A benyújtott keresetlevelünket a bíróság átvette.

Végzésben kötelez bennünket a bíró az általa megjelölt hiányosságok pótlására. Amennyiben a megadott  15 napos határidőt nem tartjuk be, vagy nem válaszolunk, a keresetlevelünket el fogja utasítani.

Azt kéri a bíró, hogy írjuk meg, mely jogainknak az alperessel szembeni megóvása végett szükséges a megállapítási kereset előterjesztése.
Igazolnunk kell, hogy
– a jogviszony természeténél fogva vagy
– a kötelezettség lejártának hiányában vagy
– valamely más okból teljesítést nem követelhet a bank.

Mely jogaink megóvása végett nyújtottunk be megállapítási keresetet? Ez egyszerű.

Az életben maradásunk, a lakhatásunk veszélyeztetése miatt, mivel a bank, jogtalan követeléseire alapozva fizetésképtelenné tett bennünket. A  2014. évi XXXVIII. törvény is alátámasztja azt, hogy a túlzott banki követelések tisztességtelenek voltak.

Bárkit fizetésképtelenné lehet tenni, ha annyit követelnek tőle, amennyit nem bír megfizetni.

Tőlünk is annyit követelt a bank, amennyinek a megfizetésére már nem voltunk képesek. Így a szerződést felmondta, és azonnal lejárttá tette az általa nyilvántartott  teljes hátralékos tartozásunkat.
Nyolc napot adott a közjegyző a ténytanúsítványba foglalt 44 100,69 CHF megfizetésére. Ennyi összeget még életemben nem láttam egyben. A folyósításkor a szerződés szerinti 48 103 CHF – 7 738 000 forintot jelentett,
négy év havi törlesztő részlet maradéktalan megfizetése után a
44 100, 69 CHF tartozás pedig 11 000 000 forintot jelentett.
Hála a devizanyilvántartásnak.

A közjegyző által közokiratba foglalt ténytanúsítvány devizában tartalmazza a hátralékot, ami miatt a svájci frank esetleges további erősödése a tartozásunk emelkedésével járt volna. A forintosítással ez így is történt, hiszen a 2013. április 2-i árfolyamnál magasabb árfolyamon rendelte el a magyar parlament a devizaalapú hitelek forintosítását.

Mivel a bank devizát vett nyilvántartásba a hitelnyilvántartási számlán, miközben forintot folyósított, kölcsöntartozás eleve nem lehet a követelés jogcíme. Ezért a bíró felvetésére
– hogy esetleg más okból teljesítést nem követelhet a bank – meg fogom írni, hogy nem állhat fenn kölcsöntartozásunk, hiszen nem kaptunk pénzt kölcsönbe. De a közjegyző kölcsön jogcímen foglalta közokiratba a lejárttá tett  tartozást. A folyósított forintösszeg devizába átszámított ellenértékének követelése  a bank részéről történő deviza vételnek tekinthető.

De maradjunk mederben, és a jelen idő szerint már törvénybe iktatottan
– tisztességtelennek kimondott árrés,
– egyoldalú szerződésmódosításra alapozott kamat,
– költség és díjemelés miatt elszámolt összeg alapul vételével le fogom írni a bírónak, hogy miért nem járt le a kötelezettségem akkor, amikor a bank felmondta a kölcsönszerződést.
A közokiratba foglalt banki felmondás volt az alapja a végrehajtási záradék kiállításának, ami nem más, mint a végrehajtás elrendelése. Végrehajtható okirat nélkül pedig nem lehet végrehajtást lefolytatni.

De ellenünk le akarják folytatni a végrehajtást, miközben a felmondás jogellenesen történt. Bizonyítható, hogy nem állt fenn olyan mértékű lejárt tartozásunk, ami miatt a bank azonnal lejárttá tehette volna a hátralékunkat, és a közjegyzővel történő okiratba foglalás miatt erre az okiratra alapozva végrehajtás elrendelését kérhette volna.

Mivel a válaszadásra egyre kevesebb az időm, felhívtam az Erste Bank telefonos ügyfélszolgálatát az elszámolásunkkal kapcsolatosan. Három ügyintézővel beszéltem, nem részletezem.
A harmadik megmondta, amire kíváncsi voltam. Adóstárs vagyok, végrehajtási lappal a kezemben, ugyan milyen ok lehetne az, ami miatt titkolhatnák előlem,  hogy mennyi az annyi? 2008. márciusában 7 738 000 forintot folyósított a bank a számlánkra.
Négy évig fizettünk, az induló 66 ezer forint helyett már 130 ezer forintot, s emiatt 2012 áprilisától kezdve nem tudtunk eleget tenni a követeléseknek. Eközben a cégünket is tönkretették, bár ezt a bírónak nem fogom megírni, mert őket ez nem érdekli.

