Töviskesné Dsupin Judit Ibolya munkája nyomán, köszönet érte.

Név, cím:

Bíróság elnevezése, címe:

Tisztelt ………..(Bíróság)!

………………………

felperes

                    a z   a l á b b i     k e r e s e t e t    n y ú j t o m   b e

                    a ……….Bank……alperes  ellen, (a bank címe hely, utca, hsz.)

20..év ..hó ..napján  kölcsönszerződést írtunk alá a (Bank) – al.
Szerződés pontos elnevezése:
szerződés szám: …………………….

 

A hitel  biztosítékául  jelzálog szerződést kötöttünk a (Helység, utca, házszám)  alatti  címen lévő ingatlanunkra.

Szerződés szám: ………………….
A szerződéssel igénybe venni kívánt  pénzkölcsön további biztosítékaként közokiratba foglaltan, (év, hó, nap) egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tettünk a két szerződés (kölcsönszerződés és jelzálog szerződés) szerinti kötelezettség fennállásáról, és a bank követeléseinek a szerződések alapján történő kielégítések tűréséről.
A közokirat száma:……….
A közokiratot ellenjegyezte ……… (debreceni, budapesti, stb.)közjegyző.

(Akiknek nem volt külön a kölcsönszerződésük és a tartozás elismerő, azoknak csak a kölcsönszerződést kell megjelölni, mivel egyúttal közokiratba lett foglalva a tartozás elismerésük.)

Leírás az eltelt időszakról:………….

(A hitel induló havi törlesztő részletének összege, a jelenlegi törlesztő részlet.

A források megjelölése, amelyeknek segítségével a növekvő törlesztő részletet az adós eddig fizette:
Ingatlan eladás, ékszer zálogba adása, festmény, egyéb tárgy eladása, ismerőstől, szülőtől, gyermektől pénzkölcsön kérése.

Vállalkozók esetén a vállalkozás bevételei hogyan alakultak, csökkent-e a kereslet az országban tapasztalható helyzet miatt, ami tovább nehezítette a növekvő törlesztő részletek megfizetését.)

Bankkal folytatott levelezés rövid leírása:………….

(Ha volt ilyen. Mikor és mit kifogásolt az adós mint felperes, és mit válaszolt a bank.)

Tisztelt Bíróság! 

A hitelfelvételt követő eddig eltelt időszak alatt elszenvedett nehézségek a bank jogellenes követeléseinek köszönhetőek, s ezért fordultam Bírósághoz.

A következő, jogellenes követelések voltak azok, amelyek miatt jelenleg nehéz helyzetben vagyok, és előre nem látható be, hogy a futamidő hátralévő részében a kormány intézkedései elegendőnek fognak-e bizonyulni, hogy ne kerüljön a hitelem felmondásra, és ne indítsanak ellenem végrehajtási eljárást a banki követelések kielégítése érdekében.
Amennyiben nem tudnék eleget tenni a banki követeléseknek, egy esetleges végrehajtási eljárás  súlyos vagyonvesztéssel járna, akár a lakhatásomat is veszélyeztetné, illetve életem hátralévő részében a béremet, nyugdíjamat a végrehajtó vonná el a törvény által biztosított mértékben.

A szerződésben szereplő adóstárs(ak), jelzálogkötelezett(ek), kezes felsorolása:

1.
2.
3.

stb.

Egy esetleges végrehajtási eljárás esetén a felsorolt személyeket is végrehajtás alá vonják a szerződés szerinti kötelezettségvállalásuk  alapján.

A Kúria két jogegységi határozatot hozott a devizaalapú hitelezéssel kapcsolatban.

Ezen határozatok: 6/2013.számú Kúria PJE határozat

2/2014.számú Kúria PJE határozat

A Kúria 2/2014.számú PJE határozatára alapozva megszületett a 2014.évi XXXVIII. számú törvény a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről.

Az árfolyamrés felszámításának tisztességtelenségét kimondta a 2/2014.számú Kúria PJE határozat.

