Kölcsönszerződés a régi és az új Ptk-ban – avagy mossák a bankárokat

1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvről

Ptk. 523. § (1) A kölcsönszerződés alapján a hitelintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés sze­rint visszafizetni. (2) Ha a hitelező hitelintézet – jogszabály eltérő rendelkezése hiá­nyában – az adós kamat fizetésére köteles.

-az új Ptk., ettől eltérően, meghatározott pénzösszeg fizetését tekinti a hitelező kötelességének, és ugyanezen pénzösszeget kell visszafizetnie az adósnak.

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Új Ptk.)

A kölcsönszerződés fogalma 6:383. § [Kölcsönszerződés]
Kölcsönszerződés alapján a hitelező meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós a pénzösszeg szerződés szerinti későbbi időpontban a hitelezőnek történő visszafizetésére és kamat fizetésére köteles.

Ahogy én értelmezem, itt  a meghatározott pénzösszeget nem kell rendelkezésre bocsátani, csak ki kell azt fizetni. Ha a pénzösszeg devizában van meghatározva, akkor annak elegendő az ellenértékét kifizetni. Ha  a meghatározott pénzösszegnek van Magyarországon árfolyama, akkor elegendő annak átszámítása, mivel az adós tudja használni a meghatározott pénzösszeg ellenértékét is. Az már más kérdés, hogy a meghatározott  pénzösszeget kell, hogy visszafizesse az adós, és  az árfolyam változás okán  a visszafizetendő összeg bármilyen mértékben is eltérhet forintban számítva a kapott forintösszegtől.  Az új Ptk. szerinti kölcsönmeghatározás felel meg a Kúria ítéletében foglaltaknak, miszerint a felek pénztartozást adtak meg egymásnak.

A Kúria 6/2013. számú PJE határozata

1. A deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések (a továbbiakban: deviza alapú kölcsönszerződések) devizaszerződések. A felek a hitelezőnek és az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem), és azt mindkét fél forintban volt köteles teljesíteni (lerovó pénznem). E szerződéstípusnál az adós az adott időszakban irányadó forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amiből következően ő viseli az árfolyamváltozás hatásait: a forint gyengülése az adós fizetési terhének növekedését, erősödése pedig a csökkenését eredményezi.

De amikor a devizaalapú hitelezés folyt, nem az új Ptk. volt hatályos, hanem a régi. Ezért nem lehet azt mondani, hogy a meghatározott pénzösszeg a hatályos jogszabályi rendelkezés szerint kölcsönbe volt adva, mert nem történt meg a meghatározott pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, mint ahogyan a Ptk. rendelkezett. Pusztán a fizetése történt meg.

Ahelyett, hogy a 2000-től zajló folyamatot a hatályos jogszabályok szerint ítélte volna meg a Kúria, oly módon írta le 2013 decemberében a devizaalapú hitelezés fogalmát, mint ahogyan a 2014. évi V. törvényben, az új Ptk-ban rendelkezik a törvényhozó testület.

Ezzel a Kúria és a törvényhozó testület egyaránt a banki magatartáshoz idomult a meghozott jogegységi határozattal, illetve a kölcsönnyújtás törvényi megfogalmazásával.

A Kúria 6/2013. évi PJE határozata 2013. december 16-án született.

Az új Ptk., a 2013. évi V. törvény pedig 2014. február 26-án lett kihirdetve és 2014. március 15-én lépett hatályba.

2013. évi V. törvény (új Ptk)
8:4. § [Hatálybalépés]

E törvény 2014. március 15-én lép hatályba.

A Kúria bírói biztosan tudtak valamit arról, hogy miként lesz az új Ptk-ban meghatározva a pénzkölcsönnyújtás, ezért merészelték azt leírni, hogy

a felek a szerződésből fakadóan meghatározott pénzösszeggel tartoztak egymásnak.

Ezzel  kimosták a bankokat az alól, hogy nem bocsátották az adós rendelkezésére a devizát, csak annak forintba átszámított vételárát fizették ki, és mégis nyilvántartásba vették a devizát mint hiteltartozást. Az új Ptk. szerint ugyanis kölcsönszerződés alapján a hitelező meghatározott pénzösszeg fizetésére van kötelezve – azaz a pénzösszeg árát elég kifizetni, ami Magyarországon a deviza forintba átszámított ára. A pénzösszeg egy igazodási pont (kirovó pénznem). De ez 1959-tól 2013-ig nem így volt: 74 éven keresztül rendelkezésre bocsátást írt elő a törvény.

A devizaalapú hitelezés teljes időtartama alatt azonban mindvégig a  régi Ptk. volt hatályban.

A forintosítással az előző folyamatot kívánja lezárni a törvényhozó testület. Azt a folyamatot, amikor a meghatározott pénzösszeg erősödését számon kérik az adósokon a bankok, a behajtók, a közjegyzők, a végrehajtók, a bíróságok és a Kúria.

Csakhogy a piaci árfolyamon történő forintosítás által a folyamat végén egyösszegű, brutális árfolyam különbözet került felszámításra a még fizető adósok terhére. A már felmondott szerződések esetén pedig a végrehajtási kényszerrel követelhető hátralékba számolhatták bele a bankok a devizatőkére a többlet árfolyam különbözetet.

A törvényhozó testület ezzel  biztosítja a bankok további jogellenes ténykedését, azt, hogy a magyar lakosságot kifoszthassák a jövőben is. A többlet forintösszegre kamat, díj, költség lesz felszámítva, ugyanakkor a bevételi lehetőségeinket  éppen a többlet banki tartozás törvényesítésével  akadályozzák meg. Ha  a lakosságnak nincs pénze, nincs forgalom. Sőt, nincs elégséges áfa bevétel sem, mert elmarad a lakossági áfa, amelyet senki nem tud visszaigényelni a magyar államtól.

Vagy nem az áfa kell nekik?