A fizetési meghagyásos eljárás perré alakult, a Bank ellentmondása miatt. Íme az előkészítő iratom, arról, hogy még nem történt pénzkölcsönnyújtás.

Töviskesné Dsupin Judit
4220 Hajdúböszörmény
Mátyás király körút 38.

Pesti Központi Kerületi Bíróság
Gazdasági Csoport
Budapest, II. kerület Varsányi Irén utca 40-44.
Levélcím:Budapest, Pf. : 779
1535

Tárgy : Előkészítő irat ( 32018/Ü/31693/2013/4 ügyszámú perré alakulást megállapító közjegyzői határozat alapján )

Tisztelt Bíróság!

Az ERSTE Bank Hungary Zrt. mint kötelezett a kérelmemre kibocsátott 32018/Ü/31693/2013/2. számú fizetési meghagyással szemben ellentmondással élt.
A perré alakulást megállapító határozatban a közjegyző által elrendeltek szerint ( ügyszám: 32018/Ü/31693/2013/4) az alábbi

e l ő k é s z í t ő i r a t o m b a n

előterjesztem a követelésem alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait.

A fizetési meghagyásos eljárás során a 2232644 szerződésszámú magánokiratra hivatkozva 503 CHF kölcsönösszeg megfizetését követeltem.
Álláspontom szerint ezen kölcsönösszeget a kötelezett köteles rendelkezésemre bocsátani, mivel kölcsönszerződést kötöttünk, amelyben az ERSTE Bank Hungary Zrt. mint Bank pénzkölcsönnyújtási szolgáltatást vállalt, és mindezidáig, bizonylattal igazolható módon, nem teljesítette kötelezettségét, nem bocsátotta az Adósok rendelkezésére a szerződésben kölcsönösszegként meghatározott 48 103 CHF-ot.

A szerződés szerint Adóstárs minőségben felelek a kölcsöntartozás megfizetéséért.

A Bank képviselője, dr Sárvári Nóra ügyvéd azt nyilatkozza az ” Ellentmondás ” – ban, hogy
a meghagyás kézhezvétele előtt ezen követelt 503 CHF kölcsönösszegből
a Bank által kifizetett összeg: 0 ft
és a meghagyás kézhezvétele után kifizetett összeg szintén 0 ft.

A 2008. március 21-én aláírt 2232644 számú kölcsönszerződés I. Fejezet I.Általános rész 1. pontja szerint
” A Bank az Adósok részére 48 103 azaz negyvennyolcezer-egyszázhárom svájci frank összegű kölcsönt nyújt.”
A Bank által 2013 április 15 – én Dr Viszoki Szilvia budapesti közjegyzővel készíttetett “JEGYZŐKÖNYV ÉS TANÚSÍTVÁNY” ( 11030/Ü/1414 / 2013. ) jegyzőkönyvi részében a Bank képviselői ellenben azt nyilatkozták, hogy

“A kölcsönszerződés alapján a Hitelező az Adósok részére 48 103 CHF, azaz negyvennyolcezer-egyszázhárom svájci frank összegű kölcsönt nyújtott.”

A Bank által a közjegyző előtt tett azon nyilatkozatot, hogy Kölcsönszerződés alapján számunkra 48 103 CHF összegű kölcsönt nyújtott volna, nem támasztja alá számviteli bizonylat, és a fizetési meghagyásos eljárásban is ennek megfelelő értelmű nyilatkozatot tett a közjegyző előtt a Bank jogi képviselőjE, hiszen azt nyilatkozta az ellentmondásban, hogy a fizetési meghagyásos eljárást megelőzően és azt követően kifizetett összeg 0.

