Nem értjük egymás mondandóját. Azaz dehogy nem értjük. De nincs foganatja semminek, elmaradnak a békés egybeborulások, az öröm nem tör ki egyikünkön sem, amikor felbontogatjuk egymás leveleit.
Pedig igen nagy a szükség arra, hogy meghallgassanak bennünket, mert a dolgaink nem akarnak alakulni. A mai napon feladott levelem kiegészítése az előzőnek, mert az ember ha többször átolvas valamit, megesik, hogy újabbnál újabb dolgokat fedez fel, érdekes, a papír nem végtelen, mégsem ismeri ki rajta magát az ember. Talán a belső énünk is végtelen, mint a tenger?
Az alkotmányjogi panasz elutasításával kapcsolatosan levelet intéztem a végzést meghozó tanácshoz. A kiegészítésemből két részletet szeretnék megosztani az olvasóval. Olyan vonatkozásai vannak már ennek az ügynek, hogy az Alkotmánybíróság a bizonyítákokkal alátámasztott helyzetemet nem vette figyelembe,úgy állította be a helyzetemet, mintha simán mennének a dolgaink, fizetnénk, mint katonatiszt – az Országgyűlés pedig a megpanaszolt törvényhelyekben egész egyszerűen túlfizető adósnak titulált bennünket, miközben a szerződésünk a bank felmondása miatt megszűnt, és végrehajtás alatt állunk.
Az első részlet a levélből. A helyzetünkről.
„Tisztelt Alkotmánybíróság!
Az általam 2015. április 3-án benyújtott alkotmányjogi panasz indítványomhoz csatolt irataimat az Alkotmánybíróság 3. számú tanácsa nem vette figyelembe teljeskörűen.
Az ERSTE Bank Hungary Zrt. kérésére Dr. Viszoki Szilvia budapesti közjegyző helyettese, dr. Soltész Éva által 2013. április hó 15-én kiállított “JEGYZŐKÖNYV ÉS TANÚSÍTVÁNY” néven kiállított banki felmondást ( ügyszám: 11030/Ü/1414/2013.),
az ERSTE Bank Hungary Zrt. mint végrehajtást kérő kérésére dr. Harbula Ágnes debreceni közjegyző által 2015. augusztus hó 9-én kiállított végrehajtási záradékot, amellyel a közjegyző a K32022-2/388/2008/O/4. számú tartozáselismerő közjegyzői okiratot látta el,
és a 104.V.1691/2013/7 számú “VÉGREHAJTÓI FELHÍVÁS TARTOZÁS HALADÉKTALAN MEGFIZETÉSÉRE” közokiratokat a bírói tanács teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a panasz indítványom befogadásának elutasításáról rendelkező végzésben.
A panaszt az Alkotmánybíróság ügyrendi határozatának 30. § (2) bekezdés c) pontja értelmében el kell utasítani, amennyiben az érintettséget a panasztevő nem igazolja.
Alkotmánybíróság ügyrendi határozat
30. § (1) Az alkotmányjogi panasz befogadhatóságát az előadó alkotmánybíró késedelem nélkül megvizsgálja. Ha a panasz visszautasításának feltételei nem állapíthatók meg, a panaszt be kell fogadni.
(2) Az Alkotmánybíróság visszautasítja az alkotmányjogi panaszt, ha
c) az indítványozó érintettsége nem állapítható meg, vagy azt nem jogosult terjesztette elő.
Az Alkotmánybíróság a végzésében az Ügyrend 30. § (2) bek. a) és h) pontjaira hivatkozott a panaszom elutasításakor.
2011. évi CLI. törvény az Alkotmánybíróságról:
29. § Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
Az Alkotmánybíróság nem jelölte meg az elutasítás okaként az Ügyrend 30. §-ának (2) c) pontját, azaz az érintettségemet megállapította.