2/2014.számú Kúria PJE határozat.
3. A folyósításkor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen, mert ezekkel szemben nem áll a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, így az számára indokolatlan költséget jelent. E rendelkezések azért is tisztességtelenek, mert alkalmazásuk gazdasági indoka a fogyasztó számára nem világos, nem érthető, nem átlátható. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyamok, mint átszámítási árfolyamok helyett a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezésre tekintettel, mindaddig, amíg kógens törvényi rendelkezés nem lépett azok helyébe.

Az elszámolási törvény  az árfolyamrés rendezéséről:

A 2014. évi XXXVIII.számú törvény

3. Az árfolyamrés rendezése

3. § (1) A fogyasztói kölcsönszerződésben – az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével – semmis az a kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön-, illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli.

(2) Az (1) bekezdés szerinti semmis kikötés helyébe – a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – mind a folyósítás, mind pedig a törlesztés (ide értve a törlesztő részlet és a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék fizetését) tekintetében a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lép.

 

Az elszámolási törvény az egyoldalú szerződésmódosításra alapozott kamat- díj- költségemelést lehetővé tevő szerződéses kikötést tisztességtelennek mondta ki:

 

A 2014. évi XXXVIII.számú törvény:

4. Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötések rendezése

4. § (1) Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó fogyasztói kölcsönszerződés vonatkozásában vélelmezni kell, hogy tisztességtelen az annak részét képező egyoldalú kamatemelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötés – az egyedileg megtárgyalt feltétel kivételével -, tekintettel arra, hogy az nem felel meg:

a) az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének: annak tartalma a fogyasztó számára nem világos, nem érthető;

b) a tételes meghatározás elvének: az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei nem tételesen meghatározottak, vagyis az ok-lista hiányzik, vagy van ok-lista, de az csak példálózó jellegű felsorolást tartalmaz;

c) az objektivitás elvének: az egyoldalú módosítás feltételei nem objektív jellegűek, vagyis a fogyasztóval szerződő félnek módja van a feltétel bekövetkeztét előidézni, abban közrehatni, a módosításra okot adó változás mértékét befolyásolni;

d) a ténylegesség és arányosság elvének: az ok-listában meghatározott körülmények ténylegesen nem, vagy nem a körülmények változásának mértékében hatnak a kamatra, költségre illetve díjra;

e) az átláthatóság elvének: a fogyasztó nem láthatta előre, hogy milyen feltételek teljesülése esetén és milyen mértékben kerülhet sor további terhek rá történő áthárítására;

f) a felmondhatóság elvének: a szerződésmódosítás bekövetkezése esetére nem biztosítja a fogyasztó számára a felmondás jogát vagy

g) a szimmetria elvének: kizárja, hogy a fogyasztó javára bekövetkező feltételváltozás hatása a fogyasztó javára érvényesítésre kerüljön.

Az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosításon alapuló kamat-díj-és költségemelés felszámításának  tisztességtelenségéről  törvény született, ezen tisztességtelenül felszámított tételek elszámolásáról készült kimutatást  most várom a banktól.

1.    Kérem a Bíróságot, mondja ki, hogy ezen tisztességtelenül felszámított tételeket a szerződés megkötése után, a pénzkölcsön összegének  rendelkezésre bocsátását követő időszakban kellett megfizetnem, a joggal követelhető összegek  ezzel egyidejű megfizetése  mellett, aminek előteremtése  többlet anyagi terhet jelentett.

Ezen tételek felszámítása mellett álláspontom szerint jogellenesen követelte a bank a folyósított forintösszeg folyósításnapi árfolyamon számolt deviza ellenértékének árfolyam különbözetét, és a deviza kamatát, valamint jogellenesen tartja nyilván mind a mai napig ebből  a devizaösszegből  fennálló kölcsöntartozást, mert nem bizonyítja számviteli bizonylat, hogy deviza lett volna a rendelkezésemre bocsátva.

2.  Kérem  a Bíróságtól,  állapítsa meg azt, hogy a hitelnyilvántartási számlára jogellenesen könyvelte fel a bank a devizát, mint hiteltartozást, s így tudta a deviza árfolyamának erősödése miatt az árfolyam különbözetet, valamint a devizára felszámított kamat árfolyam különbözetét követelni, hogy megfizessük.  

Ebben a jogkérdésben a 2/2014. számú Kúria  PJE határozat így rendelkezik:

“1. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható.

