Jó lenne végre, ha az adóstársadalom tisztán látná, hogy milyen irányba kell terelni a folyamatokat ahhoz, hogy rendeződjön a helyzet.
Nyilvánvaló, hogy a kormány és a parlamenti pártok nem foglalkoznak a devizaadósok helyzetével, vagy ha foglalkoznak, azt a saját pozíciójuk erősítés érdekében teszik.
Nem elegendő a devizaadósok helyzetének rendezéséhez az, ha pusztán beszélnek a dologról, és perelésre biztogatják az adóstársadalmat. Egy ízben már csődöt mondott az önálló perelés. Igazi előrelépést eddig kizárólag a Kásler per alapján hozott DH törvények jelentették, és meg vagyunk róla győződve, hogy ezen az úton kell tovább mennünk.
A megalkotott DH törvények alapján már volt egy minden devizaadóst és forintadóst érintő banki elszámolás, a fogyasztói hitellel rendelkezők körében.
A devizás társadalom nem mérte fel 2014-ben, a választások előtt, hogy milyen kelepcében van. Igen sokan bíztak a kormány ígéreteiben, ezért történhetett meg az, hogy 2014-ben 22 657 szavazatot kapott A Haza Pártja. Ezzel a pártok közül a hatodik lett a választáson elért szavazatszám tekintetében, de a 3 000 000 devizaadóstól ez a teljesítmény a vicc kategóriába tartozik. .
Az Origón 2014. április 8-án megjelent cikkben olvashatunk arról, hogy a párt hatodik helyen végzett a választáson.
Ekkor még nem született meg az Európai Unió Bíróságának ítélete a C-26/13. számú előzetes döntéshozatali eljárásban, amelyet a Kúria kezdeményezett a Kásler per felülvizsgálatakor. Nagy hátrány volt a pártunkra nézve az, hogy az EUB kedvező ítélete a választást követően született, de így is tudhattak rólunk az adósok. Mégsem vették a fáradságot arra, hogy elmenjenek szavazni.
Hozzávetőleg 3 000 000 hiteles volt ekkor, aki a szerződésekben kötelezettként aláírt. Ebből mindössze 22 657 adós szavazott ránk. Nem gondolom, hogy a többi 2 800 000 adós a parlamentbe került pártokra adta le a voksát. Sokkal inkább gondolom azt, hogy nem mentek el szavazni. Várták odahaza a választási eredményeket és sakkoztak. Kisakkozták magukat a tábláról.
De visszatérve az Origón cikkére, láthatjuk, hogy igenis ismert volt a párt:
“A másodfokú bírósági ítélet után az OTP bejelentette, hogy felülvizsgálati kérelemmel fordul a Kúriához, majd a Kúria az Európai Bírósághoz továbbította a kérdést. Jelenleg erre a válaszra vár a magyar bíróság.”
A C-26/13 számú ügyben 2014. április 30-án hozott ítéletet az EUB.
Az EUB álláspontja a vételi és eladási árfolyam alkalmazásáról a C-26/13. számú Kásler perben:
86 1)
“– az ilyen feltétel, mivel azon pénzbeli kötelezettséget rója a fogyasztóra, hogy a kölcsön törlesztése során fizesse meg a külföldi pénznem eladási árfolyama és vételi árfolyama közötti különbözetből eredő összegeket, nem tekinthető úgy, hogy olyan „díjazást” tartalmaz, amelynek a hitelező által nyújtott szolgáltatásnak ellenszolgáltatásként való megfelelése a tisztességtelen jelleg tekintetében nem értékelhető a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében.”
A Kúria, ennek értelmében 2014. június 3-án nyilvános tárgyaláson kihirdette a Kásler perben az ítéletét, kimondva azt, hogy tisztességtelen volt az árrés felszámításáról rendelkező szerződéses kikötés Kásler Árpád OTP bankos kölcsönszerződésében.
A Kásler perben hozott ítéletet követően nagyon hamar, 2014. június 16-án jelent meg a Kúria 2/2014. számú PJE határozata, amelyben kimondja a Kúria azt, hogy tisztességtelen kikötés a vételi és eladási árfolyamok alkalmazása a devizaalapú szerződésekben.
A 2/2014. sz. PJE határozatban a Kúria több helyen utal a Kásler perben hozott C-26/13. számú EUB ítéletre, nem is utalhat másra, hiszen a határozat kifejezetten a Kásler per alapján született meg.
