Mohácsi Visszavágás

Térjünk egyből a lényegre! Rengeteg ember kér tőlem segítséget hitel törlesztési  problémáinak megoldásában. Hozzá kell tennem, hogy túl sok levélíróban merül fel az öngyilkosság vagy kivándorlás gondolata, mint végső megoldás és ezek között igen gyakori a többgyermekes családanya és családapa.

Mindez rávilágít arra, hogy milyen méretű problémával állunk szemben. Rávilágít arra, hogy az összes eddigi intézkedés a politika és a bankszektor részéről, komolytalan volt. Itt még azok is bajban vannak, akik végtörlesztés címen kiváltották devizahiteleiket egy másik hitellel, szinte majdnem minden esetben valamilyen pótfedezet bevonásával. Ugyanis azt sem fogják tudni törleszteni, mert a bevételeik drasztikusan leapadtak és folyamatosan apadnak.

Ahhoz, hogy megértsük a probléma lényegét, nem elég a devizahiteleket és azoknak járulékos szennyét szemügyre venni.  Ezért a megoldást sem itt kell keresni. Ugyanis Magyarország beteg. Beteg politikai, társadalmi, gazdasági és egyáltalán az alapvető emberi együttműködés, a közös létérdek felismerésének szintjén is.

A kétségbeesett adós ugyanúgy mint a jólmenő vállalkozó, csakis a saját kis érdekeinek érvényesítésére koncentrál, nem törődve és figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy egy nagy halmazon belül vagyunk és egymástól függünk. Lehetnek sikeres önmegvalósítások rövidtávon, de hosszútávon csakis az együttes siker, egy egészséges országos légkör kialakulása jelenthet megoldást.

Mindenki segítséget kér és segítséget vár, de ennek ára felől nem sokan érdeklődnek, pedig ennek is ára van mint mindennek az életben. Ennek az ára az összefogás. Tudom eléggé (szándékosan) elcsépelt fogalom. Nem is volt rá példa – említésre méltó mértékben – már nagyon régen. Aki most itt azt gondolná rólam, hogy valami szeretetrezgő lázálmokat kergetek, az nagyon távol jár az igazságtól.
Nem azt értem ez alatt, hogy adakozzuk el minden javainkat a szegényeknek és éljünk szentéletet. A szenteket nem a földön kell keresni, bár ami az adakozást illeti mindig nagyobb öröm adni mint kapni.

Már két-három évvel ezelőtt is rengeteg kritikát kaptam, hogy politikai erődemonstrációt csinálok ahelyett, hogy a kilakoltatásokat megakadályozó megmozdulásokon vennék részt. Mások azt hitték, hogy elég lenne ha a bankárok asztalára csapnék és mindjárt megfeleződne a havi törlesztésük. Nos ezt még akkor sem tenném meg ha módom lenne rá, de nincs. Mert a közmondás szerint is minden rosszban van valami jó és ez igaz a jelenlegi helyzetre is. Az emberek el kezdték figyelni és próbálják megérteni, hogyan juthattunk idáig.

Ma nagyon divatos devizahitelekről beszélni és megmondani a tutit. Elő is halásztak a kalapból nem egy és nem két közgazdászt meg jogászt, akiknek szavait issza a nép, nem látván, hogy ugyanazok hintik az igét, akik ide juttatták az országot és annak lakosságát, csak éppen szócsövet cseréltek és nem más célt szolgálnak minthogy körbe-körbe karikába vigyék a népet, utána meg be a csalitosba. Ezért nem tudott semmilyen szervezet valós eredményt, valós össznemzeti összefogást elérni. Minden kiváló kezdeményezést valakik kiheréltek, mielőtt bármi is lehetett volna belőle.

Egyik ilyen átverés volt a Magyarok Szövetsége is, nem beszélve a sok más kis szervezetről, ahol összegyűjtötték az embereket, a tenniakaró embereket és semmittevésre ítélték őket, mindaddig amíg elsorvadtak. Jól kitervelt és mesterien kivitelezett munka volt ezt el kell ismerni. Ezzel több legyet is ütöttek egy csapásra, mert nagyon sok embernek elvették a kedvét, hogy még egyszer a közös cél érdekében időt és energiát nem kímélve tevékenykedjen.