Álláspontom szerint az ERSTE Bank Zrt. a kölcsönszerződésbe foglalt kötelezettségének, miszerint pénzkölcsönt nyújt nekünk, nem tett eleget, mivel nem bocsátotta rendelkezésünkre a szerződés szerinti kölcsönösszeget. Ennek ellenére a kölcsönszerződésbe foglalt kölcsönösszeg kölcsön jogcímen történő megfizetésére kötelezett bennünket a szerződés megkötését követően.
A kölcsön jogcímen történő kötelezésünk azzal járt, hogy a szerződésbe foglalt 48 103 CHF kölcsönösszeget és annak ügyleti kamatát fizettük, s emellett a CHF mint menekülő deviza árfolyamának erősödése miatti többletterheket is megfizetni követelte tőlünk a Bank.
Ennek következtében 2012 év áprilisára az eredeti 66 000 forintos törlesztő részletünk a duplájára nőtt.
Ezt a mindeközben apadó bevételeinkből nem tudtuk tovább fizetni, ami a szerződés Bank általi felmondásához vezetett.
Álláspontunk szerint a bevételeink apadása szoros összefüggésben volt a százezreket érintő hitelezési gyakorlattal, aminek során rendkívül nagyarányú növekedése tapasztalható a havi törlesztő részleteknek devizaalapú hitelszerződéseknél.
Ezen ok miatt a munkánk során nyújtott szolgáltatás iránti kereslet jelentősen megcsappant a hasonló gondokkal küzdő üzleti partnereinknél is.
Bár tisztában vagyunk azzal, hogy a Bíróságnak nincs lehetősége a felek érdekeire figyelemmel lenni, de azt gondoljuk, hogy a konkrét ügyünkben közvetlenül érintettek vagyunk abban, hogy rajtunk kívül minden más devizaalapú hitelt felvevő Adós jövedelemkiesése is okozza a mi bevételeink csökkenését, ami a növekvő banki terheinkkel együtt fizetésképtelenséghez vezetett.

A Bankkal levelezést folytattunk, amelynek során felvetettük azt, hogy nem kaptuk meg a szerződés szerinti kölcsönösszeget, a 48 103 CHF -ot.
A Bank kifejtette álláspontját, és azt állította, hogy a kölcsön összegét a mi kérésünkre forintban bocsátotta rendelkezésünkre, tehát a kölcsöntartozásunk megkeletkezett, s így jogos a devizaösszeg kölcsön jogcímen történő követelése.

A banki levél száma : P – 2012 – 00012622
Dátuma : 2012. május 7.

Válaszlevelünk dátuma, amelyben mint teljes bizonyító erejű magánokiratban kérjük a kölcsönösszegének rendelkezésre bocsátását: 2012. június 18. ,
érkeztető bélyegző : 2012. június 19.

A P 2008 / 1 számú, 2008. 03.31-i keltezésű, 2008 / 2357236 sorszámú, HUF devizanemű bankszámlakivonat azt tanúsítja, hogy a jóváírt 7 738 811 forint

nem a kölcsön összegének rendelkezésre bocsátása a Ptk. 523. § – a által elrendelt módon, mivel nem bizonyítható a folyósított forintösszeg devizából való átváltása.

A Bank ennek ellenére hitelfolyósításként könyvelte le a devizából átszámítva folyósított forintösszeget, miközben az ügyletben nem mutatható ki devizához kapcsolható pénzmozgás .

Ptk.

523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező pénzintézet, – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

A devizaösszeg forintba történő átszámításával történő forintfolyósítás Ptk.365. § – ának, azaz adásvételnek felel meg az a gazdasági esemény, amikor a devizaösszeg vételi árfolyamon forintban számolt árának folyósítása ellenében a devizaösszeget kell hogy megfizesse az arra kötelezett.

Ptk.
1. Az adásvétel

365. § (1) Adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni.

(2) Adásvétel tárgya lehet minden dolog, amely nincs kivonva a forgalomból.

Mivel a Bank igazolható módon tőke-és kamatfizetésre kötelezett bennünket a szerződés alapján a hivatkozott Ptk. 523. § -ának rendelkezései szerint, ezért az az álláspontom, hogy ugyanezen törvényhely rendelkezéseit kell hogy betartsa ő maga is.

A Kúria 6 / 2013 számú PJE határozata azonban egyértelműen kimondja azt , hogy a felek devizatartozást kell hogy megfizessenek a Ptk. 231. §-a szerinti módon.

Ptk.

A pénztartozás. A kamat

231. § (1) Pénztartozást – ellenkező kikötés hiányában – a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni.

(2) Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.

Idézet a polgári jogegységi határozat szövegéből:

“1. A deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések (a továbbiakban: deviza alapú kölcsönszerződések) devizaszerződések. A felek a hitelezőnek és az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem), és azt mindkét fél forintban volt köteles teljesíteni (lerovó pénznem). E szerződéstípusnál az adós az adott időszakban irányadó forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amiből következően ő viseli az árfolyamváltozás hatásait: a forint gyengülése az adós fizetési terhének növekedését, erősödése pedig a csökkenését eredményezi.”

A Kúria határozata nem jogszabály., bár jogszabályhelyet jelöl meg, a Ptk. 231. § – át.

A Kúria álláspontja szerint ezen törvényhely alapul vételével a felek kölcsönszerződésből fakadó, devizában meghatározott pénztartozásának megfizetése történik.

