– AVAGY MIT VIZSGÁLHAT A KÚRIA
“…a Kúria határozata közokirat, elkészítésekor a hatályos jogszabályokat figyelembe kell venni.”
A Kúria határozott. A 2/2014. számú PJE határozatban mondta ki, hogy az árfolyam kockázat fogyasztó általi viselése alapjául szolgáló szerződéses rendelkezés tisztességtelensége bíróság által nem vizsgálható. Tette mindezt azt követően, hogy a 6/2013. számú PJE határozatában leírta, hogy az adósok forint fizetésére lettek kötelezve.
Azonban ennek, miszerint az adósok a kölcsönszerződéseikben forint fizetésére lettek kötelezve, az árfolyamváltozás kockázatának adósra háríthatósága szempontjából jogszabályba foglalt következménye van. A jogszabályok azonban mindenkire nézve kötelezőek, még a Kúriára is.
Alaptörvény R) cikk
(1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja.
(2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.
Alaptörvény T) cikk
(2) Jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. Jogszabály továbbá a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején kiadott rendelete.
A Kúria PJE határozata nem jogszabály, hanem bírósági határozat.
Devizaalapú hitelek esetén az árrés felszámításának tisztességtelenségét és az egyoldalú szerződésmódosításra alapozott kamat-költség-és díjemelés tisztességtelenségét kimondó törvény címe:
“2014. évi XXXVIII. törvény
a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről1″
“A Kúria 2/2014. számú PJE határozatából származó egyes követelmények érvényre juttatása, valamint a további intézkedések előkészítése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:”
A Kúria által leírtak nem képezhették volna alapját a társadalmi méretű csalássorozat rendezésének anélkül, hogy ne tekintette volna át a teljes folyamatot az Országgyűlés, és azt, hogy a Kúria döntése mindenre kiterjedően kezeli-e a kialakult helyzetet, s hogy a Kúria döntése mindenre kiterjedően figyelembe veszi-e a jogszabályokat.
A Kúria eleve kimondta, hogy az árfolyamkockázat adósra hárításáról szóló szerződéses rendelkezés a főszolgáltatás körébe tartozik, emiatt főszabályként, bíróság által nem vizsgálható, s így ő maga sem vizsgálhatja.
Mivel a Kúria nem döntött az árfolyam kockázat adósra hárításának tisztességtelensége kérdésében, az Országgyűlés törvényben határozott a forintosításkori árfolyamról, amely árfolyam számunkra, adósok számára rendkívül hátrányos módon, a piaci árfolyamon lett meghatározva, figyelmen kívül hagyva jogszabályok sorát.
Igen nagy hiba az, hogy a Kúria a Ptk.231. § (2) bekezdésére hivatkozik, amikor a bank által megfelelőnek tartja a devizaösszeg forintra történő átszámítását, és folyósítását, mint pénzkölcsönnyújtást – de az át nem adott deviza árfolyamkockázatának adós általi viseléséről szóló szerződéses rendelkezést nem tartja vizsgálhatónak.
A Kúria elsősorban azzal akar kitérni az árfolyam kockázat adósra hárítása jogosságának vizsgálata alól, hogy a főszolgáltatás teljesítését a Ptk. 231.§-ában foglaltak szerintinek fogadja el-azaz nem a megfelelő jogszabályt alkalmazza.
Nem a Ptk. 523. §-a szerinti rendelkezésre bocsátást tartja kötelezőnek pénzkölcsönnyújtáskor, mint a bank főszolgáltatását. A bank devizában meghatározott pénztartozása megadásának tekinti a kölcsön rendelkezésre bocsátását, miközben nincs semmilyen bizonylata annak, hogy a Bank tartozna az Adósnak valami ellenében, s ellenérték fizetésére lenne kötelezve az adóssal szemben.
Az Adós bankszámláján jóváírt forintösszeg bizonyítottan nem származik devizából, hiszen a folyósítása nem a deviza konverzióra alapozva történt, így bizonylattal kizárólag a forint követeléséhez és annak járulékai követeléséhez szerezte meg a Bank a jogalapot.
A Kúria a Bank főszolgáltatásának nem a Ptk. 523. §-a szerint történő rendelkezésre bocsátást jelölte meg, hanem devizában meghatározott pénztartozás megadásaként tekintett a forint rendelkezésre bocsátására, összemosva ezzel a pénztartozás megadásának törvényi szintű szabályozásáról rendelkező Ptk.231. §-át és a pénzkölcsönnyújtásról rendelkező Ptk. 523. §-át.
Azonban szerencsére a Kúria ítélete nem jogszabály, a benne foglaltak minden áron való betartására nincs kötelezve az Országgyűlés.