Ezzel el is érkeztünk mondanivalónk lényegéhez. Akik levelet írtak segítséget kérve saját hitel problémájuknak megoldásában, kérem gondolják újra. Mert ezt nem lehet egyedi megoldásokkal orvosolni, csakis központilag mivel a probléma generálása is központilag keletkezett és nem az egyének hibájából. De ezt csak akkor tudjuk elérni, ha rendezzük sorainkat, mert ami most van az a káosz. Több tucat hitelprobléma megoldó szervezet működik, vagy legalább is úgy tesz, a facebookos csoportokról nem is beszélve.
Mindazok akik érdemi munkában akarnak részt venni, az a feladatuk, hogy mindenkit ide irányítsanak a honlapra. A kritikus létszám elérése önmagában hatalom, de nekünk ettől sokkal elhivatottabb céljaink vannak.

Az is igaz, hogy mindenki most szeretné orvosoltatni fizetési nehézségeit. Amit most írok nagyon sokan nem fogják megérteni, de remélem, hogy hamarosan egyre többen felismerik amit én. A hitelek havi törlesztése olyan szenvedést okoz az embereknek, mintha valami halálos kórba szenvednének, éppen ezért eddig már ezrek menekültek öngyilkosságba előle, holott csak hipohondriába, képzelt betegségbe szenvednek, melyből nagyon gyors kigyógyulásra van lehetőség, sőt még attól is többre. A szabadság visszaszerzésére, ugyanis adósrabszolgává váltak és ahogy a drogfüggőt leköti az anyag árának megszerzése minden áron, úgy köti gúzsba az adósság, a tisztességtelen adósság törlesztése az embereket, de ez érvényes az országra is.

Én már egy ideje letéptem rabláncaimat és minden sikerem ennek köszönhető. Szabad ember vagyok, nem másoktól vártam, hogy megszabadítsanak, hanem kezembe vettem sorsom irányítását. Erkölcsi kötelességemnek tartottam a befizetések teljes megszüntetését és mindaddig fogok küzdeni amíg bebizonyítom, hogy nem nekem van szégyellni valóm. Azt kellene szégyellnem ha hagynám, hogy emberi méltóságomban megalázzanak. Négy évig fizettem tisztességgel a bankok határtalan kapzsiságának és pofátlanságának minden elvárását, de ezen elvárások már a pofátlanság határát is túllépték.
Ha háborút akartak, hát legyen háború, de most már nem elégszünk meg kis csaták győzelmével, a végső győzelemig harcolunk, a jog eszközével a jogállamiság visszaszerzéséért, amely állam nem csak terheket ró ki polgáraira, hanem őket karhatalmi segítséggel megvédi úgy a politikai mint gazdasági maffiáktól.

Végezetül legyen ez a levél a gyülekező kürtszó. A Mohácsi visszavágás elmaradt a leigázók ellen. Most is leigázókkal van dolgunk és aki ismeri az 1526-os eseményeket, az tudja, hogy nagyon sok minden úgy a közéletben, mint a belviszályok, a megosztottság és a külső veszélyt tekintve azonosak voltak a maiakkal.  Mi lehetne dicsőbb megemlékezés a Mohácsi vész ötszázadik évfordulójára, mint egy végső győzelem a leigázók ellen. Az RVMP megfújta a kürtöt, aki hallja csatlakozzon, mert rengeteg munka és tennivaló van addig. Előtte pontot teszünk a devizahitelek végére és megszervezzük az ország stratégiai fontosságú alapellátó rendszerét. Nem vagyunk egyedül, az RVMP megkezdte a „diplomáciai” kapcsolatok kiépítését mindazon kormányokkal, akik tényezők a térségben és a világban, valamint nem ezt a rablókapitalizmus világ mellett tették le voksukat.
Munkára fel, gyülekezzünk, mindenhová küldjük szét a honlap linkjét, hogy idelátogasson az aki olvasni szeretné, tízezreket mutasson a számláló, hadd rezegjen a gatya a milliárdos tolvajokon! De addig is minél többen tegyék szabaddá magukat, felemelő érzés, mert amit ebül vesznek el, azt vissza fogjuk venni, válasszák az életet és a szabadságot.

Kásler Árpád
Kelt, Gyulán 2012 január havának 23-án.