Azonban a devizában meghatározott pénztartozásnak a Ptk.231.§ – ában elrendelt módon történő megfizetése általános rendelkezés.

A Polgári törvénykönyv negyedik részében taglalt Kötelmi Jogban a Ptk. 231. § – a nem konkrét szerződési típusra vonatkozik, és nem a felek szerződésből eredő jogainak és kötelezettségeinek keletkezésére, hanem a megkeletkezett jogok és kötelezettségek esetén a pénztartozás megfizetésének törvényi szabályozása.

A felek szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit az egyes szerződéstípusokra vonatkozó jogszabályhelyek rendelik el a Ptk. Negyedik részében, a Kötelmi jogban a III. cím szerinti ” Egyes szerződések ” – ben. Ezek speciális jogszabályhelyek, amelyeknek az alkalmazása az egyes szerződések esetén megkerülhetetlen, mivel a felek nem általában kötnek szerződést, hanem konkrét dologra szerződnek konkrét partnerrel.

A Ptk. 231. § -a nem a kötelem keletkezéséről, jogcíméről rendelkezik, hanem mint általános törvényhely, a megkeletkezett pénztartozás megfizetéséről .

Amikor a devizában meghatározott pénztartozást kell hogy megfizessük forintra átszámoltan a Ptk. 231. §-a szerint, konkrétan a a Ptk. 523. § – a szerinti kötelezésünk által követelhető kötelességünkre vonatkozik, amely jogszabály speciálisan a pénzkölcsönnyújtást szabályozza. Ez a törvényhely a kölcsönösszeg és a kölcsönkamat megfizetésére kötelezi az Adóst. Esetünkben meg is történt ezen speciális törvényhely figyelembe vétele a mi kötelezésünkkor: tőke-és kölcsönkamat fizetését követelte a Bank a kölcsönszerződésre hivatkozva.

Ellenben a Bank saját magára nézve nem tartotta be a Ptk. 523. § – ában kötelező jelleggel elrendelt azon kitételt, amely a kölcsön összegének rendelkezésre bocsátását írja elő mint ami a bank főkötelessége, megelégszik a Ptk.231. §-ába foglalt azon megfizetési mód alkalmazásával, mint amikor devizában meghatározott pénztartozást fizet meg a kötelezett.

A Bank által rendelkezésre bocsátandó meghatározott pénzösszeget az Adós vissza kell hogy fizesse, s ezért nem minősíthető pénztartozás megfizetésének a kölcsönösszeg rendelkezésre bocsátása, hanem szolgáltatásnak minősül.

A meghatározott pénzösszeg rendelkezésre bocsátása maga a pénzkölcsönnyújtás.

A pénzkölcsönnyújtás a szerződés tárgya, ezért a devizában meghatározott kölcsönösszegnek létezőnek és bizonyíthatóan rendelkezésre bocsátottnak kell lennie, amennyiben visszafizetését követeli a Bank kölcsön jogcímen, ügyleti kamat felszámításával.

Mivel a Ptk. 231. §-a általában rendelkezik a pénztartozás megfizetéséről a kötelmi jogban, de a bank saját magára nézve megelégedett eszerint a törvényhely szerint folyósítani a devizában meghatározott kölcsönösszeget forintba átszámoltan, bekövetkezett, hogy

miközben pénzkölcsönnyújtási szolgáltatást kötöttünk, az ügyletben nem keletkezett meg a pénzkölcsön.

Hiszen a meghatározott pénzösszeget, a 48 103 CHF- ot nem bocsátotta rendelkezésünkre a Bank sem devizában, sem forintban, hanem a Ptk. 231. § -a szerint mint pénztartozást átszámította azt forintra.

A Bank annak ellenére, hogy nem történt meg a deviza forintban történő rendelkezésre bocsátása, kölcsöntartozásként vette nyilvántartásba a devizaösszeget.

Tehát csak a könyvelés szintjén történt meg a pénzkölcsönnyújtás, eltérően a valóságtól, miközben a Számviteli törvény kizárólag valós gazdasági események könyvelését teszi lehetővé ( Számviteli törvény 165 . §). A számviteli törvény hatálya alá tartozó Bank nem teheti meg azt, hogy nem tartja be a számviteli törvényben foglaltakat.

Számviteli törvény

165. § (1) Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.

(2) A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak.

Amennyiben forintban történt volna meg a deviza rendelkezésre bocsátása, ezt a gazdasági eseményt konverziós bizonylat igazolná, és a banki kivonatunkon is nyoma kellene lennie a konverziónak ( a devizaösszeg és az árfolyam közleményben történő megjelölésével ), hiszen a pénzváltásról rendelkező kormányrendelet minden esetben előírja a váltás bizonylatolását.

