Hétpecsétes titokként őriztük a Strasbourgi beadványunk tartalmát.  Mindössze egy maréknyi ember ismerte, illetve a fontos, talán legfontosabb része ismertetve lett pár olyan emberrel, akiről úgy gondoltuk, hogy őszintén képviselik az ügyet, mert mi keressük az összefogást.

Komoly okunk volt, hogy eddig nem tettük közzé, június végéig  nem lett volna szabad kiszivárognia, de a bizalmunkkal visszaéltek a sikertelen „megmentők”, olyannyira éhezve a hírnevet és sikert, melyet önmaguktól képtelenek voltak elérni, hogy saját önfényezésüket, a tömegek érdekei elé tették, az általunk megfejtett ördöglakat kulcsát sajátjukként mutatva be. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy fordítva dugták bele a zárba, ez is igazolást adva annak, hogy még azt sem értették meg teljesen, ami készen eléjük lett tárva.

Július elsején töltöm a 45-öt, szép kerek szám, de 25-nek érzem magam 🙂 a bankárok nagy örömére és tele vagyok erővel, energiával, nagyszabású tervekkel és ötletekkel, melyekről nemcsak álmodozom, hanem teszek is érte, hogy megvalósuljon, ami megvalósítható, a mostoha lehetőségek ellenére.

Ez lesz az én szülinapi ajándékom Önöknek kifosztottaknak. A jogtalan követelések nagyrésze már elévült, a többi meg el fog. A Sándor  meg törölheti a szemét. Na ezt ossza meg mindenki hetedhét ország minden zugába, hadd lélegezzen fel kicsit a nép.