Így az Országgyűlés a jogszabályi rendelkezések összességének figyelembe vételével ki kellett volna mondja azt, hogy nem történt meg a deviza rendelkezésre bocsátása, emiatt nem jogosultak a bankok az árfolyam különbözet beszedésére-eddig sem voltak jogosultak, emiatt az eddig beszedett árfolyam különbözetet le kell számítani a hátralékból vagy vissza kell adni az adósoknak. A nyilvántartott devizát pedig kizárólag a folyósításkori árfolyamon lehet forintosítani, mert a Ptk.523. §-a szerinti módon pénzkölcsön jogcímen csakis ennyi lett az Adós rendelkezésére bocsátva.
A közokiratok sem jogszabályok, amelyekbe jogellenesen lett a pénzösszeg idegen devizában meghatározva – ezért az Országgyűlésnek ezeket az összegeket is felül kellett volna bírálnia, hiszen a közjegyzők és a földhivatalok döbbenetes jogszabálysértésével lettek elkészítve a közokiratok, melyekre alapozva bátran szedte az árfolyam különbözetet a bank, és a nyilvántartása szerinti devizahátralékról ténytanúsítványt készíttetett a közjegyzőkkel a kölcsön felmondásakor. Hiszen a bankok be voltak biztosítva a tartozáselismerő közjegyzői okiratokkal és a földhivatali jelzálog bejegyzésekkel, amelyekben kivétel nélkül minden esetben devizában lett meghatározva a pénzösszeg.
Ez biztosítja az adós nemfizetése esetére a deviza árfolyam erősödése miatti többlet beszedését az állam által biztosított végrehajtási kényszerrel.
Majd pedig a végrehajtási záradék “az okirat végrehajtandó része” elnevezésű pontjába ugyanaz a devizaösszeg kerül, mint a felmondáskor a közokiratba:
Erre az összegre már a megemelt kamatokat lehet felszámítani, ami a végrehajtási záradékokban precízen le is van írva. Ilyenkor mindig precízek, amikor az adóst kell kötelezni.
Azonban a 9000/1946. (VII.28.) ME rendelet azt mondja ki, hogy közokiratba pénzösszeget forintértéken kell meghatározni, kivétel, ha idegen pénznemben kell fizetnie a kötelezettnek.
Ennek a rendeletnek a betartása úgy a közokiratokat készítő közjegyzőkre, mint a jelzálogot bejegyző földhivatalokra, és a bírósági határozatot készítő bírókra is vonatkozik. És vonatkozott a Kúria 39 bírójára is, akik ezzel mit sem törődve hozták meg a 6/2013. számú és a 2/2014. számú PJE határozatot.
És vonatkozott az Országgyűlésre is, amikor a forintosításról szóló törvényt hozta, mert a meglévő jogszabályokon módosíthat az Országgyűlés, illetve hatályon kívül helyezhet jogszabályt, de ami hatályos, azt törvényalkotáskor figyelembe kell vennie.
9000/1946. (VII.28.) ME rendelet
12. § (1) Az 1946. évi augusztus 1. napjától kezdve minden közokiratban, ideértve bírói vagy más hatósági határozatokat is, a pénzösszeget forintértékben kell meghatározni, még pedig akkor is, ha a határozat alapjául szolgált beadványt vagy keresetlevelet az 1946. évi augusztus hó 1. napja előtt adták be. Az ennek a rendelkezésnek megfelelően forintértékben meghatározott pénzösszeget azonban a minisztérium rendeletében (7. §) meghatározandó értékarány alapulvételével abban az érmenemben vagy értékben is ki kell fejezni, amelyben az eredetileg is kifejezve volt, vagy amelyben a kötelezettséget eredetileg meghatározták.
(2) A fenti bekezdés rendelkezései nem nyernek alkalmazást oly érmenemre vagy értékre szóló pénzösszegekre, amely érmenemek vagy értékek törvényes aránya a forintértékhez nincs megállapítva, vagy amely pénzösszeget a törvényes rendelkezés értelmében valamely meghatározott érmenemben vagy más értékben, mint a törvényesben kell fizetni.
“S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.” (Petőfi Sándor)
S nekem is eszembe jutott valami.
A Kúria 2/2014. évi PJE határozata is közokirat.
Az 1946. évi miniszterelnöki rendelet külön kitér arra, hogy a bírósági határozatokra is vonatkozik a jogszabály azon rendelkezése, miszerint közokiratba forintértéken kell a pénzösszeget meghatározni:
“…ideértve bírói vagy más hatósági határozatokat is, a pénzösszeget forintértékben kell meghatározni,..”
A Kúria ítéletét azon kölcsönszerződések összességéről hozta meg, amelyekben az adós forintot kell, hogy fizessen.
Ennek következtében a Kúria nem hivatkozhatott volna a polgári jogegységi határozatában arra, hogy az árfolyamkockázat adós általi viseléséről szóló szerződéses rendelkezés a főszolgáltatás körébe tartozik, s így bíróság által annak tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható, hiszen a Kúria határozata közokirat, elkészítésekor a hatályos jogszabályokat figyelembe kell venni.
