A világos beszédnek ideje van, mert sokan és sokat tettek a dolgoknak a minél inkább való összezavarására, hogy a törvényekbe belecsempészett aljasságnak, a zavarosban halászását biztossá és zavarhatatlanná tegyék.
A világos beszéd éhe tehát dolgaink kazlában feszít, az igénye értésének fokától függetlenül. A szándékkal felkavart és túlsúlyaikkal az életre fojtón rátelepedett hatalmi állapotok prése a legtámadottabban sarcoltak közül nyomta a felszínre a sokak azonos érdekét felvállalni képes és kész történelmi személyiséget, Kásler Árpádot és segítőit, hogy az egész hazai magyarságra közvetlen vagy közvetett módon ráfeszített uzsorarendszert, annak valódi természete szerint felismerje, megfogalmazza és a jellemzőinek a törvénytárhoz viszonyított állapotai szerint a hatályos jog büntetőjogi tényállásaival azonosítsa.
A végletekig kiizmosodott állami korrupció térrácsán átjutni, vagy azt széttépni rövid idő alatt, kizárólag tömegmozgalom képes. Ennek kifejlődését megakadályozandó a hatalom egész zilálóipara szegült Kásler mozgalma ellen, számítva az értelem szikeseinek kiterjedt szubkultúráira.
Kásler minden elképzelhető harcmodort felhasznál az amőbázó hatalom ellen. Állandóan alkalmazkodik a mátrix változásaihoz. Mivel a mozgalmitömb körvonalait a hatalom rendszeresen körberágja, megakadályozva a kritikus tömegerő kifejlődését, Kásler, választható politikai erőként is megjeleníti mozgalmát.
Ekkor a hatalom az anyagifölény lehetőségtárával, hordányi spekulációs csalipárt indításával telepszik a kialakulatlan tudatokra és együtt alkalmazza a megosztás és az agyonhallgatás intézményes technikáit.
Kásler ekkor az időközi választás résén próbálja a parlamentbe vinni a letiportak dühét. Ez a meccs még nem dőlt el, bár a kormányzati pénzek háttérmozgásai erősen borítékolható eredményeket sejtetnek.
Kásler a hazai agyonhallgatás elől nemzetközi porondokon jeleníti meg a mega méretű rablászat mikéntjeit, hogy semmiképpen ne lehessen az égrekiáltó szélhámiát a végtelenségig dugdosni. Az együttérzést hazudozó hatalmat mára a téma foglyává ejtő Kásler a személyes nyomor partjain vívja kétfrontos és szélsőségesen aránytalan harcát az ellenséges hatalommal és az érthető, de fájdalmas megnemértéssel szemben, ami mára teljesen inpregnálta a magyar valóságot.
Amióta látom, hogy a bank viheti mindazt, amiért évtizedekig dolgoztunk, azóta tudom ezt is: ami igazán fontos, azt nem veheti el senki. Azt csak feladni lehet.
Amit a lelkedbe zársz, azt nem veheti el senki. A lélek dolgai a lelki világban vannak jelen, senki sem férhet hozzájuk, a gazdán kívül.
Minden lélek keresi magát, de nem mindenki talál magára.
Jézus magára talált. Buddha magára talált. Gandhi magára talált. Petőfi magára talált… Mind meghaltak, de egyikük sem halt meg. Lelkük halhatlanná tette őket.
A válság változást hozott: ébredést. Az ébredés gondolkodóvá tett. A gondolkodás öntudatra ébresztett. Ettől viszont boldogabb lettem. Gondjaink és bajaink nőttek, de boldogságunk is; mert értékesebbek és fontosabbak lettünk egymás számára.
Ha kézzelfogható, hogy mit veszíthetsz, védekezésre kényszerülsz.
A védekezés első lépése az elmélyült gondolkodás, ha tudsz hinni magadban.
Dolgoztunk a gyarapodásért, hogy legyen valamink és legyünk valakik;
de közben nem vettük észre, hogy elveszíthetjük a legértékesebbet, egymást.
Nem tudom gyűlölni se a politikusokat, se a bankokat, se a ….. , mert a válságban önmagamra találtam.
Az igazság kardját nem viheti a gyűlölet vagy a bosszú. Mindkettő elpusztítja a hordozó lelkét. Lassú és biztos halálba vezetnek. Kezdetben erősebbnek és bátrabbnak érzed magad a gyűlölettől és a bosszútól, aztán még erősebbnek …. míg bele nem halsz. Amikor belehal a lelked, többé már csak gyűlölet és bosszú leszel, ember és lélek nélkül.
Győzni szeretnél?
Az igazság kardját a szeretet teszi legyőzhetetlenné.
A szeretnél nincs nagyobb erő a világon.
Bármit is teszel, zárd ki a gyűlöletet és a bosszút!
Az igazságért harcolj, de a szeretet vezéreljen!
Ha képes leszel rá, legyőzhetetlen leszel – talán halhatatlan is.
Elismerésem Tibornak!
És végre beszéljünk világosan!
Ki vagy? Hogyan élsz?