A Kúria 2/2014. számú PJE határozatából:
“3. A folyósításkor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen, mert ezekkel szemben nem áll a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, így az számára indokolatlan költséget jelent. E rendelkezések azért is tisztességtelenek, mert alkalmazásuk gazdasági indoka a fogyasztó számára nem világos, nem érthető, nem átlátható. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyamok, mint átszámítási árfolyamok helyett az Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezésre tekintettel, mindaddig, amíg kógens törvényi rendelkezés nem lépett azok helyébe.”
Ennek értelmében született meg a DH1 törvény, amely 2014. június 18-án jelent meg a Magyar Közlönyben, amelyben kimondta a Parlament a vételi és eladási árfolyam alkalmazásának szerződéses kikötéséről, hogy tisztességtelen, valamint az egyoldalú szerződésmódosítással emelt kamatokról, díjakról költségekről is kimondta a DH1 törvény, hogy tisztességtelen.
Megszületett az Elszámolási törvény (DH2), valamint a Forintosítási törvény is (DH3). 2014 őszén, amelynek alapján a jelzáloghiteleket forintosították 256,47 forinton, majd pedig 2015-ben az autós és személyi hitelek forintosításáról rendelkező DH4 törvényt is meghozta a Parlament.
A banki elszámolás 1 900 000 hiteladós felé megtörtént. Ez irgalmatlan nagy szám, és mintegy 1000 milliárd forintot számoltak el a bankok az adósok felé, mint amit tisztességtelenül fizettettek meg velük.
Mi sem igazolja jobban azt, hogy mégsem zárult le az adósok és bankok közti gazdasági csata, mint az, hogy továbbra is folynak a végrehajtások.
A még fizető adósok helyzetét sem tekinthetjük megoldottnak, hiszen nem az eredetileg megkapott forintösszeget kell megfizessék, mert a forintosításkori piaci árfolyamon lett befagyasztva a hátralékos tartozás. A mostani 320-340 forintos árfolyamnál alacsonyabb árfolyamon fizetnek, de mégsem a joggal követelhető, rendelkezésükre bocsátott forintot és annak kamatát kell visszafizessék. A mostani helyzet pedig senkinek nem segíti az életét, a pénzügyi gondok csak súlyosbodtak a járvány kitörése óta.
Az adósok, a választástól való távolmaradásukkal 2014-ben visszatapsolták a Parlamentbe a FIDESZ-KDNP pártszövetséget és az addigi ellenzéket. Ezek együtt megszavazták az Elszámolási törvényt a tisztességtelen tételekkel való elszámolásról úgy, hogy nem mondták ki azt, hogy tisztességtelen tételek felszámolására alapozva nem lehetnek érvényesek a felmondások, és nem folyhatnak jogszerűen végrehajtások az adósok ellen.
Az Elszámolási törvény ilyen módon való meghozataláért a parlamenti pártoknál csakis az adósokat terheli nagyobb felelősség, mert az adósok otthon vitatkoztak a hitelekről, és hogy melyik párt fog nyerni, miközben csak a választási irodába kellett volna besétálniuk nekik hárommillióan, hogy A Haza Pártjára szavazzanak.
Teljességgel bizonyos az, hogy a C-26/13 számú EUB ügyben hozott Kásler ítélet alapján megsemmisült az árrés kikötés és vele együtt az árfolyamkockázat kikötés, mert semmis lett a vételi és eladási árfolyam alkalmazása, amelyek nélkül sem az árrés, sem az árfolyamkockázat nem számolható fel.
Kizárólag a Kúria és a Parlament szándéka volt az, ami miatt nem számoltatták el a bankokat az árfolyamkockázat kikötés alapján felszámolt árfolyamkülönbözettel, és ami miatt nem a kapott forint lett az elszámolás alapja, hanem az MNB piaci árfolyama. A C-26/13 számú Kásler peren nem múlt az adósok üdvössége.
A több százezer család nehéz helyzete mutatja, hogy nem oldódott meg végérvényesen a devizás ügyünk.
Ennek pedig nem az az oka, hogy a Kúria és a Parlament kezét megkötötték volna a hatályos törvények, amelyek a szerződéskötéskor szabályozták a kölcsönügyleteket.
Ennek a visszamaradt problémának az az oka, hogy a DH törvényekkel a tisztességtelenül felszámolt összegeket nem adták vissza az adósoknak, csak leszámolták a hátralékból, másrészt pedig nem mondták ki a felmondások, végrehajtások érvénytelenségét, és mert nem a forint lett az elszámolás alapja, hanem visszaerőszakolták az MNB középárfolyamot a Kásler perrel kieső vételi és eladási árfolyam helyébe.
