kamatfelár- (a továbbiakban együtt: kamat), költség-, díjemelés figyelmen kívül hagyásával kiszámított törlesztőrészletek közötti különbözet összegét az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetésként kell elszámolni a fogyasztó javára.

A 2014. évi XXXVIII. törvényben semmis kikötésen alapulóan felszámítottnak  tekintette a törvényhozó testület az árfolyamrést és a tisztességtelenül, egyoldalú szerződésmódosítással felszámított  kamat-díj-és költségemelést.

A bankok  ezeket az összegeket kiszámlázták az adósok felé, tehát  bizonyítható, hogy nem az adósok   túlfizetése által kerültek ezek az összegek a bankhoz.

Míg a 2014. évi XXXVIII. törvény értelmében érvénytelen jogcímről van szó, ami miatt a bankokat az adósok felé történő elszámolásra  kötelezte a törvény, addig a 2014. évi XL törvényben ezzel ellentétesen, érvényes jogcímet adott a törvényhozó testület ezen semmis kikötésen alapulóan bekért összegeknek: túlfizetésként minősítette őket, amely érvényes jogcímnek tekinthető, az adós részéről szabad akaratából történő befizetésnek minősül.

Az Alaptörvény azon rendelkezését, miszerint

R) cikk
(2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.

a törvényhozó testület nem tartotta be, mert amíg az általa meghozott 2014. évi XXXVIII. törvényben érvénytelen jogcímen felszámítottnak minősítette ezeket a tételeket, addig a 2014. évi XL. törvényben érvényes jogcímet adott nekik.

Ez az ellentét feloldhatatlan, kizárólag a bankok érdekét tartja szem előtt, a jogellenesen felszámított összegeket nem kell visszafizesse a bank, és nem kell vizsgálni a jogellenes felmondások, végrehajtás elrendelések valós okát: az adósok bank általi fizetésképtelenné tételét.
Mindezen törvényi rendelkezések miatt semmiképp sem minősíthetőek át túlfizetésnek a 2014. évi XXXVIII. törvény szerint  tisztességtelenül, egyoldalú szerződésmódosításon alapuló módon, illetve semmis kikötésen alapuló módon  felszámított tételek, mivel erőszakos módon lettek felszámítva, mint esetemben is bizonyítást nyerve az erőszakos cselekmény. A  bank által megkövetelt, tisztességtelen tételeket is tartalmazó havi követelések  meg nem fizetése a szerződés felmondásához, végrehajtás  elrendeléséhez és a teljes vagyonomból való kiforgatásomhoz vezetett volna, valamint a jövőbeli keresetem 33-50 %-ának levonásához úgy, hogy amennyiben az akaratom ellenére és engem megtévesztve tőlem eltulajdonolt összegek az én birtokomban maradtak volna, a szerződés felmondásának időpontján túlmenően is még hosszú hónapokra kifutotta volna a havi törlesztő részletet, amennyiben az csak tisztességes tételeket tartalmazott volna.

Azt pedig, hogy az azutáni időszakban miképpen alakult volna az anyagi helyzetem, az Alkotmánybíróságnak  sem áll módjában megjósolni, ha folytatólagosan, hónapról hónapra, erőszakos módon nem vontak volna el tisztességtelenül és érvényes jogcím nélkül, milliós tételre rúgó összegeket, amelyek elvételével teremtették meg a fizetésképtelenségemet, és ebből következően a szerződés felmondásának lehetőségét, lejárttá téve, jogellenes körülményekre támaszkodva, a teljes követelést.

Száz szónak is egy a vége tisztelt Alkotmánybíró Urak, ha valamit újra kell gombolni, hát újra kell gombolni.

Tisztelettel, Kásler Árpád

Kelt, Gyulán 2015. november 13. napján.