»Az Európai Unión „belülről” pedig a munkaerő szabad áramlása elvéből adódóan bárki beköltözhet hazánkba. Az előbbiek ellenére Magyarországon rendkívül alacsony az 1000 főre jutó migránsok száma. Míg Európa átlaga 6 százalék, addig Magyarországé 2. A magyar gyakorlatra az a jellemző, hogy nem befogadó jellegű, és évente pár százan kapnak csak valamilyen menekülti (menekült, oltalmazott, vagy befogadott), de eltérő jogokat biztosító státuszt. Ráadásul a Magyarországon menekülti státuszt kérők 70 százaléka tovább áll. „Magyarországon nem erős a befogadói légkör, nincsenek olyan, például szociális munkás, vagy oktatási jellegű támogatói szolgáltatások, amelyek megkönnyítenék a menekültek életét” – tette hozzá a Simonovits Bori.«

»A kutató felhívta a figyelmünket arra, hogy a bevándorlókkal kapcsolatos attitűdök tekintetében erősödött az idegenellenesség Magyarországon, 2013-ban már 39 százalék volt azok aránya, akik szerint „Magyarországnak egyáltalán nem kell menedékkérőt befogadnia”. Csupán a megkérdezettek 10 százaléka „idegenbarát”, míg 51 százalékuk „mérlegelőnek” vallotta magát. Az „idegenellenes” hangulat leginkább az úgynevezett „vesztes”, többnyire vidéki, alacsonyabb iskolai végzettségű társadalmi csoportokban kiugróan magas.«

A fejlett nyugat-európai országokban mindezidáig nem volt hátránya a lakosságnak abból, hogy más országból munkalehetőség miatt migráltak . A termelő- és a szolgáltatóipar lehetővé tette az elhelyezkedést, mivel a jövedelmek megfelelő keresletet jelentettek a termelvényekre, szolgáltatások igénybe vételére.

Magyarországon a magyar lakosságtól olyan mérvű elvonás történik adó, járulék, közüzemi díjak és bankhitelek terén, hogy a súlyos pénzhiány rendkívüli módon visszaveti a keresletet. Ez vidéken méginkább jellemző, mert jóval alacsonyabb az átlagjövedelem. Nem csoda tehát az, hogy a vidéki ember nem veszi szívesen , ha a meglévő kis számú álláslehetőséget is veszély fenyegeti.

Látni kell azt, hogy az alacsony bérezésnek egyenes következménye lett a hiteligény lakossági szférában történő megnövekedése, s erre a kreált pénzhiányra telepítették rá a devizaalapú hiteleket, a devizaalapú hitelek mellett pedig devizabetétek, deviza államkötvények kerültek elhelyezésre a gazdagok által, illetve a stabil jövedelmű állami tisztviselők által.

A devizaalapú hitelezés során rátelepedtek hitelbiztosítási-jelzálogképpen a családi házakra, termelő gépekre, telephelyekre. A közokiratokkal pedig a jogellenesen, deviza átadása , léte nélküli devizakövetelés minden vagyonelemből, bérből, nyugdíjból lehetővé tevő állami kényszerrel, végrehajtással akarják behajtani, miközben az államnak ezt módja lenne leállítani. Módja, és törvényi kötelessége, hiszen a tartozást kölcsön jogcímen ismerték el az adósok, és a törvény a tartozás elismerésével nem a tartozás összegét jelöli meg, mit ami nem változhat, hanem a jogcímét. Jól is néznénk ki,ha az összeg nem változhatna a közokirat aláírása után, nem is kellene semmit adni az adósnak. Kérem, a közjegyzők eszerint járnak el, hiszen fogalmuk sincs arról, hogy a követelés jogcíme kölcsön-e, mert nem vetik össze a nyújtott pénzt a hitelnyilvántartás szerint rögzített követeléssel.

S mivel elkezdódött a deviza erősödése miatti kifosztás, megindult még inkább a migráció külföldre. De a pénz onnan is visszafelé áramlik, mert a jogellenes követelést meg kell fizetnie az adósnak, különben a magyar állam hagyja, hogy kiforgassák mindenéből.

Tehát Magyarországon és más országokban is befogják a lakosságot , mint az ökröt adósrabszolgának, és a pénzt , a munkaerő szabad vándorlására alapozva megkerestetik vele a gazdagabb országokban, amelyeknek a leánybankjai itt, nálunk beszedik a pénzt.

A befolyó pénzekből az anyabankok finanszírozzák a nyugati országok termelését, szolgáltató iparát a leányaik által összeharácsolt, jogellenesen beszedett bevételekből.

De kezd a dolog nehézkes lenni. Mert van az a szint, amikor a nyugati országok termelő, szolgáltató szektora sem tudja felszívni a munkaerőt, s ekkor ez a módszer befülled.

Ez Nagy-Britanniában már kormányzati szinten kezelendő problémaként van számon tartva. Nem véletlen, hogy a miniszterelnök megelégelte az Európai Unió által erőltetett alapelvre hivatkozást, és kvóta bevezetését fontolgatják a bevándorlás mértékének szabályozására.

A végletekig nem fog menni , de talán nem kellene megvárni, míg kihalunk . Talán tenni kellene valamit. Talán fel kellene fognia végre a magyar lakosságnak, és vállalkozó szektornak, hogy nyugati és magyar banknak, navnak, magyar kormánynak, parlamentnek játékszerévé váltunk, s nem lehet megoldás a külföldre távozás , mert a kapuk záródni fognak. A saját hazánkban pedig nem mások a helytartók, mint a nyugatiak emberei. Az igazságszolgáltatásban mindenképpen. És a Parlamentben?

A változás azonban igény nélkül nem fog megtörténni.
Az országban változás nélkül is lesz élet. Csak nem nekünk, jelenlegi átlagmagyaroknak.

Forrás: http://www.atv.hu/belfold/20150113-mubalhe-a-fidesz-bevandorlas-ellenes-harca