“Egyelőre nincs olyan értesülés, hogy a szoftverbaki balesetet okozott volna bárhol a világon.”

Mégis, hatszázezer Toyotát hívnak vissza. Egyetlen utas életét sem akarják kockáztatni.
Na de itt van egy olyan áru, amely elhatárolódik, megvizsgálható. Emiatt meg lehet róla állapítani, ha netán embert veszélyeztetne a hiba.
A mi problémánkhoz azonban kell a kiállás. Mert a hiba nem valamely tárgyon, elhatárolható dolgon, ténykedésen keresztül vezet az ellehetetlenülésünkhöz, hanem fokozatosan tesz bennünket tönkre azáltal, hogy a munkajövedelmünket át kell adnunk. Ezt a helyzetet azonban lehet értékelni így is, úgy is.

A kiállás nélkül semmi esélyünk.
Egyetlen esélyünk az, ha mi magunk mondjuk azt, hogy baj van.
Nem valamely tárggyal lesz gond. Nem egy autóban fogjuk a halálunkat lelni.
Nem egy ház fog ránk dőlni, nem egy gázbojler fog felrobbanni.
Velünk lesz a gond. Kizárólag velünk. S akkor lehet azt mondani, hogy azért lettünk öngyilkosok, mert szerelmi bánatunk volt. Azért nincs pénzünk, mert felelőtlenül költekeztünk. Azért kerültünk bajba, mert válság volt. Azért romlott meg a családi kapcsolatunk, mert nem tudjuk kezelni a problémákat.

Nem.
Azért lett baj, mert bajba kevertek minket a pénzünkért, a lakásainkért, az autónkért, a bérünkért, a nyugdíjunkért. A magyar földért.

Egyetlen esélyünk az összezárás. Hogy ne tudjanak bennünket kiemelni a sokaságból. Hogy szerves része legyünk az egésznek. A magyarságnak.

2015. szeptember 12. Budapest, Hősök Tere,

A Bizonyítás Napja!