Mégsem vette figyelembe a felsorolt közokiratokat, amelyek arra szolgálnak, hogy végrehajtási eljárás útján mindenemből kiforgassanak, és amennyiben szükséges, a jelzálogként felajánlott lakóházunk elhagyására kényszerítsen a végrehajtó akár rendőri közreműködéssel is. Ennek során fizikai kényszerítésre is sor kerülhet. Tehát ezek az iratok olyan eljárás lefolytatására alkalmazhatóak, melynek során a lakhatás céljára szolgáló egyetlen lakhelyemet is el kell hagynom a családommal együtt.
Ennek ellenére ezen közokiratokat a bírói tanács meg sem említi, illetve egy fennálló szerződésről tesz említést, amikor 18. szakaszban az Elszámolási törvényre hivatkozik, melynek alapján a Ptk.-ban ismert módon kell beszámítani a túlfizetésnek átminősített tisztességtelen tételeket a hátralékba. Azonban nekem nincs fennálló szerződésem, és éppen amiatt nincs, mert a bank felmondta a szerződést, miután fizetésképtelenné tett a tisztességtelen tételek felszámításával.
A banki felmondás, a végrehajtási záradék és a végrehajtási lap figyelmen kívül hagyása történt meg, és így vált lehetővé, hogy az Alkotmánybíróság 3. számú bírói tanácsa ne tekintse jelentős alkotmányjogi kérdésnek az általam megjelölt alapjogi sérelmeket. De önmagában a saját tulajdonomként megjelölt , tisztességtelenül felszámított összeg túlfizetéssé minősítése sem a valóság szerinti, mert bizonyítható, hogy nem volt túlfizetésem, hanem ki voltak számlázva azok az összegek, amelyeket túlfizetéssé minősítettek a 2014. évi XL. törvényben, azaz nem általam, szabad akaratomból lettek túlfizetésként megfizetve. Azonban a túlfizetéssé minősítés miatt számíthatóak be a még nem esedékes tartozásba, miközben a valóságban tisztességtelenül felszámított össszegekről van szó, amely összegeket vissza kellett volna szolgáltatni a jogos tulajdonosnak, mint jogellenesen elvett összeget.
A helyzetem nem a valós tényeken alapuló módon van meghatározva a végzésben, ezáltal képtelenség megállapítást tenni, hogy értek-e engem alapjogi sérelmek, és emellett nem a valós jogcímen lett minősítve a tisztességtelenül elvett összeg az Elszámolási törvényben- amelyet bizonyítani tudok a banki elszámolással-, így a tisztességtelenül beszedett összeg elszámolására más jogi lehetőséget is meg lehetett jelölni, mint a haladéktalan, teljes összegű visszaszolgáltatását a jgosult részére.”
A második részlet a banki túlszámlázásról, és annak igazolását alátámasztó irat
„Mellékelem az Erste Bank Hungary Nyrt. által megküldött azon kimutatást, mely a szerződés fennállásának időszakában történt banki előírásokat – „Számlázott” megnevezéssel, – és a fizetéseinket – „Fizetett” megnevezéssel – tartalmazza. A kimutatás vonalkóddal van ellátva, az általam felmutatott irat 4 oldal terjedelmű.
A kimutatáson fel van tüntetve az Adós neve és a szerződés szerinti B87056-001 hitelszám.
A vonalkód számok az oldalakon:
01/28851/02/000020/000004/01/04/0002
01/28851/02/000020/000005/01/04/0002
01/28851/02/000020/000006/01/04/0002
01/28851/02/000020/000007/01/04/0002
A számlázott tételek 2008. március 31-és 2012. október 15. közöttiek.
A kimutatás alátámasztja azt, hogy a bank számlázta ki a díjakat, kamatot, tőkét, késedelmi kamatot, és ezen tételeket emelte le a bankszámlánkról, semmmivel sem többet. Amikor már nem tudtunk fizetni, a kiszámlázott tételek teljesítésének elmaradása figyelhető meg.
