Hodorkovszkij magyar megfelelőit mikorra láthatjuk, méretre szabott ketrecben?
Sokan nem értik, de nem baj, azért vagyunk, hogy addig verjük ezt a dobot, amíg mindenki meghallja és meg is érti miről van szó valójában. Elemezzük ismét a Bíróság ítéletét.
A pénzintézet deviza-elszámolásúvá tette a kezelési költségét a devizaalapú hiteleknek, holott az ezzel kapcsolatos adminisztrációs költsége nem emelkedett, még megközelítőleg sem oly mértékben mint a deviza árfolyama, de mindez nem akadályozta meg a hitelezőt, hogy költség címén szedje be és könyvelje el. Ennek az elemzésnek, most nem célja, a követelés jogszerűségének tárgyalása, azt megtette a bíróság, hanem az ilyen címen megszerzett bevételnek a sorsa, most sokkal érdekesebb. Ki lett számlázva és könyvelve költségként, de NEM MERÜLT FEL költségként, ebből adódóan nem merült fel kamat jellegű jövedelemként sem, tehát ebből következik, hogy nem lett leadózva sem! Itt érhető tetten az első adócsalás, megsaccolni sem lehet per pillanat a pontos összeget, csak annyit, hogy súlyos milliárdokról van szó, amely a magyar költségvetés helyett, magánbankárokat és magánbefektetőket gyarapított.
Menjünk tovább, a bíróság kimondta, hogy jogellenesen járt el a pénzintézet amikor eladási árfolyamon számolta el a havi törlesztő részleteket, a devizaalapú kölcsön esetében, mert vételi árfolyamon folyósította a kölcsönt, ezáltal devizakereskedelmet hajtott végre, amely ügyletre a felek akarata nem terjedt ki. Viszont ez csak az egyik oldala az érmének, ami a csalást alapozza meg, de másfelől ugyancsak leadózatlan bevételhez juttatja a pénzintézetet, mert több forinthoz juttatja valójában, de a könyvelésben úgy szerepel, mint a megállapított devizának az ellenértéke, vagyis ha 100 CHF-at adott ki(persze forintban) most is 100 CHF-nek megfelelőt kapja vissza, igen ám, de nem csak az árfolyamnövekedés többlet csapódik le nála, hanem a vételi és eladási árfolyam különbözet is, amely viszont hivatalosan, nem jelenik meg a THM-ben, ha ez megjelenne átlépné az uzsora fogalmát, de valójában át is lépi, tehát a teljes hiteldíj mutatón és az árfolyam-különbözeten felül, egy sehol meg nem jelentetett (suttyomba ránk rótt) bevétellel rendelkezik a bank, persze leadózatlanul.
Harmadszorra pedig, a kihelyezett kölcsön összege és a visszakapott kölcsön összege közötti, árfolyamból adódó többlet is leadózatlanul landol a bank trezorjába, mert az átváltást ténylegesen nem hajtja végre, ezért nem is mentesülhet az adózás megfizetése alól, ugyanis az adós és hitelező közötti megállapodásnak nem részese a Magyar Állam, tehát ha ténylegesen, a hazai vagy nemzetközi pénzpiacokon az átváltási tranzakciót nem végzi el a bank, akkor az ezzel járó költségei sem merülnek fel, ebből következik, hogy a számszerűsíthető többlet, adóalapot kell hogy képezzen.
Most már csak az a kérdés, hogy a mentelmi joggal rendelkező országgyűlési képviselők, miért vannak ilyen csendben és miért nem teszik meg azokat a szükséges lépéseket, amelyeket a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete megtett és megtesz, felvállalva a teljes exisztenciális ellehetetlenítését az aktívan tevékenykedő tagjainak. A hatalom nem tétlenkedik, szisztematikusan elzárják körülöttünk a megélhetés lehetőségét. Mindenesetre, ez az időszak tökéletes arra nézve, hogy mindenki számára világossá váljon, hogy ki a megélhetési politikus és ki az aki besorolt, a két évtizede tartó nemzetpusztító folyamatba.
Kásler Árpád a BAÉSZ elnöke
Kelt,Gyulán 2012 március 26-án.