Minket annál inkább, mert ezzel a nagymérvű többlet követeléssel elvonták a keresletet mindentől. Kereslet nélkül márpedig nincs üzlet.

A harmadik hölgy, akivel beszéltem, megmondta, hogy 1 174 000 forint az az összeg, amit immár a bank is elismer, mint tisztességtelenül elvett összeget. Ennyit számolt ki.

Hozzáteszem, megnéztem a banki felmondásban, hogy mennyi volt a lejárttá tett tartozásban a késedelmi kamat összege, amit a közjegyző a ténytanúsítványba foglalt.

607,7 CHF. Ez hozzávetőlegesen 150 ezer forint – ezt az összeget, az elszámolás tükrében ki kell mondaniuk jogellenesnek, hiszen túlfizetésünk volt, milyen alapon számolnak akkor késedelmi kamatot?

A két összeg együttesen:

1 174 000 forint  elszámolt összeg
   150 000 forint  késedelmi kamat
—————————
1 324 000 forint

Ezzel az összeggel több, mint tíz hónapot ki tudtunk volna fizetni, miközben azt kellett éreznünk, hogy mekkora szerencsétlenek vagyunk. A több mint tíz hónap esetén a mindenkori, egyre javuló árfolyamon követelt havi törlesztőkről beszélünk. A mi álláspontunk szerint azonban nem volt joga a banknak az árfolyam erősödését a nyakunkba varrni.

A 2012 áprilisában történő utolsó befizetésünket követően 2013. április 2-án mondta a bank fel a szerződést. A többlet követelésekkel eddig fedezni tudtuk a banki követeléseket, és még ezt követően hónapoknak kellett volna eltelni, amikor azt mondhatta volna, hogy hátralékos tartozásunk van. Mert van egy törvényi minimum összeg és időtartam a késlekedésre, amikor lejárt tartozásról lehet beszélni.

A közjegyző előtt egyetlen esetben sem bizonyította a bank azt, hogy milyen  összegű hátralékos tartozása van az ügyfélnek, és ezzel mióta tartozik. Ez így volt az esetünkben is. Pedig felmondani egy kölcsönszerződést és azonnal lejárttá tenni csak a polgári törvénykönyvben meghatározott okkal lehet. Hiszen ez a fizetési megállapodás felrúgásával jár.  A bank esetünkben is azt állította a közjegyző előtt, hogy a fizetési kötelezettségünknek nem tettünk eleget. Ez az állítás azonban nem volt megalapozva a felmondáskor sem, mert nem mondta azt meg a bank, hogy mennyi a lejárt tartozásunk, amiről azt állítja, hogy fizetési késedelemben lennénk. Mostanra viszont egyértelmű, hogy a hátralékos tartozás összege sem lehetett annyi, mint amit a közokirat tartalmaz, hiszen benne foglaltatik az az összeg, amit

SOHA FEL SEM LEHETETT VOLNA SZÁMOLNI!

Ezért azt állítom, hogy a felmondásunk jogellenesen történt, a tisztességtelen banki követelésekre alapozva. És még nem beszéltünk arról, hogy a deviza árfolyam különbözetének követelése csalással történik. De nem keverem a szezont a fazonnal, elég most a már elszámolt összeg és a jogtalan késedelmi kamat.

A banki felmondás jogellenes volta azt jelenti, hogy a végrehajtás elrendelésére sem nyílt meg a lehetőség.  Olyan okiratra alapozták a végrehajtás elrendelését, amelyben a felmondás tisztességtelen tételekre alapozva történt meg.
Hogy mindez kiderült, nem a bank szándéka volt. A bank felől a végrehajtás során már régen elárverezhették volna a házunkat, és az utcán lehet, hogy nem tudnék így pötyögni a gépen. Ja, gépem sem lenne, meg áram, meg mondhatnák egyesek azt, hogy ez is plazmatévére költötte a 7 738 ezer forintot. Magának kereste a bajt.

De szerencsére ez másképpen van.
Folyamatban van a büntető feljelentésünk vizsgálata, be van nyújtva az alkotmányjogi panaszunk, amiben szintén leírtuk, hogy  Magyarország  Alaptörvényében  a lakhatásról mint alapjogról is van rendelkezés:
„Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa.”
(Szabadság és felelősség XXII. cikk)

Magyarország kicsit jobban is törekedhetne arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosítsa.

Töviskesné Dsupin Judit