A cikk, amiben a devizaalapú hitelesekkel való elszámolást és a forintosítást emlegetik, 2019. december 30-án jelent meg a Pénzcentrum oldalán.

A devizahiteles katasztrófával kezdi a cikkíró, ezt a végére hagynám most, éppen annak megoldatlansága miatt, ami további feladatot ró ránk, érintettekre, ha változást szeretnénk. 
Sorban az elmúlt  évtizedben történtekről, amelyek említésre kerültek a cikkben. 

Brókerbotrány
” Ezen nem segített az sem, hogy a Questor egyes papírjaira nem terjedt ki az OBA és a BEVA védelme, így a károsultak befektetett pénze egyszerűen elúszott.” – olvashatjuk. 
Az OBA (Országos Betétbiztosítási  Alap) 100 000 euróig, a BEVA (Befektetóvédelmi Alap) 20 000 euróig biztosította a bankbetéteket illetve az értékpapírokkal rendelkezőket. Ez az akkori kb. 320 forint/euró árfolyamon 30 millió forint feletti biztosíték volt a bankbetétekre, illetve az értékpapírok esetén 6 millió forintot  meghaladó biztosíték volt a brókerbotrány idején.  Megjegyzem, egy 6 millió forintos bedöntött devizaalapú  hitel esetén jelenleg 20 millió forint körüli  a bank vagy a követeléskezelő követelése az adóssal szemben. Soha ilyen jó befektetésük nem volt a bankoknak. Nekik a magyar állam biztosítja a 6 millió forint helyett a 20 millió forintot, amit végrehajtóval  beszedethetnek, levert áron elárverezett ingatlanon, s ez további több millió forint nyereséget biztosít az árverési vevőnek. 
Emlékszem, a Külügyminisztrérium befektetései nem úsztak el a Questor botrány miatt. Ők tudták, mikor kell dobbantani. Honnan? 

CSOK “A lakáshitelek átlagos kamatai azonban leszorultak, a támogatás népszerűsége miatt pedig jelentős keresletnövekedés történt a lakások iránt – ez pedig látszik az árakon is (…). ” Látszik bizony. A kapott kedvezmények átvándorolnak a lakás eladójának, (aki sok esetben devizahiteles házát veszi meg árverésen). A kedvezmény átvándorol a  kivitelezőknek, illetve a felújítónak. Csak majd a fiatalok tudjanak helyt állni, mert kedvezmény ide, kedvezmény oda, több évtizedről van szó, ameddig fizetniük kell. Nem irigylem a fiataloktól a kapott kamatkedvezményt, és a hitel részbeni elengedését. 

Adósságfék
A jövedelem nagyságától függ, hogy ki mennyire adósodhat el. Eladósodhat a köztisztviselő, a jófizetésű alkalmazott. Jobbára multicégeknél lehet magas  fizetéssel rendelkezni. Ezeknek az embereknek van magas jövedelme, nem a kis- és középvállalkozóknak és azok alkalmazottjainak, mert a járulékokat ki is kell tudni fizetni, minden hónapban, márpedig  a pályázati pénzek zömét a nagy cégek kapják, ehhez pedig a megrendeléseket. Ez igen nagy előny, amivel nehéz versenyezni béremelés terén is. Ezt érték el a jogellenes követeléseikkel a bankok, hogy csak a jó keresetűeknek engedi a jogszabály a hitelfelvételt. . Leszűkítették a hitelfelvételi lehetőségeket. Így a kisebb jövedelműek leszakadása tovább folyik. A devizahiteles lakosság a KHR listára kerülés miatt amúgy is hitelképtelenné vált, meg rajta van a vh. jog az ingatlanjainkon, tehát cső.

Ingyen vehetünk fel évente kétszer készpénzt a bankautomatából és tranzakciós illeték terheli az átutalásokat
Ezek a készpénz használatára ösztönzik a lakosságot, írják a cikkben. Évi kétszer felvehet 150 000 forintot minden kártyatulajdonos. De már ezt is sokallanák? Ennyi pénz se “bolyongjon” ellenőrizetlenül. Tudni kell róla a hatóságoknak, hogy Manci néni Kétegyházán mikor ad mondjuk 10 000 forintot az unokájának.  El kellene dönteni, hogy vannak-e szabadságjogai az embernek, és a társadalomnak a készpénz használatával kapcsolatosan. Ha nincsenek, akkor jelentse le név szerint a sarki Coop a NAV-nak azt is, ha készpénzért veszek öt kiflit. 

“Beszántották az LTP-ket” …

“2019 júniusától öt éven át 4,95 százalékos fix kamatot biztosító szuperállampapír (MAP), ami a már- már elszabaduló ingatlanárakat visszaveti.” A lakosság finanszírozza az államadósságot.

Bezuhant kamatok, “ma már alig találunk 5 százalék feletti kamatozású lakáshitelt, erre szinte csak a 10 évnél hosszabb kamatperiódusú hiteleknél van esély. ” 

A cikkben  legelsőként van  említve a devizahitelek elszámolása és a forintosítás, írja is a cikkíró, hogy “A devizahiteles katasztrófa magában is felférne erre a listára. “

Valóban. A végrehajtás alá vont családok száma pedig  egyre nő, és a megoldás nélkül életük végéig adósok maradnak,  senki nem fog utánuk örökölni, semmit nem vehetnek a nevükre, s mindvégig tiltva lesz a fizetésük, nyugdíjuk. 
Mit írnak rólunk, lássuk. 