A 2014. évi XXXVIII. törvény ezen, bank által kiszámlázott összegeknek egy részét tisztességtelennek tekinti, ami nem jelenthet mást, mint hogy ezen követeléseknek nem volt érvényes érvényes jogcíme. Azonban az általam panaszolt 2014. évi XL. törvény 3-4-5. §-aiban már túlfizetésnek minősülnek ezen követelések alapján befizetett összegek, miközben mi nem fizettünk soha többet, mint amit a bank előírt, arra módunk sem volt, hiszen a bank emelte le az általa bekért összegeket a bankszámlánkról. A túlfizetéssé minősítés ellentétes az Elszámolási törvény hatályba lépésekor már hatályos 2014. évi XXXVIII. törvénnyel, amely tisztességtelennek minősítette ezen tételeket.
Amíg a tisztességtelenül felszámítottnak minősítés érvényes jogcím nélküli tételeket takar, addig a túlfizetéssé minősítéssel érvényes jogcímet kaptak ezek a tételek. Ez által minden felelősséget levett a bankok válláról a törvényt megalkotó Országgyűlés: nem kell visszafizetni a jogos tulajdonosnak ezen tételeket, elegendő a Ptk. szerinti beszámítás, nem lehet kárigénnyel előállni, hiszen általunk önként megfizetetté lettek minősítve, és nem kell vizsgálni a banki felmondás körülményeit, azt, hogy a tisztességtelen tételek miatt váltunk fizetésképtelenné, amely jogalapot biztosított a banknak a felmondás bejelentésére.”
És az irat, ami teljes bizonyító erővel tanúsítja, hogy a bank számlázta ki a tisztességtelenül felszámított követeléseket is. Nem mi fizettünk többet, mint kellett volna, hogy aztán amit kötelező, ne tudjuk megfizetni, és a szerződést felmondhassa a bank.
Kedves Éva!
Csak úgy tudtunk megmenekülni, mi, a szövetkezet tagjai hogy amikor láttuk, hogy mit tesznek, a tagok törzstőkéjét lecsökkentettük minimálisra. A törzstőke mértékét a támogatás miatt kötelezően magasra tették, hogy a felelősségünk arányos legyen a kapott támogatással.
De nyolc év elteltével nem lehetett azt gondolni, hogy leellenőrzött, rendben talált
( és rendben lévő) támogatás miatt akár a házinkkal is felelhettünk volna a magas jegyzett tőkére alapozva. .
A szövetkezetnek tagja volt a mi magán termelő típusú kft-nk is, és egyedül azt a tagok közül behívták ellenőrzésre, és párhuzamosan a szövetkezettel, azt is leellenőrizték, öt év vonatkozásában egyetlen áfás számlát sem fogadtak el, amivel visszaigénylésünk volt, csak a befizetendő áfákat . Mintha vetőmag, műtrágya, növényvédőszer, gépi szolgáltatási munka nélkül termeltünk volna sokszáz tonna számra növényeket, amely kimenő számlákat azonban elfogadtak, sőt, kapcsolódó vizsgálat keretében le is ellenőrizték , hogy valóban volt -e mögötte teljesítés. .
Emiatt az adómegállapítás miatt, mivel kifizethetetlen összegről beszélünk, felszámolás alá került a cégünk, így benyújtotta a hitelezői igényét az a bank a felszámolásban, amelyiktől forgóeszköz finanszírozási hitelünk volt, és a családi földekre alapított jelzálogjoga alapján elmentek a földjeink. Ezzel a termelési alap, a föld odalett.
Ez van. Ha valakit le akarnak rendezni, lerendezik. Van hozzá hatalmuk, nem számít semmi más, mint a szándék. Mindezt muszáj volt megtenni: minden iratnak a süllyesztőben volt a helye, hogy amit a hivatalnokok műveltek a szüvetkezet támogatási okiratával, arra nehogy fény derüljön. De mi is roppanjunk össze, hogy ne tudjunk küzdeni- s ehhez a mi saját megélhetési lehetőségünket kellett porrá zúzni.
Csak grátisként írom le, hogy ennek a saját cégnek az ellenőrzésével kezdődött a kálváriánk, mert a családi földjeink egy része ( területileg nem sok) a megépítendő 35. számú autópálya nyomvonalába estek. Ekkor már volt egy adóellenőrzésünk, és el kellett adni ezeket a földeket, hogy talpon maradhassunk
– a nyomvonal miatt a vevő igen magas kisajátítási összeghez jutott.