Csak ez esetben igazolható a deviza jelenléte a bankban, és ekkor maga a pénzváltás nem része a kölcsönnyújtásnak, hiszen a bankban egyetlen pénzösszeget lehet felkönyvelni, mint hiteltartozást: ez esetünkben a devizaösszeg lett volna, amennyiben a váltást bizonylat igazolná. A folyósított forint pedig a devizaösszeg rendelkezésre bocsátása lenne, ami az Adósnál megjelenik mint a pénzváltás miatt rendelkezésünkre bocsátott devizaösszeg forintban számolt ellenértéke.

De mivel váltásról bizonylat nincs, a Bankban nem igazolható a devizaösszeg léte a folyósításkor, s ezért a folyósított forintösszeg nem a devizából származik, hanem a devizakövetelés ellenében folyósítja azt a bank mint vételárat.

Esetünkben is ez történt.

Mindezek ellenére a bank a folyósított forintösszeget hitelfolyósításként könyvelte fel a Ptk.523. §-a szerint, és a pusztán nyilvántartásba vett devizaösszeget hiteltartozásként könyvelte fel.

A könyvelésnek a valótlansága miatt nyílt meg arra a módja, hogy követelje kölcsön jogcímen azt a devizaösszeget, amely nem létezik, pusztán forintra lett átszámítva a Ptk. 231. §-a szerint.

Mégis követelte tőlünk mindvégig a devizaösszegre felszámolt kölcsönkamatot is, pusztán a kölcsönként történt könyvelésre alapozva, de a valóságban nincs az ügyletben deviza, s ezért megalapozatlanul, fiktív pénzösszegre, a nyilvántartásba vett, meg nem lévő devizára került felszámolásra a kölcsönkamat.

Álláspontom szerint a köztünk kötődött kölcsönügylet és az eddigi kölcsön jogcímen történő követelés jogossá teszi azon követelésemet, hogy a Bank a kölcsönnyújtás törvényhelyében elrendeltek szerinti módon teljesítse törvényi kötelezettségét

és bocsássa rendelkezésemre a szerződés szerinti 48 103 CHF kölcsönösszegből az 503 CHF devizaösszeget.

297/2001. (XII. 27.) Korm. rendelet a pénzváltási tevékenységről

20. § A pénzváltó köteles minden ügyletről bizonylatot kiállítani az alábbiak szerint:

a)37 külföldi fizetőeszköz ügyféltől történő megvásárlása esetén vételi bizonylatot,

b)38 külföldi fizetőeszköz ügyfél részére való eladása esetén eladási bizonylatot,

c) külföldi fizetőeszköznek más külföldi fizetőeszközre való átváltása esetén konverziós bizonylatot,

Mindaddig, amíg a teljes devizaösszeget nem bocsátja a Bank a rendelkezésemre, álláspontom szerint nem követelhető tőlem kölcsön jogcímen a szerződésbe foglalt 48 103 CHF kölcsönösszeg, mert mindaddig nem keletkezik meg a kölcsöntartozásom a hatályos magyar törvényi rendelkezések értelmében.

Mindaddig jogtalanul zajlik a teljes eddigi könyvelése a banknak, miszerint hiteltartozásként tartja nyilván a devizaösszeget, amely soha nem létezett .

Nemlétező pénzösszeget nem lehet rendelkezésre bocsátani és nem lehetséges kölcsönkamatot felszámítani rá, mivel a kölcsönkamat a kölcsön használatának az ára lenne.

A törvény rendelkezése ellenére és a kérésemre a Bank nem bocsátotta rendelkezésemre a devizaösszeget, hanem tovább követelte jogellenesen kölcsön jogcímen a devizaösszeget az árfolyamváltozás miatt felszámolt árfolyam különbözettel együtt, s ez vezetett az ellehetetlenülésünkhöz. Ezért vagyok arra utalva, hogy ne a teljes devizaösszeget követeljem.

Álláspontom szerint a Bank jogtalan követelései miatti ellehetetlenülésem nem járhat azzal, hogy ne legyenek érvényesíthetőek Bíróság, közjegyző előtt a jogaim.

Kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy keresetemnek adjon helyt, és kötelezze a Bankot a követelésem teljesítésére.

Tisztelettel:

Hajdúböszörmény, 2014. január 14.

Töviskesné Dsupin Judit

HAZÁNKAT NEM ADJUK!