Hitében és elszántságában egyre erősödik a magyar. Ezt Önök írták.
Bár göröngyös az utunk, de hitet és erőt egymásból merítünk.

“id.Dienes György – 2016. január 17., vasárnap – 19:32 szerint:

Nem leszünk a legpocsékabb nemzet!

Árpád helyzetértékelő, útmutatása szózat értékű. Vörösmarty nemzetmegtartó műve tiszteletében nem merhetjük hozzá hasonlítani, azonban szellemében és a mai helyzetben hasonló jelentőségű. Miért is ?

Hazánk, nemzetünk, földrészünk és az egész glóbusz pusztítása („fejlődés”) mára abba a stádiumba jutott, hogy a tájékozódó, elemző (gondolkodó), Jóisten teremtette ember számára világosan látható, hogy mi is történik velünk.

Mit tegyünk ? Hogyan tovább ?

A valóságot megismerni kívánó Ember ebben a folyamatban a tájékoztatott (propaganda) fogyasztó szintjére süllyedt. A kiút megtalálása és végig járása népünk, nemzetünk, családjaink és egyes honfitársaink számára a legnagyobb kihívás. Nem túlzás, hogy az egész világ, az emberiség lehetséges jövőjének kulcskérdése.

A földkérdés (anyaföld, a haza földje) mellett jelen korunkban népünkkel szemben a legnagyobb kihívás a devizacsalás, az ezáltal meggyilkoltak (öngyilkosok), elüldözöttek (külföldön rabszolga munkások) és elnyomorított társaink több milliós tömege.

A jók hallgatnak, a rosszak ezer csatornán üvöltő harsogása mellett. Úgy tűnik, az utóbbiak vannak túlerőben. Tényleg így lenne?

A jók (kifosztottak) és kifosztóik létszám arányát Hazánkban 100:1-hez becsülhetjük, ha a holdudvar (júdáspénzen virulók) tenyészetét is beszámítjuk, legfeljebb 100:10-hez. Utóbbiak a baksis elapadásával már nem lesznek ellenünk, nagy részük génjeikben a jót hordozzák.

Hol is van tehát az erő ? A jó oldalán. A kifosztottak oldalán. A mi oldalunkon. Jóisten a világunkat ilyennek teremtette. Ő minket minden képességgel megáldott, hogy jók lehessünk, olyan földet adott, hogy azon boldogan élhessünk. Ameddig év tízezrekre vissza látunk a történésekben, minden kultúra Isten kereső és követő volt. A hit meghatározta az egyének és társadalmak létét. Ez az a konstelláció, aminek eredményeként mi még ma is létezünk. Vagyis az erő a jó oldalán, a sokszoros többség, a mi oldalunkon van. Ha nem így lenne, már megsemmisültünk volna. Velünk együtt a vérszívók is. Létünk, szenvedő létünk és eszmélésünk a megtapasztalható valóság.

A devizacsalás által rajtunk kipróbált maximális kifosztási kísérlet szénája rosszul áll. Akkor is igaz ez, ha a propaganda által sulykoltan tudásunk, hitünk, egymás iránti szeretetünk és szolidaritásunk soha nem látott alacsony szintre lett korcsosítva. A valóság, hitem szerint fordított. A mélypont irányába kényszerítő nyomás a felhajtó erőt fokozza, míg előbbi látványosnak tűnő sikerei egyre inkább az ellehetetlenülést mutatják, addig az utóbbi rövidesen eléri azt a határt amikor a kocka fordul.

Mi kell ehhez ? A megtapasztalt történelmi helyzetünk megértése. A világos látás. Hogy nincs hátrább, nincs lejjebb. A határt mi mondjuk ki. A megvilágosodásra a Teremtő, a pusztulást nem engedő Jóisten a legfőbb biztosítékunk.

Mi kell még ? Hatalmas túlerőnk felismerése. Hitünk, önbizalmunk fokozása, a biztos tudat, hogy a végső győzelem a miénk lesz.

És még mi kell ? Leginkább kell egy hadvezér, aki zászlót bont, megfújja a kürtöt és egyesíteni tudja erőinket. A jó szándékú, sokszor nagy tudású de külön utakon zsákutcákba keveredő írástudóink és követőik egy zászló alá gyülekezése.

Amióta a deviza csalás bevezetésre került és feljajdultak az első áldozatok, keresem, kutatom a lényeget és a fortélyos labirintus kijáratát, az onnan bennünket kivezetni képes erőt, személyt. Úgy látom, hogy ez az ember Kásler Árpád.

