Kásler Árpád is indul a nyilván versenysemlegesen esélyegyenlő választáson Veszprémben. Ha nem számítjuk azt a nyolcszázmilliót, amivel a kormány közpénzen venné a közbizalmat és sugallva, hogy, látjátok, milyen jó is az, ha ránk szavaztok, vagy eltekintünk a jobbik színeibe öltöztetett Damm doktornő agyontámogatottságától, melyet a sajtó még felül is öntött a devizahős sodójával, és végleg figyelmen kívül hagyjuk Kásler totális pénztelenségét és teljes agyonhallgatottságát, hát majdnem egyenlő esélyekről beszélhetünk.

A riválisok persze nem álltak meg itt, hanem biztos, ami biztos, soha eddig nem tapasztalt offenzívával borították be A Haza Nem Eladó Mozgalom házatáját. A trollcunami a szimpla hülyeségektől a kalandregényes fordulatokig mindent bevet, ami csak elképzelhető. Nem tudni, elérte e már a manipulációs hullámverés a maximumát, de ma már csak legénybúcsúk alkoholmérgezettei tudták volna felülmúlni a propaganda amatőrjeinek öklendezéseit.

A legdöglötteb kagyló nagydíjas gyöngyszemét, egy Szathmáry János néven megvadult kritikustól élvezhettük ma. Emberünk majdnem racionális elmeleleménye azzal az adhok állítással szakadt el a gravitáció unalmas törvényétől, hogy Kásler Offshore cégalapítás miatt utazott Ciprusra és a nemzetközi devizahiteles konferencia mindössze háttéri fedő művelet volt. Ilyenkor persze kultúrember nem röhög vinnyogva, mert nem ismerheti az illető hendikeppjének kórtanát. A besározó ipar leleményessége tehát fantáziadús és miközben természetesen végtelenül aljas is, az szinte feltérképezhetetlen, hogy mennyire kell befolyásolhatónak lennie, annak, aki ezeket a bomló hörcsögöket kéjjel tömi magába. A provokátorok persze tudják, mit csinálnak, hiszen minden egyes tétethordozó alkalommal sokaságban bevetve elevenednek meg és közös ismérvük szerint, vitákban csak becsületsüllyesztő állításokat tornyozva kerülik a valódi érvek bárminemű használatát. Ilyenkor mindig megrostálódik a közvélemény és mindig sikerül hozzácsapni a hiszékenyekhez újabb kompániákat. Ennek következményeként az emberek nem látva át a szitán, saját jólfelnemfogott érdekeik ellen szállnak harcba a megosztottság átkában, holott csak egy tétel egyszerűségét elég volna átlátniuk, tidniillik, ki az aki az önkény ellen harcol? Akit támogatva megszabadulhatok az önkény nyomorgattatásaitól.

De ez, a szinte primitíven egyszerű kérdés az agyonturmixolt agyakban, a gyanakvásgyár aktivitásának köszönhetően, tömegesen teszi használhatatlanná a szürkeállományokat a fontos pillanatokban. Az önszorgalmú fröcsögők sem szeretnének lemaradni, ezért a frissenhallott csiklandósságokat, mint régi meggyőződéseiket adják azonnal tovább. Ez már aztán szebb nem is lehet.

Mindig voltak próféták, akiknek otthon nem ment,
mert a karnyújtásnyira éhes irigység,
az ilyen olyan ambíciók viszketése,
a türelmesség hiánya,
a kitartás képtelensége,
a könnyű árulás negyven ezüstje,
a szembenálló hatalom pénzbősége közepette,
az általában gyarló és könnyen befolyásolható tömegek ostoba zajongásába
beléveszett a még oly szent akarat is.

Kép forrása: annradtkecurry.blogspot.com