E rendelkezés tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos, nem volt érthető.

Ha a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen.”

A bank nem könyvelte fel a saját teljesítését tanúsító banki kivonat szerinti adatokat a könyvviteli nyilvántartásába, miközben a számviteli törvény előírja, hogy “a gazdasági műveletek  (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait  a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.” A bank  nem könyvelte fel hiteltartozásként a folyósított forintösszeget, ezzel a forintfolyósítás a valós jogcím, pénzkölcsönnyújtás  szerint nem lett rögzítve a könyvviteli nyilvántartásban.

Számviteli törvény
A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem

165. § (1) Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.

(2) A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak.

3. Kérem a Bíróságot, hagy az adós hitelnyilvántartási számlájára jogellenesen felkönyvelt devizatartozás miatt tegyen büntető feljelentést a bank ellen. 

Álláspontom szerint ugyanis a deviza hitelnyilvántartási számlára történő felkönyvelésére a szerződés elnevezése miatt kerülhetett sor: CHF  alapú szerződésnek nevezte a bank a kölcsönszerződést, és a deviza árfolyamkockázatának adós általi viseléséről  szerződéses rendelkezést íratott alá velünk, adósokkal,  ellenben bizonyítható, hogy  a szerződés alapján az adós rendelkezésére hitelfolyósítás jogcímen forint folyósítása történt.

Ez a banki bizonylat, a hitelfolyósítás jóváírásának banki bizonylata  tanúsítja a bank pénzkölcsönnyújtási szolgáltatását, ezért ennek a bizonylatnak az adatát, a forintösszeget  kötelező lett volna a számviteli törvény értelmében hiteltartozás jogcímen rögzíteni. 

A szerződéskötést követően a forint olyan mértékű árfolyamromlása következett be, hogy a felmerülő árfolyamkülönbözet és a 2014. évi XXXVIII. számú törvénybe foglalt  tisztességtelennek ítélt költségek miatt  lényegesen magasabb  törlesztő részletet kellett fizetnünk az indulóhoz képest, és a  tőkehátralék a rendszeres befizetések ellenére jelentősen növekedett.

A következő törvények figyelmen kívül hagyása miatt merül fel bennünk a gyanú, hogy ismeretlen tettes(ek) súlyos törvénysértéssel,  a hatályos törvények megkerülésével tudták tőlünk követelni a szerződésbe foglalt deviza  kölcsönösszeget.
A  megtévesztésünkkel és megkárosításunkkal tudták  az egyre növekvő törlesztő részleteket felszámítani, és egyre nagyobb tőkehátralékot mutat ki a bank, miközben nekünk egyre nehezebb volt előteremteni a havi törlesztő részletekre szolgáló pénzösszegeket, hogy elkerüljük a banki felmondást.
A banki felmondás a teljes hátralék azonnali lejárttá tételével járó jogügylet, amelynek 8 napon belül történő megfizetését elrendelhetné a felmondást közokiratba foglaló közjegyző. A bank által nyilvántartott teljes hátralék  megfizetésére nincs lehetőségünk,  s emiatt végrehajtási eljárást kezdeményezhetne ellenünk. Egy esetleges végrehajtási eljárás során  a jelzálogjoggal terhelt ingatlanomat elveszíthetem, és más ingatlanomat is, valamint ingóságaimat, valamint  a bérem, nyugdíjam végrehajtás alá vonható a törvény által megszabott mértékben. Végrehajtási eljárás megindítása esetén a szerződésben kötelezettséget vállaló személyeken is számon kérhetővé válik a vállalt kötelezettségük.

Ez az eljárás a kötelezettek  teljes anyagi-erkölcsi ellehetetlenülését eredményezheti, miközben álláspontom szerint a bank jogellenes követeléseivel hajszolna bele a nyilvántartása szerinti kölcsönhátralék  azonnali lejárttá tételébe, majd a  végrehajtási eljárásba.

A Ptk-ban egyetlen törvényhely rendelkezik a pénzkölcsönnyújtásról.

Ptk.