Miért Kásler Árpád ?

Azért ő, mert a kezdetektől fogva, saját bőrén mindent megtapasztalt, felvette a kesztyűt és nagy csatát nyert. Ezen a pályán eddig elért győzelme a kifosztottaknak kereken ezer milliárd visszaszerzését jelentette. Tudjuk, hogy ez persze az elrabolt vagyonunknak csak mintegy tizede, mégis az első győztes lépés az igazság beteljesülése felé. Számoljunk: 1,3 millió hitelszerződés, átlagosan 6-7 milliós összegben, szerződésenként átlagosan 8-9 milliós bűncselekménnyel zsákmányolt pénzünkkel. Ez ugyebár összesen 11 ezer milliárd forint. A nagyságrendet érdemes összevetni éves 35 ezer milliárd forint körüli nemzeti jövedelmünkkel.

Azért is Árpád, mert megtapasztalhattuk, hogy közös ügyünkben végletekig elszánt, megalkuvást nem ismerő és megvesztegethetetlen. A rablók, akik most úgy döntöttek, hogy visszaadják az ellopott autónk visszapillantó tükrét, nyilván szívesebben áldoztak volna egy milliárdocskát Árpád eltérítésére, mint ezen összeg elveszített ezerszeresére.

Azért is Árpád, mert megtapasztalhattuk, hogy ő tudta legtöbbünket mozgósítani közös ügyünkben. Emlékezzünk: 2013 februárban 2-3 000 ember, a következő alkalommal a Magyar Rádiónál amikor az ugrásra kész hatalmas sün sereg ellenére a Kossuth rádió 15 órás híradásában sikerült beolvastatnunk petíciónkat már 6-8 ezres elszánt de fegyelmezett (a provokátorokat Árpád ellehetetlenítette) tömeg lépett fel. Ennek többszörösét kitevően a Hősök terén a nemzetgyűlésen, augusztus 20.-án az Asztória csomópontot 5 órán át megszállva tartó elszánt seregünk, vagy a 10 km-es kocsisor az ország történetében eddig legnagyobb autós tüntetésnél amit Árpád minden járműben fogható rádión át irányított. Fényévnyire elöl jár a vezetésünkre vállalkozók között.

Azért is Árpád, mert elsőként mondta ki, hogy a deviza csalás ügyében ebben a rendszerben nincs megoldás. Ha kell, rendszert kell váltanunk.

Mi sok ezren, akik megismertük Árpádot vezérként, bizonyára tudnánk még folytatni a megtapasztaltakon alapuló ész érveket. A racionális felsorolást abbahagyva annál magasabb szellemi síkon is véleményt formálva emlékezzünk: volt már egy Árpádunk aki elfoglalta (honfoglalás, hon visszafoglalás, hazatérés, ahogy elfogadjuk) számunkra a Kárpát Hazát, ő Árpád volt aki később győzedelmesen megvívta első és legnagyobb honvédő ütközetünket a Pozsonyi Csatát. A helyzet és a név egyezősége véletlen volna? Akik hiszünk a Teremtő Istenben tudjuk, hogy véletlenek márpedig nincsenek…

Hogyan tovább ? Erre Árpád útmutatást ad helyzetértékelő felhívásának végén. Világos, hogy nem leszünk a legpocsékabbak, de leszünk a példa és útmutató a többi nemzetek számára is.

Nagyon fontos feladat, – amiben még gyengék vagyunk – az emberek tájékoztatása, világosság gyújtása a sötétben. Ezért amit mindannyian meg tudunk tenni, a helyzetértékelő felhívást, ezzel együtt honlapunkat annak tartalmát a kétezer rendszeres figyelemmel kísérőn túl másoknak, családtagoknak, ismerősöknek, levelező partnereknek, közösségi oldalakon lévőknek tovább adni. Leghatékonyabb ezt személyesen szóban is megtenni. Ily módon tovább tudjuk lelkesíteni Árpádot amúgy is töretlen elszántságában, meg tudjuk erősíteni őt és mozgalmunkat anyagiakban (pénz-paripa-fegyver, hihetetlen szégyen lenne, ha legalább egy csekély összeget minden érdekelt társunk ne áldozna a közös siker oltárán) és jobb eséllyel tudnánk őt megvédeni a logikusan reá leselkedő pusztító erőktől.

Végezetül pedig aki hisz és tud, imádkozzunk a Teremtőhöz, hogy amit szeretnénk közös ügyeinkben elérni azt meg is tudjuk valósítani.

id. Dienes György”