2 hozzászólás a(z) “A Nemzetgyűléshez” bejegyzéshez

  1. Semmi sem működik ma másképp, mint az ’50-es években.
    Ugyan annak a dolgozó népet súlytó kifosztásnak vagyunk a szenvedő alanyai mint anno nagyapáink, anyáink és apáink. Látszólag a pozícióban lévő színészek (politikusok) mindig kitalálnak valami agyafúrt ravaszságot csak azért, hogy pénzéhségüket és perverz vágyaikat kielégítség. Akkoriban is megtalálták a módját és legfőképp az okát annak, hogy az úgynevezett kulákokat az utcára tegyék házaikból. Mára 1,5 millió család érett kulákká.

    Mert ugye ide vág, és napjainkban sokszor elhangzik a fősodratú médiában, az internetes fórumokon, hogy a “devizahiteleseknek” senki sem tartott pisztolyt a fejükhöz akkor, amikor felvették a kölcsönt. (Nem holmi swap ügyletben, devizapár cserekereskedelemben stb. akartak részt venni, csupán kölcsönért folymodtak a csaló bankokhoz)
    Meg ez, hogy: úgy kellett nekik, hisz felelőtlenek voltak, az albérletből elvágytak a nagy (80 – 90nm) családi házba, most pedig úgy kellett nekik, nyögik a luxus és a pompa terheit.

    Szinte ugyan azok a demagóg monológok ismétlődnek az elbutított prolik és a lefizetett “értelmiségiek” szájából ma, mint 60 évvel ezelőtt, csak a módszerek finomodtak, de a cél nem változott.
    A cél; elvenni a feltörekvő “középosztály” minden örökölt és szerzett vagyonát! És nem csak a középosztályét, mindenkiét aki volt olyan kapzsi és hitelt merészelt felvenni.

    Most már nem divat kifosztani a padlás lesöprésével, mert ott a kötelező bankszámla. Nem divatos a jószágot lefoglalni végrehajtani, mert ott a bankszámla, amelyről önkényesen inkasszóval le lehet emelni a megtermelt javakat. Le tudja emelni a bank, le tudják emelni az állam végrehajtó szervei, és maga a végrehajtó is. A vélt vagy valós követeléseket munkabérből nyugdíjból úgy, hogy arról az adóst meg sem kérdezik. Meg sem kérdezik, meg sem győződnek arról, hogy tartozása valóban jogszerű, valóban fennáll-e!

    Na, szóval egyben igazuk van a fizetett vagy tudatlan provokátoroknak. A bankban senki sem tartott a fejünkhöz pisztolyt, még a biztonsági őr sem. De! Pár év múltán, amikor a jogalap nélküli (!) devizát sosem látott banki követelést, a csalás árát már nem tudja fizetni az ember, na akkor jön a végrehajtó a droid rendőr kutyáival, és előkerül a kilakoltatás során az a bizonyos pisztoly!
    A cselekményt még annak ellnére sem hagyják abba, ha annak törvénytelenségére (kilakoltatási moratórium) a jelenlévők hangosan szóban, és írásban figyelmeztetnek. Csak teszik azt amire parancsot kaptak, a paraziták paraancsait hajtják végre a józan épész és a bajtársiasság terhére.

    Rákosi elvtárs röhög a markába a pokolban ezekben a percekben, mert utódai olyan mesterien megcsinálták az ezredforduló után azt, amit ő félbehagyott, hogy az külön megérdemel egy Jászai Mari és egy Nóbeldíjat.

    Valójában mi “devizahitelsek” nem a bankok csapdájában vagyunk, hanem a MAGYAR ÁLLAM az aki a markában tart bennünket. Mert bizony a bank elmehetne a világ végére is a jogtalan követeléseivel, ha a kollaboráns főbűnös állam nem állna ott mögötte, és nem segédkezne a saját alkotóelemei (állampolgárai) kifosztásában, a végrehajtási kényszerre hivatkozva.

    Azoknak akik már félig, vagy egészen feladták (vagy jóllaktak a hazug kormányok ígéreteivel, és látszat intézkedéseivel) azt üzenem, hogy soha, de soha nem szabad feladni. Addig amíg ott van az utolsó szalmaszál, abba kapaszkodni kell, mert nincs más esély.

    Az utolsó szalmaszál pedig ott lesz Gyulán, 2014. október 5-én!

    Ez az utolsó lehetőség!

  2. Petőfi Sándor
    A HŰTELEN BARÁTOKHOZ

    Derék fiúk, mint hagyogatnak el!…
    Eredjetek csak isten hírivel;
    Hagyjátok itt a fát, ti levelek,
    A fát, e szívet, melyen függtetek.
    Az őszi szél, mely titeket lefú,
    Majd elmulik, nem lesz örökkorú;
    S ha eljövend ismét a kikelet,
    Fog kapni a fa új leveleket.
    De tudjátok: többé ki nem virul
    Az a levél, mely fájáról lehull.

    Pest, 1845. szeptember 10-24. között