Ez a Kúria és a Parlament nagy bűne.
Aztán ott van a sok előzetes döntéshozatali eljárás, amely amiatt indult, mert a bírók továbbra is döntésképtelenek.
Van köztük egy, amely nagyon fontos nekünk. Ez a C-51/17 számú ügy.
A Fővárosi Ítélőtábla által öt kérdés lett feltéve az EUB-nak, ezek közül az első:
“34 E körülmények között a Fővárosi Ítélőtábla felfüggesztette a per tárgyalását, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:Ft
1) [A 93/13 irányelv] 3. cikk[ének] (1) bekezdésében írt egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek minősül‑e[,] és ekként az [i]rányelv hatálya tartozik‑e az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő az a szerződési feltétel, amely az árfolyamrést és ezzel együtt az árfolyamkockázat viselésének kötelezettségét is előíró tisztességtelen szerződési feltétel kiesése miatt, a szerződések tömegét érintő érvénytelenségi perekre tekintettel végrehajtott jogalkotási beavatkozás következtében ex tunc hatállyal vált a szerződés részévé?”
Az EUB válaszának lényege:
“49 Ezért az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő „egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel” fogalmat akként kell értelmezni, hogy az vonatkozik többek között az olyan szerződési feltételre, amelyet valamely kötelező érvényű, a szerződés fogyasztóval történő megkötését követően elfogadott olyan nemzeti jogszabályi rendelkezés módosított, amely arra irányul, hogy más szabályt léptessenek az említett szerződésben foglalt valamely semmis feltétel helyébe.”
Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel…
A Kásler per alapján kieső vételi és eladási árfolyam helyett a Kúria és a Parlament visszatuszkolta a szerződéseinkbe az MNB középárfolyamot.
Ezzel kapcsolatosan ezt írta az EUB az ítéletben:
“67 A jelen esetben a Bíróság elé terjesztett iratanyagból kitűnik, hogy a DH 1 törvény 3. §‑ának (2) bekezdéséből és a DH 3 törvény 10. §‑ából eredő módosítások mögött nem volt olyan szándék, hogy a szóban forgó kölcsönszerződés megkötésének időpontja és annak a DH 3 törvény értelmében forintra történő átváltása közötti időszakot illetően egészében rendezzék az árfolyamkockázattal kapcsolatos kérdést.”
Nem volt szándéka a Kúriának és a Parlamentnek arra, hogy rendezzék az árfolyamkockázattal kapcsolatos kérdést. Ez a meglátása az EUB-nak is.
Az MNB középárfolyamon történő elszámolás a szerződéskötés időpontjára visszamenőleges hatályú.
De miután tudomással bírtak arról a Kúria bírái és a parlamenti képviselők, hogy az MNB középárfolyamán való elszámolás által elszámolatlan lesz az árfolyamkockázat, ez az egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses kikötés az ő tudtukkal végez ki mindannyiunkat.
Utólagosan tették vissza az MNB közép árfolyamon az árfolyamkockázatot a szerződésekbe, de ekkor, 2014-ben már nem volt kétséges, hogy ezzel felszámítható maradt az árfolyam emelkedés.
Akkor mit hadoválnak arról az adósok, hogy nem tájékoztatta őket a bank az árfolyamkockázatról? Mit hadovál a törvényhozó a DH1 törvényben, hogy az árfolyamkockázat kikötés akkor tisztességtelen, ha az adós nem volt tájékoztatva, amikor utólag, a kieső vételi és eladási árfolyam helyett lett beletéve a szerződésbe, erről pedig nem tájékoztathatták?
És milyen alapon nyer meg egyetlen adós is pert ebben a helyzetben azzal az érvvel, hogy őt nem tájékoztatták az árfolyamkockázatról?
Hát erről 2004-2009 között valóban nem tájékoztathatták az adósokat.
Szélhámosság folyik.
Az adósok térjenek végre észhez. Találjanak vissza A Haza Pártjához, mert rajtunk kívül mindenütt bohócok kábítják őket. Egyedi perekkel ennek soha nem lesz vége. Arról az árfolyamkockázatról senki nem lett tájékoztatva 2004-2009-ben szerződéskötéskor, amit 2014-ben tett vissza a Kúria javaslatára a Parlament a szerződéseinkbe a kieső vétéli és eladási árfolyam helyett alkalmazott MNB közép árfolyammal. Ott létt volna a kapott forint, ami az elszámolás alapja kellett volna legyen. És az is lesz.
Töviskesné Dsupin Judit