“A devizahiteles katasztrófa lényege, hogy rengeteg hiteles vett fel devizában – főleg svájci frankban – a hitelét, mert annak a kamatkondíciói jóval alacsonyabbak voltak a forinthiteleknél. Ebben nincs semmi turpisság, hiszen amennyiben a külföldi deviza forrásköltsége alacsonyabb a magyarénál, így ez a lakáshitelek alacsonyabb kamataiban is visszaköszön. A turpisság leginkább ott volt tetten érhető, hogy a legtöbb hitel forrása valójában nem deviza volt – de ez most nem ide tartozik.”

A turpisság. Az megvolt. A bank részéről, mert nem látott devizát a hitel, ezt mi tudtuk, és végül a Kúria is kimondta, de sikerült pénztartozássá faragnia a pénzkölcsönnyújtást, hogy az MNB középárfolyamát behelyezhessék a bankok a Kásler perrel örökre semmissé tett vételi és eladási árfolyam helyett. Ezzel kimosták a bankokat a bűncselekmény gyanúja alól, ami nem más miatt merült fel, mint hogy a vételi és eladási árfolyamot alkalmazták, holott ez kizárólag deviza jelenléte esetén jogszerű. . De a Kúria által kifundált MNB árfolyam beemelése a kieső árfolyamok helyett még mindig lehetővé tette a hitelek 2014. november 7-ei árfolyamon, 256,47 forint/CHF-en történő forintosítását. Az addig felszámolt árfolyamkülönbözet a bankoké maradt, a hátralék pedig az eredeti árfolyamnál kb. 70%-kal nagyobb lett. 
Ez volt a nagy turpisság. Amit bejegelt a Kúria. Azt a….. Ezt jól megturpiskodták.  “a legtöbb hitel forrása valójában nem deviza volt – de ez most nem ide tartozik.” – hát hová tartozik, ha nem ebbe a cikkbe, aminek az a címe, hogy 

” Magyarok százmilliói úsztak el, soha vissza nem kapják: a hatóság tehetetlen”

Ez ide tartozik. A hatóságoknak minden lehetőségük megvolt kimondani azt, hogy jogellenesek voltak a devizanyilvántartások, és kizárólag a folyósított forintot követelhették volna a bankok, ha már kimondásra került a Kásler perben, hogy az ügyletben még jogi értelemben sem volt deviza, majd kimondásra került a Kúria 2/2014. évi PJE határozatában, majd az ennek alapján hozott DH1  törvényben, hogy semmis kikötés volt a vételi és eladási árfolyam alkalmazása. Mindezt az árrés tisztességtelensége miatt kellett kimondaniuk, hogy a Kásler perben tisztességtelennek ítélt árrés kikötést  ki tudják iktatni a szerződésekből – ez azonban az árfolyamkockázat kikötést is bedöntötte. 

Az adósok zöme azonban ezt nem látja tisztán. Pedig ez az egyetlen esélyünk, mert a banki csalást az árrés tisztességtelenségének kimondatása tárta fel, ami az árfolyamkockázat kikötés semmisségét is magával húzta. 
De az adósok még mindig vergelődnek a hitel-kölcsön fogalmával, meg azzal, hogy közokiratba kellett volna foglalni a folyósítást. Minek? Százmilliós számlát sem kell közokiratba foglalni. Csak le kell könyvelni.

A Magyarországon működő bankok azonban egyetlen devizaalapú hitel számláját sem könyvelték le, ami nem volt  más, mint a folyósított forint banki kivonata. Ehelyett a forint ellenében devizát könyveltek le a nyilvántartásba mint követelést. Ez annyit tesz, hogy meghamisították a mérlegeiket. Ja, meg megölték a devizásokat, és ezt folyton folyvást folytatják. 

Aztán pedig ezt olvashatjuk:
” Az MNB adatai szerint 1,8 millió deviza alapú hitelszerződést szerződést számoltak el az MNB adatai szerint. A bankoknak el kellett számolnia többek között az egyoldalú szerződésmódosításokkal (kamatemelésekkel) és a tisztességtelen árfolyamrés alkalmazásával is – emiatt a bankok kártérítést fizettek az adósoknak. Mindemellett a hiteleket egy másik jogszabályban forintosították is. Más kérdés, hogy ezt a hitelfelvevők nem feltétlenül érezték és érzik megoldásnak, mert amíg ők 150 forintos svájci frank árfolyamon vettek fel korábban hitelt, azt végül 256 forintos árfolyamon forintosították.”

 Ehhez annyit tennék, hogy a bankok nem kártérítést fizettek. Nem is fizettek, csupán a Parlament által rosszul meghozott Elszámolási törvény alapján, levonták a hátralékból az árrést és az egyoldalúan emelt kamatokat költségeket díjakat. Azok kaptak meg 300 milliárd forintot, akik már minden jogos és jogellenes követelést megfizettek. 500 milliárd forint levonásra került a hátralékból. Az árfolyamkülönbözet pedig maradt a bankoknál, és érvényben maradtak a jogellenes követelések miatti elmaradáson alapuló  felmondó nyilatkozatok. 

A kártérítés eztán következik. Ez eddig a tisztességtelenül felszámolt összeg egy része volt. Az adósokon múlik minden, eddig is rajtuk múlt.

T. D. J., A Haza Pártja tisztségviselője.