523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező pénzintézet, – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

A Kúria a devizaalapú hitelezésről ezt írja a 6/2013.számú PJE határozatában:

III.
“Devizakölcsön az, ahol a pénztartozás kirovó pénzneme nem forint. Jogszabályi tilalom hiányában a felek szabadon határozhatják meg a kirovó pénznemet (szabad számolás elve). A deviza alapú kölcsön is devizakölcsön, mivel a tartozás devizában van meghatározva, ugyanakkor a hitelező a kölcsönt forintban köteles folyósítani, az adós pedig forintban köteles törleszteni, tehát mind a hitelező, mind az adós a devizában kirótt pénztartozását forintban rója le. Ez a megoldás tekintendő a Ptk. 231. § (1) bekezdésében tételesen is rögzített főszabálynak, melytől a felek a diszpozitivitás elvéből fakadóan szabadon eltérhetnek, az eltérés lehetőségére e körben a Ptk. 231. § (1) bekezdése kifejezetten utal is. Nincs akadálya ezért annak, hogy a felek úgy állapodjanak meg, miszerint mindkét fél a kötelezettségének a kirovó pénznemben (effektivitási kikötés) köteles eleget tenni, tehát mind a folyósításra, mind a törlesztésre a kirovó pénznemben kerül sor. Ebből következően a devizakölcsönnek két fajtája létezik: az effektivitási kikötéssel el nem látott kölcsön (deviza alapú kölcsön) és az effektivitási kikötéssel ellátott deviza kölcsön. Az előbbi a felek eltérő megállapodásának hiányában érvényesülő főszabály, az utóbbi pedig a felek kifejezett megállapodása esetén érvényesülő kivétel.

A Ptk. meghatározza azt is, hogy a kirovó és a lerovó pénznem eltérése esetén hogyan kell kiszámítani, a teljesítéskor mennyit kell az adósnak fizetnie ahhoz, hogy a kirótt tartozását teljesítse. A Ptk. 231. § (2) bekezdése szerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. Ez az átszámítás nem jelent pénzváltást, csupán a folyósított összegnek, illetve a törlesztett összegeknek a teljesítéskori árfolyam alapján történő kiszámítását.”

A Kúria figyelmen kívül hagyta a Ptk. 523.§-ában foglalt azon banki kötelezettséget, hogy a bank a pénzkölcsönt az adós rendelkezésére kell bocsássa. Figyelmen kívül hagyta továbbá a számviteli törvény azon rendelkezését (Számv.tv. 165.§), amely előírja a bizonylatok adatainak az elvégzett gazdasági műveletek szerinti rögzítését.

Elegendőnek ítélte azt, hogy a felek a szerződésből fakadóan devizában meghatározott pénztartozást adtak meg egymásnak.

Ebből  következett az, hogy a banki szolgáltatás teljesítését tanúsító banki kivonat szerint forint rendelkezésre bocsátása történt. Nincs devizaalapja a forintfolyósításnak, mert átszámítással lett kiszámolva a devizából az utalt pénzösszeg oly módon, ahogyan azt a Ptk.231.§-a rendeli el, miközben nekem, adósnak nem volt olyan bizonylatom, amely a bank velem  szemben fennálló pénztartozását tanúsítaná.

A szerződés szerinti kölcsönösszeg rendelkezésre bocsátását  azonban nem támaszthatja alá semmilyen más okirat, mint az a számviteli bizonylat, a bankszámla kivonat, amelyen az adós hozzájut a pénzéhez.

A szerződés nem pénzügyi bizonylat, a szerződésbe foglalt kölcsön összegéhez az adós nem tud hozzájutni csak az által, ha a bank pénzügyi tranzakcióval az adós banki kivonatán jóváírja az adós rendelkezésére bocsátott pénzösszeget, vagy ha átadja azt, kifizetési pénztárbizonylat aláírásával.

Ez az a pénzszolgáltatási tevékenység, amelyet a bank nyújt, ezért ennek a bizonylatnak az adata szerinti forintösszeg  hiteltartozás  jogcímen, forrásszámlán  történő rögzítése kellett volna hogy megtörténjen. Az adóst ezen összeg  visszafizetésére kötelezi a Ptk. 523.§-a és ennek az összegnek a kamatait követelheti a bank. 