A magyar állampolgárok többsége hontalanul él. Az anyaországban élők gyakran még a külhoniaknál is hontalanabbak. Sőt, nem csak hontalanok vagyunk.
A többség számára nem létezik se nép, se nemzet, se haza, se elődök, se méltóság; csak munka reggeltől estig, hétvégén is; becsempészve néhány órányi gyermeknevelést vagy családi programot, esetleg egy kis szórakozást, a mindennapos megélhetési gondok lelki terhe alatt, néha megszabadulva tőle, vagy megfeledkezve róla. De ami belül van, az belülről dolgozik, és ha ölni képes, ölni is fog. Ezért pusztít a rákbetegség.
Ilyen életmód mellett a nemzet, a haza, eleink, történelmünk, magyarságunk és hazafiságunk, csak tananyagok, ismeretek és tudás, de valódi tudás nélkül. Mind csak egy újabb fejezet egy tankönyvben, egy vizsga, egy érdemjegy, egy munkaszüneti nap, egy ünnepség, egy koszorúzás, egy himnusz, egy szózat, egy nemzeti zászló, egy kokárda, egy koccintás…
Mindezek tisztelet, szeretet, elhivatottság és megélés/átélés nélkül élettelenek.
A megéléshez és átéléshez idő kell!
A nagy és fejlett modernizáció közepette, az emberek többsége életének nagy részét pénzkereséssel tölti, hogy létezni tudjon. A lét minősége feláldozásra kerül a megélhetéséért; mert a szegénység mesterségesen fenn van tartva.
Nem látom a tiltakozást a szegénység fenntartása miatt!
Az adóterhekkel van fenntartva a szegénység – az egyik oldalon, a másik oldalon meg ez a dúsgazdagság egyik kiapadhatatlan forrása.
“Adócsökkentésről szó sem lehet, mert akkor bedől a gazdaság.”
Mondják a “szakemberek”, a “bölcs” adóbefizetők meg elhiszik.
A valódi tudás nem csak okosabbá tesz, hanem bölcsebbé is.
Sokat tanultál az iskolában, de tanultál is belőle?
Megtanultad a történelmet, de tanultál és okultál belőle?
Szinte tudósokká leszünk, mire felnőtté vállunk; és mégis esztelenül élünk, bölcsesség nélkül.
Egy bölcs nép nem szenvedheti néhány tíz vagy néhány száz hatalmaskodó, gőgösködő, urizáló és hazaáruló vezetőjének ámokfutását.
Nézzük, látjuk, tudjuk, elszenvedjük és fizetjük is őket. Mióta is? Generációk óta?
Mondom én: Esztelen bolondok vagyunk! A magyaroknak elment az esze!
A magyarok gyávák!
Vagy: Nem is vagyunk magyarok; csak szolgák, öntudat nélkül.
Melyik a jobb?
Néhány pillanatra, néhány percre, néhány órára egy-egy megemlékezés idejére, igaz magyarnak valljuk magunkat: de életünk nagy részét igaztalanul és magyartalanul éljük. Tisztelet a kivételnek!
A szolgák néha magukra veszik a magyarságot, amikor ünneplőbe öltöznek. Hiába.
Tévednék?
Lehet.
De mit számít, hogy mit gondolok?
A Te szavad se számít!
A lényeg: Törvényt tisztelő és engedelmes legyél, aki befizeti az adókat!
Tartsd el őket! És még csak ne is gondolkozz!
Ha neked ez így jó, ne tegyél semmit!
A te élted, a te szabadságod, a te boldogságod, a te sorsod …., de családod és nemzeted sorsa is, ha valóban magyarnak vallod magadat.
Magyar vagy?
Él benned valami az igaz magyarokból?
A hitükből, a lelkükből, a szívükből, erejükből, bátorságukból, becsületükből … ?
Ki vagy?
Ki akarsz lenni: Én vagy Mi?
Legyél egyszerre mindkettő!
Egyedül is lehetsz magyar! – de minél többen akarjuk, annál nagyobb esélyünk lesz a győzelemre.
A Magyar Nép túl sokat szenvedett már ahhoz, hogy szolgasorsban élje életét, urizáló tolvajbanda játékszereként.
Gyermekemre ezt nem hagyhatom.
Az írás világos, bár nehéz olvasmány. Aki nem érti az nincs teljesen tisztában a történtekkel. Mert az írás egy nagyon rövid összefoglaló. Felismerni az uzsoraállam tevékenységét, megjeleníti az ellenség pénzbeli, médiabeli erejét, elhallgatását, az áttörést, az elhallgatás korrupt falán, egy újabb lehetőséget a Veszprémi választásokon, és a nagy lehetőséget, amellyel a kizsákmányolás problémáját nemzetközi porondra viszi Árpád!
Nagyon egyedi módon van megírva. le a kalappal!
Én, sajnos, ezt nem értem…
Tibor írása valóban világos beszéd. Összefoglalja a lényeget, tökéletes helyzetképet ad. Irodalmi értékű a választékos fogalmazásával. Többször is el kell olvasni a teljes megértés és a személyes tovább adhatóság érdekében.