Cikkek sora jelenik meg a lengyel napilapokban a “franchise” hitelezésről.  A  magyar fordításokban  a lengyel    devizaalapú hiteleket nevezik így.  A lengyel bíróságok tudomásul vették, hogy megszületett a C-260/18. számú  ügyben az ítélet, és úgy látom, az adósok érvényt fognak szerezni a kereseteikkel annak, hogy a devizaárfolyam erősödés felszámításáról ki lett mondva, hogy jogalap nélküli minden országban, köszönhető Kásler Árpád C-26/13. számú perében hozott  EUB ítéletnek, melynek alapján semmis szerződéses  kikötéssé lett nyilvánítva a vételi és eladási árfolyam alkalmazása. 

A bankok ezen árfolyamok alkalmazásával tudták  felszámolni a kereskedelmi árrést, s emellett az árfolyamkockázat adósra hárításáról rendelkező kikötésnek is érvényt tudtak szerezni, hiszen a devizában vételi árfolyamon nyilvántartásba vett tartozás törlesztő részleteit az adósokkal a mindenkori eladási árfolyamon, emelkedő árfolyamszinten fizettették meg.  Ezen árfolyamok alkalmazása miatt váltak  olyan magassá a kölcsönhátralékaink is, hiszen a nyilvántartásban szereplő devizatartozást a mindenkori eladási árfolyamon követelte a bank. 

Ezen fantasztikus eredmény ellenére, szomorúan tapasztaljuk, hogy a devizás jogvédők és az adósok között sokan vannak, akik nem látnak tisztán ebben a kérdésben. Emiatt szedtem össze az alábbi anyagokat, amelyek alapján látható, hogy mekkora eredménye van a Kásler pernek, és hogy a Kásler ügyben hozott ítélet elsődlegesen nem is arról szólt, hogy érvénytelenek-e a szerződések, hanem arról, hogy a főszolgáltatás része volt-e  egyáltalán az árrés kikötés, mert ha annak része lett volna, nem lett volna vizsgálható annak tisztességtelensége.

Ezt követő kérdés volt az, hogy érvénytelenek-e a szerződések, amennyiben kiestek egyes kikötések. Mint tudjuk, a magyar Kúria “sikeresen” helyettesítette a tisztességtelenség miatt  kieső vételi és eladási árfolyamot a Ptk. 231. paragrafusával, ami az MNB középárfolyamának alkalmazását jelentette, holott a Ptk. 231. paragrafusa pénztartozásról szól, miközben a bankoknak soha nem volt pénztartozásuk az adóssal szemben. A bankok kölcsönnyújtásra szerződtek, amelyet a Ptk. 523. paragrafusa szabályozott, és az adós a rendelkezésére bocsátott   pénzösszeg visszafizetésére lett volna  kötelezhető, nem a forint ellenében nyilvántartásba vett deviza megfizetésére. 

Az MNB középárfolyama forintosításkor nem lett más, mint az elszámoláskori piaci árfolyam, a 256,47 forint. Mindez egy nem megfelelő törvényi alkalmazás miatt, mert ekkora csalás a világon nincs, hogy mi, magyar devizaalapú hitelesek pénztartozást kaptunk volna meg a bankoktól. Köszönhetjük mindezt a Kúria bíráinak. Ez volt az a bizonyos diszpozitív rendelkezés, amivel teljesíthetővé tették a szerzódéseinket jogi értelemben. Hogy nem bírjuk kifizetni a tőkésített hátralékokat? Érdekelt ez valakit? 

A lengyelek nem tudtak előállni ilyen marhasággal, az ő Ptk-jukban nincs olyan rendelkezés, amire hivatkozhattak volna, hogy a Kásler per során  megsemmisült  vételi és eladási árfolyamokat a felvételkori árfolyamnál  magasabb árfolyammal helyettesíthessék, mint tették ezt idehaza remek honanyáink-honapáink egy csaló jogszabály alkalmazáson alapulóan.

A Gazeta Prawnában a minap megjelent cikkből vett alábbi részlet  szolgáljon erre bizonyságul:

“A „franchise-vétel” alatt azt kell érteni, hogy az elszámolás úgy történik, mintha a megállapodás a kezdetektől egy PLN-ben megadott kölcsönszerződés volt, amelynek a kamatlába a megállapodásból származik, vagyis a LIBOR referencia-kamatláb alapján (jóval alacsonyabb, mint a zloty kölcsönökhöz használt WIBOR-standard). Ennek eredményeként az eddig befizetett részletek után túlfizetést kell fizetni, amelyet a banknak vissza kell fizetnie a hitelfelvevőkhöz, és a fennmaradó részletek csökkennek az adósság egyenlegének jelentős csökkenése miatt. Azon személyek esetében, akik kihasználták a lehetőséget a hitelek közvetlen visszafizetésére a svájci frankban, a bíróságnak el kell rendelnie ezen részletek teljes visszafizetését, mivel nincs jogalap a PLN-ben kifejezett kötelezettség külföldi pénznemben történő fizetésének bevonására. “
Lehet ezt értelmezgetni. Én azt olvasom ki ebből, hogy az eddigi részletek többleteit vissza kell fizetni az adósnak, a hátralékos tartozás pedig csökken, emiatt a havi törlesztő is. Akik pedig visszafizettek  mindent, ezen részleteket teljes egészében vissza kell kapják, mert  nincs jogalap az átszámításra. 
A Kásler perben (C-26/13) az EUB 93/13. számú irányelvének alábbi rendelkezésével kapcsolatosan tett fel kérdéseket a magyar Kúria:

93/13. számú EGK irányelv:

4. cikk(2) A  tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek.