A Ptk. 231.§ – a nem valamely pénzszolgáltatási tevékenységet határoz meg, hanem egy fennálló tartozás megfizetéséről rendelkezik, amely pénztartozás fennállását valamilyen szolgáltatás teljesítését tanúsító számla, egyéb bizonylat tanúsítja.

A gazdasági életben minden magánszemélyre, minden cégre vonatkozóan leírja, hogy a pénztartozást – ellenkező kikötés hiányában – a  teljesítés idején, helyén érvényben lévő pénznemben kell megfizetni.

Pénztartozás megadása  nem minősül bejegyzett gazdasági tevékenységnek, bárkire vonatkozik, aki tartozik valamilyen szolgáltatás, vásárlás,  számla ellenében. A pénztartozás megadásának, mint gazdasági tevékenységnek nincs száma a szolgáltatások jegyzékében.

A Kúria azon állítása, hogy a bank devizában meghatározott pénztartozást adott meg az adósnak a Ptk.231.§ – a szerint, azt eredményezte, hogy az adós bankszámlájára forint rendelkezésre bocsátása történt. Emiatt az adós forintot használhatott fel, mint pénzkölcsönt.

Ekkor következett be a végzetes hiba. Nevezetesen az, hogy a bank figyelmen kívül hagyta az egyetlen pénzügyi bizonylatot, az adós banki kivonatát az adóssal szemben előírandó kölcsöntartozás megállapításakor. 

Az áfa hatálya alól mentes hitel-és pénzkölcsönnyújtási szolgáltatás esetén a folyósítást tanúsító banki kivonat az egyetlen számviteli bizonylata a gazdasági tevékenység elvégzésének, mivel, áfamentes tevékenység lévén, a számlakibocsátási kötelezettség alól mentesül a bank ezen típusú szolgáltatások esetén.

2007.évi CXXVII.törvény az általános forgalmi adóról

“Adó alóli mentesség a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel

86. § (1) Mentes az adó alól:

b) a hitel-, pénzkölcsön és egyéb, ilyen jogviszonyt megtestesítő szolgáltatás (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: hitel) nyújtása és közvetítése, valamint ezek hitelező általi kezelése;”

“Számlakibocsátási kötelezettség alóli mentesülés

165. § (1) Mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha

a) termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése és 86. § (1) bekezdése szerint mentes az adó alól, feltéve, hogy gondoskodik olyan, az ügylet teljesítését tanúsító okirat kibocsátásáról, amely a Számv. tv. rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül;”

Ezzel a bank nem tett eleget annak a követelménynek, hogy a számla kibocsátását helyettesítő bizonylat alapul vételével könyvelje fel az adóstól jogosan követelhető   kölcsöntartozást. Ehelyett a szerződésbe foglalt kölcsönösszeget könyvelte fel, mint követelést a hitelnyilvántartási számlára. A bank nem vette figyelembe, hogy milyen szolgáltatásban részesült az adós. Követelésének megállapításakor kizárólag a szerződésbe foglalt kölcsönösszegre hagyatkozott.

Azaz: könyvviteli nyilvántartásában nem rögzítette a forint folyósítását, mint hitelfolyósítást, miközben a számviteli törvény  minden gazdasági esemény könyvviteli nyilvántartásba történő rögzítését elrendeli. 

Ezzel felkönyveletlenül maradt a forintfolyósítás   mint hitelfolyósítás, miközben a számviteli törvény azon bizonylatokat tekinti szabályszerűnek, amelyek “a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazzák” (Számviteli törvény 165.§ (2).bek.).  A banki kivonaton a Ptk.523.§ – a szerinti módon szerepel a folyósítás jogcíme: hitelfolyósítás és a folyósított forintösszeg. 

Kölcsönszerződést kötöttünk, s ebben az esetben a pénzkölcsönnyújtásról rendelkező jogszabály lehet az, amely szerinti adatokat tartalmaznia kell a szolgáltatást tanúsító számviteli bizonylatnak, a banki kivonatnak. 

Ehelyett  nem létező, csak a szerződésben szerepeltetett  deviza lett felkönyvelve a hitelnyilvántartási számlára, mint hiteltartozás, miközben deviza rendelkezésre bocsátását alátámasztó bizonylat nincs. 

Számviteli törvény

A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem

165. § (1) Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.

(2) A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak.

