A VÁLSÁGHÁBORÚ IGAZ  TÖRTÉNETE

írta KÁSLER ÁRPÁD

Meg kell írnom az utókornak, ami már most is abban a jegyzeti állapotban van, hogyha holnap úgy döntenék akaratomon kívül, hogy bal kézzel a jobb halántékomba küldenék álmomba egy ólmot, akkor se merüljön feledésbe, hogy mi és miként történt valójában.

Olvasom éppen, hogy a NÉPSZAVA miként futtatja Király Júlia könyvét, előtte meg mások tették ugyanezt és holnap meg más médiumok fogják folytatni. Eszméletlen a könyv mondanivalója. Meggyőződésem, hogy a nagy bankrablás elfedésének utómunkálatainak célját szolgálja. A nyomok elseprését. Sajnos nagyon nem látni széles e határon, akiknek egyelőre nagyon érdemes lenne az ellenkezőjéről vitát nyitni.

Egyvalamit próbáljon meg értelmezni minden két lábon járó kifosztott. Ha én vagyok a király, a királyné, a futár, a ló és a paraszt egyben, akkor azt úgy hívják, hogy sakk. A való életben a kifosztottak kellett volna kitermeljék magukból legalább a futárt, a lovat és a parasztot is, ha többre nem is tellett volna, de még erre sem tellett, tisztelet pár kivételnek, de annál több akarnok szeretett volna király és királyné lenni, tudás, elvégzett munka, valós teljesítmény és szorgalom nélkül.

És mivel ez az állapot már beálltnak tekintendő, gyakorlatilag nincs, én nem látok esélyt a békés rendeződésre. A nagytöbbség olyan szinten van megvezetve, hogy egyszóval le sem lehet írni. A múlt század eleji fókavadászatokhoz tudnám hasonlítani a folyamatokat, amikor a még embert nem látott fókák, gyakorlatilag a menekülés szándéka nélkül figyelték saját lemészárlásukat.

Egy évtizeden keresztül emberfeletti erővel küzdöttem, hogy a mészárlás elkerülhetővé váljon. Azt hiszem ezen erőfeszítéseimmel elbuktam. A fókák további mészárlásának leállítása, már csak a vadászok lemészárlásával állítható meg.

K.Á.