Az adóellenőrzés során megkeresésemre maga a minisztérium is megírta az APEH-nak, hogy nem megfelelően járnak el-onnan, az MVM-től kaptam egyedül segítséget. De emellett a termeltetési szerződésünket is felmondták, és a bankhitelünket egyik pillanatról a másikra. Teljes összjáték volt.
Ennyi minden nem azt a látszatot kelti, hogy az emberrel nincs semmi baj, de ugyanezt sugallták a devizaalapú hitelesekkel kapcsolatosan is.
Ha azt mondom, hogy tudom, hogy az APEH, az akkori FM Hivatal, a bank és a Kabai Cukorgyár összedolgozott ellenünk a földünk megszerzése érdekében, akkor mi van?
Semmi. Ez az igazság-
mint ahogyan most a bank, a közjegyzők, a végrehajtók, a bíróságok, a Kúria, az Alkotmánybíróság, az ügyészségek együtt morzsolják fel az életünket.
Tehát nem új dolog a devizás ügy során tapasztalható eljárás, egylényegűek a dolgok. A magyar lakosság és vállalkozó szektor össszeroppantása, anyagi megterheléssel, majd pedig a munka során megszerzett vagyonának újraprivatizációja. Ezért kell nagyon ott lenni a szeren: sokan vagyunk, nagyon nagy az érdek, és Árpád mozgalma által egymásra találtak az emberek, legyen hát eszük!
Mindehhez az államhatalomnak biztosítania kell a folyamatot, és bizosították, s jelenleg is biztosítják. Hát ne mondja nekem azt senki, hogy a devizás ügyön már túl kell lépni-mert akkor Magyarországon lépünk túl.
Kedves Judit! A történetedet olvasva, sőt, mögé is látva, szavakat nem találok, hogy az ember-ember általi csalást, kifosztást minek nevezzem? Ezt SENKI nem tudja elgondolni, nem is értik, akiknek mesélem … csak az, akit más vonalon, másként hurcoltak meg (hosszú éveken keresztül) és szintén nem értené, “nézne mint a moziban” akinek elmesélném (nem is mesélem).
Vezető voltál ebben a szövetkezetben? Mindenkinek tartozása keletkezett, vagy …
Tudod, Judit, a tisztesség az, amit SOHA el nem vesznek tőlünk és rá kell jönni, hogy az “esztelen” szeretet és tisztesség nagyon megéri. Egy teljesen más dimenzióban … Egyre többé válunk mi magunk és nem kevesebbé …egyre többet bírunk is, másoknak – is – javára 🙂 Bizakodjunk!
És egy kis türelem … most olvastam http://www.penzcentrum.hu/hitel/devizahitelesek_ezreinek_johet_el_az_igazsag_pillanata.1047237.html?utm_source=penzcentrum&utm_medium=mail&utm_campaign=hirlevel törvény rögzíti, hogy saját hatáskörben egy döntést valamely állami szerv visszavonhat, és új határozatot hozhat ! Azt gondolom, hogy van esély: ezt a munkát nem lehet félvállról venni, amit letettetek az asztalra 🙂
Egy megoldást hagynak számunkra, mellyel ha élni fogunk, már nem igazán fog osztani-szorzani, hogy minek minősítik.
Sajnos az én családom ismeri azt, hogyan szokás átminősíteni egy jogcímet mássá… Azért ismerjük, mert az adóellenőrzések során ez éppen olyan jól bevált módszer, mint ahogyan most tették maguk a törvény megalkotói.
A törvény megalkotóinak elkerülhetetlen volt átminősíteni a tisztességtelen tételeket mássá, ha nem akarták azt, hogy 1000 milliárd! forintot kelljen visszaadni az adósoknak, mert meg voltak erre bízva, mert a tisztességtelen tételeket vissza kellett volna szolgáltatni, lévén ez egy érvénytelen jogcím.