Mivel a szerződések értelmében az adósoknak forintot kellett fizetniük, a Kúria PJE határozatba sem lett volna szabad leírni mást, mint hogy a forintot fizető adós kötelezettsége csak forintértékben lehet meghatározva.
Így az 1946. évi miniszterelnöki rendelet értelmében közokiratba, „…ideértve bírói vagy más hatósági határozatokat is,”, ideértve a Kúria PJE határozatát is,
forintfizetésre kötelezésről rendelkező szerződések esetén nem írhatta le azt a Kúria, hogy ő nem vizsgálhatja az árfolyam kockázat adós általi viselésének szerződéses rendelkezését, mert jogszabály van hatályban arról, hogy forintfizetés esetén közokiratba forintértéken kell foglalni a pénzösszeget. Ez alól kivételt képez, amennyiben más értékben, mint a törvényesben kell fizetni.
A 2/2014. számú Kúria PJE határozatról van szó, 39 bíró írta alá.
A 2/2014. számú PJE határozatból:
1. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható.
Ugyanis nem is kellett vizsgálnia a Kúriának az árfolyam kockázat adós általi viseléséről szóló szerződéses rendelkezés tisztességtelenségét, mivel jogszabály mondja ki azt, hogy közokiratban pénzösszeget forintértéken kell meghatározni.
A Kúria a devizaalapú hitelek összességét vizsgálta. Ezekbe beletartoznak az ingatlanos szerződések, az autós szerződések és a személyi hitelek. Mindegyik esetben forint fizetésére lettek kötelezve az adósok a jogügyletben. Hozzáteszem, a Kúria határozata nem terjedt ki a vállalkozók szerződéseire, azonban a 9000/1946. évi miniszterelnöki rendelet hatálya e jogügyletekre is kiterjed, amennyiben közokirat készül a jogügylet kapcsán.
“Az 1946. évi augusztus 1, napjától minden közokiratban, ideértve bírói vagy más hatósági határozatokat is, a pénzösszeget forintértékben kell meghatározni,..”
Azt a pénzösszeget, amelyet a kötelezettnek meg kell fizetnie.
És ennek a pénzösszegnek, amennyiben forintértéken kerül meghatározásra a közokiratban, nincs, és nem is lehet árfolyamkülönbözete.
Mert Magyarországon vagyunk, a forint a törvényes fizetőeszköz, és magyar ember magyar forinthoz tud jutni.
És mert Magyarország a magyaroké!
TALÁLKOZUNK A BIZONYÍTÁS NAPJÁN
2015. SZEPTEMBER 12-ÉN BUDAPESTEN,
A HŐSÖK TERÉN! MAGADÉRT, ÉS A TÖBBIEKÉRT!
Magyarország értékei: a mátrai borvidék
Nagyon remélem, hogy a Judit és Társai által írt professzionális sorokat sok százezer (rabszolga) “devizaadós” magyar állampolgár megérti, és végre veszi a bátorságot, hogy beszüntesse a havi részletek – forintban történő – fizetését mindaddig, amíg a bankok az okozott károkat részükre, a valóságnak megfelelően meg nem térítik. A sors komitragédiája az, hogy amíg a bankoknál a kölcsönfolyósításkor nem történt meg a devizakonverzió, addig az ezen szerződések miatt külföldön szolgáló honfitársaink idegen honból, idegen devizában történő havi teljesítései (elektronikus átutalásai) átkonvertálódnak HUF pénznemre! Fordított világban élünk. Ébresztő, elszakadt hazánk fia, szeptember 12-re gyertek haza!
Én módosítanám a címet: A kúria (sic! kisbetűvel, mert megérdemlik.) 39 birkája.
Idézetek a Kúria 6/2013. számú PJE határozatából- mely határozat közokiratnak minősülő irat, s így elkészítésekor figyelembe veendő lett volna a 9000/1946.(VII.28.) ME rendelet:
6/2013.számú Kúria PJE határozat
III.1.
“A deviza alapú kölcsönszerződés megkötésekor a kölcsönvevő szándéka arra irányult, hogy forintban jusson a kölcsönhöz és tartozását is FORINTBAN FIZESSE vissza,…”
III.1. 8.szakasz
“A tartozás devizában van megállapítva, ”
III.1. 9. szakasz
“A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában. A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön..”
III.1. 9. szakasz
“A kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből szükségszerűen fakad, hogy a szerződéskötés időpontjában nem lehet megmondani, hogy a lerovás (szerződéskötéskor nem is szükségszerűen ismert) pénzneméből mennyit kell adni ahhoz, hogy az adós teljesítsen. Ez azonban a kirótt tartozás egyértelmű meghatározottságát nem érinti.”
