Menekül a tőke az országból, 15 év múlva Boszniával leszünk egy szinten
Forrás: http://www.sonline.hu/somogy/kozelet/menekul-a-toke-az-orszagbol-15-ev-mulva-boszniaval-leszunk-egy-szinten-584074
„A magyar államadósság nincs csökkenő pályán, mert a magánnyugdíj-pénztárak államosítása miatt kilenc százalékkal kellett volna kisebbednie, de csak három százalékkal csökkent, vagyis valójában hat százalékkal nőtt.
Arról is kevés szó esik, hogy a beáramló uniós források a következő években a felükre, negyedükre esnek majd vissza, csak a következő ciklus vége felé fognak emelkedni.
A devizahitelekkel is lehet még baj, mert a Kúria döntéséből kialakulhat nemzetközi bonyodalom, ha eljut az uniós bíróságokig a kérdés.”
Árpádnak van miért Ciprusra menni. Nem hagyjuk, amit elkezdtünk, végigvisszük.
Nem biztosak a dolgukban a legnagyobb közgazdászok sem. Igaz, hogy a cikkben hármas felelősségről beszél Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Rt. elnöke a devizaalapú hitelezés miatt, (bankok, az ügyfelek és az állam), de megjegyzi, hogy lehet ebből még nemzetközi bonyodalom.
Én azt jegyezném meg, hogy bennünket, ügyfeleket ki lehetne végre hagyni a felelősek közül. A törlesztő részleteink ugyanis a nemlétező deviza erősöde miatt egyre növekedtek a jogellenesen felszámolt árfolyamkülönbözettel és annak kamataival, valamint kereskedelmi árrést is fizettettek velünk erre a kizárólagosan nyilvántartott, de sosem létező összegre, és egyoldalúan emelték a kamatot, díjat , költségeket.
A közgazdász a Kúriára tereli a felelősséget, miközben a kormány, majd a törvényhozó testület volt az, amely nem vette figyelembe, hogy a Kúria a valós gazdasági események vizsgálatától eltekintett.
Ezt teszik a bíróságok, ügyészségek, közjegyzők mind, a normális emberi gondolkodást meghazudtolva fiktív összeget tekintenek a banki követelés jogos alapjául, miközben kölcsönszerződésekről van szó, ahol a kölcsöntőkének létezőnek kell lennie, hogy követelhető legyen annak adós általi visszafizetése és kamata.
DE A DEVIZA AZ ÜGYLETEKBEN NEM LÉTEZETT – EZT ÉPPEN ÁRPÁD PERÉBEN MONDTA KI LEGELŐSZÖR A GYULAI VÁROSI BÍRÓSÁG ÉS A SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA.
Kizárólag a szerződéses rendelkezésekről mondta ki a 2/2014. számú PJE határozatban a Kúria, legfőbb bírói testület, hogy az árfolyamkockázat viseléséről szóló szerződéses rendelkezés tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható:
2/2014. számú Kúria PJE határozat:
„1. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható.”
Ahhoz azonban, hogy az árfolyamkockázat adós általi viseléséről szóló szerződéses rendelkezés alapján a deviza erősödése követelhető legyen az adóstól, devizát kell az adós rendelkezésére bocsátani a valóságban, nem elegendő a szerződésben rendelkezni erről. Mi a devizaalapú szerződéseink alapján azonban nem kaptunk devizát, ezért erre a rendelkezére alapozva nem lehetett volna árfolyamkülönbözetet, és annak kamatát felszámítani.
A Kúria a kereskedelmi árrésről már kimondta, hogy nem volt mögötte szolgáltatás , s emiatt ennek a költségnek a felszámítása tisztességtelen-hiszen csak átszámítás történt, nem volt váltás folyósításkor ( nem volt mit váltani).
Árpád a mai napon repül ki Ciprusra, a 16 ország részvételével megrendezendő devizahiteles konferenciára, ahol a Vértes András közgazdász által említett “nemzetközi bonyodalom” kialakulása megkezdődhet.
Mindannyiunk nevében kívánok Árpádnak jó utat, Cipruson eredményes munkát, szerencsés hazatérést.
Gondolatban átadhatjuk neki Ariadné fonalát, hogy eredményesen képviselhessen mindannyiunkat.
„Ki érdemel ilyen segítséget az életútján? A mítosz szerint az, aki mások miatt vállalja a veszélyt, vagyis akit nemcsak a saját boldogulása ösztönöz cselekvésre. Nemcsak a saját fájdalmát érzi át, hanem másokkal is együtt érez. Az önzetlenség és a jóság készteti tettekre. Thészeusz másokat akar megmenteni, de valójában önmagát menti meg.
Célt, és hozzá utat talált, amelyen elérheti azt. Nem kételkedik és nem bolyong többé, mint azok, akik úgy igyekeznek eligazodni az útvesztőben, hogy közben minél jobban saját hasznukra fordítsák a kínálkozó lehetőségeket. Ezért aztán sem kezet nyújtani, sem kinyújtott kezet elfogandi sem tudnak. Gyanakvóan méregetik a többi bolyongót, hisz magukból kiindulva csak önző szándékot vélnek felfedezni mások tettei mögött. Az életet csupán útvesztőnek látni, amelyben a legfőbb cél, hogy minél tovább és minél nagyobb kényelemben éljünk, megfosztja az embert emberségétől.”
Dsupin Judit