A számla, vagy a számlát helyettesítő okmány elkészítése kötelező az áfa törvény előírása szerint.

A szolgáltatás igénybe vevőjétől eszerint a számviteli bizonylat szerint követelhet a szolgáltató, s nem a szerződésbe foglalt várható teljesítés szerint. A szerződés nem tanúsítja az elvégzett szolgáltatást, csak a várható teljesítést.

Bekövetkezett az a képtelen helyzet, hogy a Kúria két fél számára biztosította egy jogügyleten belül, hogy pénztartozást adjanak meg egymásnak, de elfeledkezett arról, hogy a banki pénzkölcsönnyújtási szolgáltatás követelésének jogalapja a teljesítést tanúsító banki kivonat, mert a valós teljesítés figyelmen kívül hagyása  jogos érdekeket sérthet a szerződésbe foglalt kölcsönösszegtől eltérő banki  teljesítés esetén.
A Kúria az adóst nem tekintette a kölcsönszolgáltatás igénybe vevőjének, mert nem vette figyelembe, hogy milyen szolgáltatást kapott az adós, s így az adós kötelességének megállapításakor megelégedett az adós  szerződésbe foglalt kötelességével.

4.  Kérem a Bíróságot, kötelezze a bankot, hogy mutassa fel, milyen számviteli bizonylat alapján könyvelte fel a devizakövetelést a hitelnyilvántartási számlára.

A Parlament meghozta a 2014. évi LXXVII. törvényt az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatot kérdések rendezéséről.

Ebben a törvényben a devizahitelek és a devizaalapú hitelek esetén az elszámolási törvény szerinti elszámolást követően a  fennálló tartozás forintra váltását rendeli el a Parlament.

2014. évi LXXVII.törvény
4. Deviza és devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződések

10. § A deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés tekintetében jogosult pénzügyi intézmény az elszámolási törvény szerinti elszámolási kötelezettsége teljesítésének határidejéig köteles a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés alapján fennálló vagy az abból eredő teljes, az elszámolási törvény alapján teljesített elszámolás alapján megállapított tartozást – ideértve a devizában felszámított kamatot, díjat, jutalékot és költséget is – a fordulónappal az adott devizanem

a) 2014. június 16. napja és 2014. november 7. napja közötti időszakban az MNB által hivatalosan jegyzett devizaárfolyamainak átlaga vagy

b) 2014. november 7. napján az MNB által hivatalosan jegyzett devizaárfolyama

közül a fogyasztó számára kedvezőbb devizaárfolyamon forintkövetelésre átváltani (a továbbiakban: forintra átváltás).

5.  Kérem a Bíróságot, állapítsa meg, hogy a köztünk folyó kölcsönügylet során a hitelnyilvántartási számlára a bank jogellenesen könyvelte fel a devizatartozást, és ezért a 2014. évi LXXVII. számú törvény értelmében nincs lehetőség forintosítani.

6.  Kérem a Bíróságot, állapítsa meg, hogy a jogellenes követelésekkel a bank el akarja érni a fizetésképtelenségemet, hogy a szerződést felmondhassa, és  a jogellenesen nyilvántartásba vett devizatartozásból jelenleg fennálló kölcsönhátralék  piaci árfolyamon történő forintosítása is ezt a célt szolgálja. 

A jogtalan követelések mértéke erre enged következtetni, miközben tudom, hogy rendkívüli erőfeszítéssel is alig tudtam a bank követeléseinek eleget tenni. 

Több éven át küzdöttem, hogy a jogtalanul megemelt fizetési kötelezettségeimnek eleget tegyek, s most, a jogellenes devizakövetelés  piaci árfolyamon történő forintosítása miatt szinte ugyanannyi a hátralékom, mint amit a bank folyósított.

Kérem a Tisztelt Bíróságot a keresetemben foglaltak elbírálására, és a szükséges intézkedések megtételére.

Tisztelettel:

Helység, dátum

………………………………………………………….

adós, adóstárs, jelzálog kötelezett, kezes

Tanú1.:                                   Tanú2.:

Mellékletek:1. Kölcsönszerződés

2. Jelzálogszerződés

3. Tartozáselismerő közjegyzői okirat

4. Hitelfolyósítás banki