De ha más jogcímet adnak neki, akkor másképpen van lehetőség elszámolni- és adtak neki más jogcímet, túlfizetésnek minősítették át, amikor is a ptk. lehetővé teszi az összeggel történő elszámolást előbb a költségekre, kamatra, majd tőkére. Tény azonban, hogy a túlfizetés mögött bizonylatnak kellene lenni: mégpedig az adós részéről szándéknyilatkozatnak, mert a tisztességtelenné történő leminősítés által az elszámolás alkalmával ezen tételek beszedésének jogalapja megszűnt. Nincs érvényes bekérés mögötte. Márpedig pénzt beszedni kizárólag érvényes okirattal és érvényes jogcímen lehet- esetünkben, ha túlfizetésről beszélnek, szándéknyilatkozattal az adósok részéről. A jogcím létező és érvényes, de szándéknyilatkozat nincs mögötte. Tehát mégis van gond.
De visszatérnék ahhoz, hogy miért vagyok én kiokosítva átminősítés terén.
Mert ki vagyok, az tuti, és kivagyok.
Történt egy adóellenőrzés során, hogy a két ellenőr mezőgazdasági támogatást ellenőrzött az új típusú szövetkezetünknél, több, mint huszonöt családot érintett. Nyolc év elteltével, az akkor még Földművelésügyi Hivatal ( ma Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal) már régen leellenőrzött minket, nem talált hiányosságot, s emiatt nem adott át minket az akkori APEH-nek. De ellenőreinknek egy bizonyos ok miatt mégis kiadták a munkát- hosszú elmondani, a lényege az, hogy a Földművelésügyi Hivatal dolgozói két támogatási okiratot bocsátottak ki, az egyiket a jogosultnak, a másik pedig az irattárban hevert, ugyanezen ügyszámon, mint a miénk, nem tudni, mi okból, egy másik dátummal, és másik aláírókkal – na ezt nem mondták nekem el, de mivel kikértem mindent a hivatalokból, megtudtam.
A vizsgálat alatt a két revizor azt a megállapítást tette, hogy mi nem megfelelően osztottuk szét a támogatást, miközben nekünk nem volt ezzel semmi bajunk, nem a termés arányában részesültünk (nem tudtuk előre, kinek mennyi fog teremni, ekkora barmok voltunk) – és emiatt ÁTMINŐSÍTETTÉK VISSZA NEM TÉRÍTENDŐ TÁMOGATÁST TAGI KÖLCSÖNNÉ
Hoppáré’!
Nem tudtam, miért indították az eljárást egészségügyi hozzájárulás és személyi jövedelemadó ellenőrzése miatt, mivel nem volt dolgozója a szövetkezetnek felvéve-csodálkozásomon a két revizor kajánul vigyorgott, ék már tudták, hogy végünk lesz.
A tagi kölcsön után, amit ők eszeltek ki eszelősen, azonban kamatot kellett volna fizettetni a tagokkal. Mivel mi ezt támogatásként kezeltük, mivel az is volt! emiatt nem is fizettetünk kamatot utána. –
Az ellenőrzés eredményeképpen az eredetileg forgóeszköz finanszírozási támogatás címen megkapott, de eszelős APEH-jogászok közreműködésével tagi kölcsönnek átminősített összegek után, mivel kamatot nem kértünk, összesen 44% EHO és SZJA számolható fel a tag felé a kölcsönre, amit a szövetkezetnek kell megfizetnie. Erre 50% bírság, és a nyolc évre visszamenőlegesen késedelmi kamat lett kiterhelve. Mondjam vagy mutassam?
13 millió forintról beszélgetünk, amit kiróttak.
Hogy a közokirat hamisítást 9 szervvel nem tudtam igazoltatni, és hogy esetleg valakik támogatást vettek fel a nevünkben? De a céget felszámolták, iratai a süllyesztőben a hamis közokiratokkal, a hivatalnokok játékával stb.
És hogy emiatt van devizaalapú hitelünk?
Tovább is van, mondjam még vagy mutassam? mind a kettőre képes vagyok már.