A Dziubak perben  a lengyel bíróság pedig az alábbi EUB rendelkezéssel kapcsolatosan intézet kérdéseket az EUB-hoz, lévén az árfolyamkikötés már megdőlt Árpád perében a vételi és eladási árfolyam megsemmisítése által:
93/13. számú EGK irányelv:

6. cikk(1) A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazotttisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlanfeltételekkel továbbra is köti a feleket.) 

A Dziubak ügyben nem sikerült semmit behelyettesíteni a megsemmisült árfolyamkikötések helyett, emiatt mondták ki azt, hogy a szerződések érvényteleníthetőek, de mindez nem jelenti azt, hogy nem a Kásler perrel megsemmisített vételi és eladási árfolyamon alapulóan történne minden Lengyelországban. 
Magyarországon azonban kimondható az, hogy soha nem született volna meg ilyen módon az Elszámolási törvény, hogy nem lett kimondva a felmondások és végrehajtás elrendelések érvénytelensége a tisztességtelen kikötések miatt, és soha nem született volna meg a 256,47 forinton történő forintosítási árfolyam, ha az adósok ideálltak volna A Haza Pártja mellé.

Ezek után illik belátni azt, hogy a magyar ügy az alapja a ma Lengyelországban zajló folyamatoknak. Egységes fellépéssel mi is tehetünk magunkért – a magyar ügyön alapulóan.

……………………………………………………………………………………………………..

Végül pedig, az alábbi pontokban említi meg a C-260/18. számú lengyel ügyben az EUB a saját ítéletét, melyet a C-26/13. számú Kásler perben hozott:

C-260/18. számú ügyből:

” 46      A második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy egyrészt a szerződés teljes érvénytelenségének megállapítása következtében a fogyasztó helyzetére gyakorolt, a 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítéletben (C‑26/13, EU:C:2014:282) említett következményeket inkább a szerződés megkötésének időpontjában fennálló körülményekre tekintettel, mintsem a jogvita időpontjában fennálló vagy előre látható körülményekre tekintettel kell értékelni, másrészt pedig, hogy ezen értékelés szempontjából a fogyasztó e tekintetben kinyilvánított szándéka döntő jelentőséggel bír.”
(93/13. sz. EGK irányelv6. cikk(1) A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazotttisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlanfeltételekkel továbbra is köti a feleket.) 

48      Mindazonáltal a Bíróság megállapította, hogy az említett 6. cikk (1) bekezdésével nem áll ellentétben az, ha a nemzeti bíróság a tisztességtelen feltételt a belső jog valamely diszpozitív rendelkezésével vagy azt a szóban forgó szerződés feleinek egyetértése esetén alkalmazandó rendelkezésével helyettesítheti, e lehetőség azonban azokra az esetekre korlátozódik, amelyekben e tisztességtelen feltétel elhagyása arra kötelezné a bíróságot, hogy a szerződés teljes érvénytelenségét megállapítsa, és ezáltal a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, ily módon pedig ez utóbbit büntetné (lásd ebben az értelemben: 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 80–84. pont; 2019. március 26‑i Abanca Corporación Bancaria és Bankia ítélet, C‑70/17 és C‑179/17, EU:C:2019:250, 64. pont).

56      A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egyrészt a szerződés teljes érvénytelenségének megállapítása következtében a fogyasztó helyzetére gyakorolt, a 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítéletben (C‑26/13, EU:C:2014:282) említett következményeket a jogvita időpontjában fennálló vagy előre látható körülményekre tekintettel kell értékelni, másrészt pedig, hogy ezen értékelés szempontjából a fogyasztó e tekintetben kinyilvánított szándéka döntő jelentőséggel bír.

59      Hangsúlyozni kell, hogy az említett helyettesíthetőség – amely kivételt képez azon főszabály alól, amely szerint a szóban forgó szerződés csak akkor köti a feleket, ha az a benne foglalt tisztességtelen feltételek elhagyásával is teljesíthető – a belső jog valamely diszpozitív rendelkezésére vagy a felek egyetértése esetén alkalmazandó rendelkezéseire korlátozódik, és többek között azon az előfeltevésen alapul, hogy e rendelkezések nem tartalmaznak tisztességtelen feltételeket (lásd ebben az értelemben: 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 81. pont; 2019. március 26‑i Abanca Corporación Bancaria és Bankia ítélet, C‑70/17 és C‑179/17, EU:C:2019:250, 59. pont).

69
2)      A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egyrészt a szerződés teljes érvénytelenségének megállapítása következtében a fogyasztó helyzetére gyakorolt, a 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítéletben (C‑26/13, EU:C:2014:282) említett következményeket a jogvita időpontjában fennálló vagy előre látható körülményekre tekintettel kell értékelni, másrészt pedig, hogy ezen értékelés szempontjából a fogyasztó e tekintetben kinyilvánított szándéka döntő jelentőséggel bír.“

T. D. J., A Haza Pártja tisztségviselője