-csakhogy a miniszterelnöki rendelet értelmében közokiratban a pénzösszeget forintértéken KELL MEGHATÁROZNI. A Kúria ezzel ellentétben, – miközben közokirat a PJE határozat – elfogadja azt, hogy a pénztartozás devizában van meghatározva, és azt állítja, hogy a kirótt tartozás egyértelmű meghatározottságát nem érinti.
A Kúria nem veszi azt figyelembe, hogy engedékenysége, miszerint elegendő a közokiratban az adós kötelezettségének devizaértéken történő meghatározása, azt eredményezte, hogy a deviza árfolyam változása miatt előre nem látható forintértéket kellett fizetniük az adósoknak.
Az 1946. évi miniszterelnöki rendelet éppen ennek elkerülése érdekében mondta ki azt, hogy csak abban az esetben lehet más értéken, mint forintértéken meghatározni közokiratban a pénzösszeget, amennyiben fizetni nem a törvényes fizetőeszközben kell.
Nekünk ellenben, mint ahogyan a PJE határozat is írja, forintban kellett fizetnünk.
A devizaalapú szerződéseinkkel kapcsolatban készített
összes közjegyzői okiratnak,
összes födhivatali határozatnak,
összes bírósági ítéletnek,
összes ügyészségi határozatnak,
a Kúria PJE határozatainak elkészítésekor figyelembe veendő az 1946. évi miniszterelnöki rendelet közokiratok elkészítésére vonatkozó rendelkezése.
Ennek értelmében, mivel forintot kellett fizetnünk, a pénzösszeget közokiratba forintértéken kellett volna meghatározni.
És az Országgyűlésnek is be kellett volna tartania ennek a jogszabályhelynek a rendelkezését, és csak a folyósításkori árfolyamot lehetett volna a forintosítás elvégzésére meghatározni, mert a jogszabályok mindenkire kötelezőek.
A Kúria ezek szerint 2 rendelkezésre bocsátott összeget ismer: egy fiktív devizát, amit valódinak fogad el és a tényleges forintot, ami a szerződéskötés szabadságának következménye,tehát mi állapodtunk meg a bankkal úgy, hogy az alacsony költségei miatt a nyilvántartott deviza árfolyamkockázatát vállaljuk.
Az már eleve egy nagyon durva jogi adabszurdum ettől a 37 rövid pórázon tartott kreténtől, hogy a devizatartozás megadását valós rendelkezésre bocsátásnak mondja ki.Ha a 9000/1946-os ME rendelet nem teszi lehetővé deviza, csak forintösszeg közokiratba foglalását ill. szerződésekben való feltüntetését, akkor nyilvántartani,nem hivatalosan talán lehet devizában a tartozást, de hivatalosan csak akkor követelhető,ha a felek az árfolyamváltozás hatására közös akarattal egy más forintösszeget szerepeltetnek a szerződés módosításában(?)Persze ez csak fikció, hiszen az árfolyamok percről -percre változnak. Innentől kezdve éppen emiatt a gyöngyszem rendelet miatt lehet a főszolgáltatás részének titulált árfolyamkockázat adósra terhelésének tisztességtelenségét vizsgálni.Hát persze…..Most akkor minden számlakivonat, amelyet a bank állított ki azzal, hogy X CHF-fel,JPY-nel, EUR-val tartozom az – ez alapján – nem törvényes !? Hogy megáll-e ez a bíróságok előtt? Nem lehet tudni, hiszen a mi Kúriánk bankmentésben világrekorder, de én mindenesetre szerepeltetem a “hadiarzenálban”.Hálás köszönet Juditnak, aki egész biztosan “fentről” kapja az impulzusokat és ihletett állapotban szedi elő ezeket a mentőöveket és ötleteket.Jelen helyzetben egy magyar jogásznál ilyen transz állapot kialakulása nem várható, úgy ahogy egy derék szobafestő is csak ritkán kezd el Csontváry módjára pingálni……Nálam a Kúria már rég “elvágta” magát.Mint tudjuk a devizaszerződések nem színleltek, nem tisztességtelenek, nem uzsorásak……..”csak” törvénytelenek.Azt ugye akkor is elfelejtették hozzátenni, hogy ők ezt a 2011-es devizahiteleket definiáló tv. alapján mondották, mert a Kúria mindig a hatályos jogot értelmezi. A 2011 előtti szerződésekre ezek a megállapításai természetesen nem érvényesek…A 9000/1946-os ME rendelet most is hatályban van és ennek árnyékában hozták meg a határozataikat….Szomorú ez, mert az egész díszes társaság lebukott, de úgy látom, hogy ez annyira őket nem zavarja….Tegyünk róla minél többen szeptember 12-én, hogy zavarba jöjjenek!!