Hová is lenne a világ, ha egy tollvonással egyszerűen ráerőltetnek bármilyen jogcímen alapuló jogügyletet átminősítésnek titulálva.
Felháborító. Teljesen egyértelmű, hogy az AB válasza ismét azt támasztja alá,
hogy a bankoknak és a törvényhozóknak a szekerét tolják. S kik ma M.o.-on a törvényhozók? Nem más mint a Parlamentben “üldögélő” (jó esetben) képviselők.
Akik elfogadták a forintosítási törvényt. Pedig, a választás előtt, milyen szépen tudta ígérni minden párt választási kampányában, hogy rendezik a “devizahitelesek” ügyét. S hogy meg kell fizetniük a bankoknak a csalásért. De hát, azóta sok víz lefolyt a Dunán. Gondolják, annyi mindent hazudtak már, ki emlékszik minderre. Hát az adósok, no azok emlékeznek. Az Alkotmánybíróságnak pedig kutya kötelessége a bemutatott bizonylatok (mint bizonyítékok) alapján eljárni, s annak megfelelően döntést hozni. A Kúria kimondta, az árrés felszámítása tisztességtelen. Tehát egyben érvénytelen a szerződés. Ezt a 38 §-ban leírták.
Most egyszerre túlfizetésnek minősítik. Szerintem (józan paraszti ésszel), az nevezhető túlfizetésnek, amit az ember saját belátása szerint önként, úgyis mondhatnám dalolva, befizet, annak reményében, hogy hamarabb letelik a hitele. De az, hogy kiszámlázott, követelt összeget túlfizetésnek minősítsenek? Hát, egyenesen nevetséges. Próbálta volna valaki is felülbírálni. Azonnal felmondták volna a szerződést. Mint ahogy egy idő után, mikor már képtelenség volt fizetni az uzsora összeget, be is következett a szerződések egyoldalú felmondása, s ezt követte a végrehajtás a bank által kimutatott összeg behajtására. Az Alkotmánybíróság ezekkel a rendelkezéseivel nevetségessé teszik magukat. Le kellene mondaniuk, mert két eshetőség van. 1. Nem értenek hozzá. 2. A mindenkori kormány kezében vannak, s kiszolgálják őket, akkor is, ha fennáll annak a veszélye, hogy hülyét csinálnak magukból. Mert bizony, amit leírtak, azzal a magyar emberek teljesen hülyének nézése jött létre.
Most már “csak” az a kérdés, hogy meddig tűrik az emberek azt, hogy hülyének nézzék őket?
Részlet az alkotmánybírák határozatából:
“Az Elszámolási tv.ugyanakkor ennek visszatérítését technikai jelleggel, egy még fennálló szerződés rendezése céljából szabályozza a polgári jog általános szabályainak megfelelően.”
Ez akkor nem lenne maszatoló, ha részletezné, hogy milyen technikai okok miatt van szükség az átminősítésre, és ha részletesen, paragrafusokat, bekezdéseket idézve leírná pontosan, hogy a PTK mely általános szabályai szerint jártak el. Szerintem sem elfogadható technikai okot nem tudnának találni, sem olyan jogszabályt, ami lehetővé teszi jogcímek átminősítését. Szerintem ez jogtörténeti kuriózum, csodabogár, vagy ha erélyesebben akarok fogalmazni: skandallum.
Az Alkotmánybíróság megállapításai egyáltalán nem maszatolósak.
Azt írták le- a meghozott törvény és a bankok védelmében-, hogy a tisztességtelenül beszedett összegek átminősítése túlfizetéssé nem jelent terhet a felekre nézve, és pusztán technikai jellegű, hogy az adós visszakaphassa a pénzét.
