Míg várjuk, mit fog leírni a Budapesti V. és XIII. Kerületi Ügyészség a 2014. október 5-én aláírt feljelentésre, amihez több mint 300 ember társult sértettként, összevethetjük a Szegedi Ítélőtábla Kásler-perben hozott ítéletét a kormány Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványával és a mi alkotmányjogi panasz indítványunkkal.
Az ügyészségre benyújtott anyagban ott van minden adós banki kivonata a folyósításról. minden szerződése, minden felmondás, végrehajtási záradék és végrehajtási lap 19.5 kilogramm anyag, de még nem volt érkezésük 11 hónap alatt belenézni. Ez biztos, mert nem tudják, kik adták be, még a nevüket sem gyűjtötték ki. Aki eddig bement, arról nem tudják, hogy jogosult-e tájékoztatást kérni. Ennyi telt eddig tőlük.
Eddig egyetlen árva szó nem sok, annyit nem mondott az ügyészség a banki kivonatainkról. Félnek tőle?
Egy kis időutazás
1. A Szegedi Ítélőtábla Pf. I.20. 052/2012/7. számú jogerős ítéletéből 2012. április (Kásler-per):
„A kölcsönszerződés alapján a bank az ügyfél részére devizát nem bocsát a rendelkezésére, sem effektíve, sem átvitt, jelképes értelemben. Devizához ezen ügylet keretei között a kölcsönvevő semmilyen módon és mértékben nem juthat, kizárólag forintot bocsát rendelkezésére a hitelező.”
2. A kormány X/1769 ügyszámú Alkotmánybírósághoz benyújtott 2013. november 29-i indítványából, a devizaalapú hitelezés miatti törvény-előkészítés kapcsán:
„A devizaalapú forinthitel esetén a kölcsönszerződés alapján a bank az ügyfél részére azonban devizát nem bocsát rendelkezésére, sem effektíve, sem átvitt, jelképes értelemben. Devizához ezen ügylet keretei között az adós semmilyen módon és mértékben nem juthat, a hitelező kizárólag forintot bocsát rendelkezésére, így az árfolyam-különbözet mögött valójában nincs banki szolgáltatás.”
3. A 2015. májusában a forintosításról szóló 2014. évi LXXVII. törvény 10. § és 15. § (1) bek. alaptörvény ellenessége miatt benyújtott alkotmányjogi panasz indítványunkból, amely megtalálható az Alkotmánybíróság honlapján:
„A folyósított forintösszegen felüli árfolyam különbözetet a bankok nem kellett hogy pénzkölcsönnyújtással ellentételezzék, azaz nincs szolgáltatás az árfolyam különbözet mögött.”
A közjegyzőket felmentették kint, az Európai Bíróságon, hogy nem kellett vizsgálniuk, hogy vannak-e tisztességtelen szerződési feltételek.
Ha devizából származó lett volna a forint, az árrés jogos lehetett volna-amíg folyósítanak(vételi ás közép árfolyam közti különbség mint ki nem folyósított összeg felmerült volna joggal). .
De a közjegyzőknek még ekkor is forintban kellett volna meghatározniuk a pénzösszeget, ami a folyósított forint lett volna. Ezt a 9000/1946. (VII.28.) ME rendelet mondja ki. Az adósoknak forintban kellett fizetniük, tehát mindenképpen forintban kellett volna a pénzösszeget meghatározni. Ennek a megfizetésére lettek volna kötelezhetőek közokiratba foglaltan.
Ehelyett a közjegyzők devizát foglaltak közokiratba .
Megszegték a miniszterelnöki rendeletet, ezzel odalöktek bennünket a bankok karmai közé. Majd amikor már nem bírtunk fizetni, a bank felmondta a szerződést egy másik közjegyző előtt, aki szintén devizát foglalt közokiratba.
Ezzel a felmondással visszament a bank ahhoz a közjegyzőhöz, aki a tartozáselismerésünket közokiratba foglalta-ekkor elrendelték ellenünk az azonnali végrehajtást, s ebben az okiratban szintén deviza lett közokiratba foglalva mint pénzösszeg.
Ezzel a közjegyzők örökre elárultak mindannyiunkat. Ezt jóvá kell tenniük.
Nagy kíváncsisággal várom, hogy mit fognak kiokoskodni!
Számomra irreleváns, hogy miben tartja nyilván (papíron) a folyósított összeget.
NEM ÉRDEKEL!
Jó lenne, ha minél előbb felfognák, mert attól tartok nem lesz jó vége, az évek óta tartó huza-vonának!