Azonban ezzel az Alkotmánybíróság alátámasztotta a meghozott törvényhely megfelelő voltát, mintha nem pontosan amiatt nem kell visszaszolgáltatni a tisztességtelenül elvett összegeket az adósnak, mert a 2014. évi XL. törvényben a 2014. évi XXXVIII. törvény helyett túlfizetéssé lettek minősítve a tisztességtelenül elvett pénzösszegek. Emiatt az átminősítés miatt nem kell vizsgálni azt, hogy a felmondások jogellenesen lettek bejelentve, hiszen a túlfizetést el kell élesen határolni az adós által befizetett többi pénztől, hiszen azt nem számla ellenében fizette be, nem is tisztességtelenül vették el tőle, hanem szabad akaratából fizette be a tőle bekért összegeken túl- emiatt nem kell azt megállapítania a törvényhozó testületnek, hogy az adós fizetésképtelenné válását követően is fedezetül szolgált a banki követelésekre, hiszen maga az adós akarta a még nem esedékes hátralékba beleszámíttatni.
A végzés hazug állítások sorozatán alapul, finom a modor, de nem maszatolós.
1. egy fennálló szerződésről beszélnek
-az elszámolási törvényre hivatkozva, miközben abban nem csak a fennálló szerződésekkel kapcsolatosan van elrendelve a bankok elszámolási kötelezettsége
-a benyújtott közokirataimat figyelmen kívül hagyják, mintha nem tudnák az okiratok alapján, amiket eléjük tettem, hogy megszűnt szerződésem van.
2. átminősítésről írnak, miközben a jogcímet magát a folyamat mutatja meg, s a folyamat során számlázás ellenében voltak bekérve ezek a tételek is, bizonyítottan, és jogellenesen, mint azt a 2014. évi XXXVIII. törvény kimondta
3. nem teher a felekre az átminősítés, azt írják, miközben az adós teljes ellehetetlenítését jelenti, és a bank felszabadítását a tisztességtelen tételek haladéktalan viszaszolgáltatása miatt
4. technikai jellegűnek tekinti az átminősítést, miközben a teljes jogrendünkre igaz az, hogy a jogcím határozza meg, hogy mennyi valaminek az adóvonzata, illetékvonzata, és hogyan kell elszámolni az adott összeggel a feleknek egymás között.
Tovább kell gondolkodnunk.
Vajon volt-e már példa rá, hogy jogszabállyal valami pénzösszeg jogcímét utólag megváltoztatták (finomabban mondva: átminősítették)?
Egyáltalán milyen ésszerű indokot tudnak (a bankok szerecsenmosdatásán kívül) felhozni a törvényalkotók és az alkotmánybírák? A határozatban azt hazudták, hogy “nem teszi a jogviszonyban szereplő egyik fél helyzetét sem terhesebbé”. Ez még nem indok az átminősítésre, hanem csak előzetes mentegetőzés.
Az indok szerintük: A túlfizetésnek minősített pénzösszeg ugyanis vitathatatlanul a jogosult–így az indítványozó–tulajdonát képezi. Az Elszámolási tv.ugyanakkor ennek visszatérítését technikai jelleggel, egy még fennálló szerződés rendezése céljából szabályozza a polgári jog általános szabályainak megfelelően.” Hát, ez elég homályos, maszatolós, semmi konkrétum, ráadásul a sok esetben hazug is, mert többnyire nincs már fennálló szerződés. Szerintem az átminősítés nélkül sem lenne semmi akadálya annak, hogy a (többnyire már megszűnt) szerződés keretein belül lehessen rendezni a jogosult szabad akarata szerint a pénzösszeg sorsát. Például, ha egy nyugdíjas meghal, de még a következő havi nyugdíját elküldi a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, akkor anélkül is visszakövetelik a pénzt a családtagtól, hogy azt át kellene minősíteni túlfizetéssé, mert jogellenesen lett felvéve. Ha a bankok jogellenesen követeltek pénzt, akkor az előző példához hasonlóan kellene eljárni, mindenféle átminősítgetés nélkül.
A jogcímek utólagos átminősítgetésével szerintem sikerült a jogalkotóknak elérni a teljes jogbizonytalanságot. Ma kötök egy adás-vételi szerződés, hogy eladom az autómat, majd két év múlva, lehet, hogy ezt átminősítik házassági szerződéssé, mert miért ne.