Még én sem hittem volna, hogy egy  csótány  testrészének egy darabjáról is a devizaalapú hitel fog eszembe jutni. Pedig ma ez történt velem.

Egy ideje  próbálom megfogalmazni azt a gondolatomat, hogy a többi szerződéstípushoz, szolgáltatáshoz, s bármely egyéb gazdasági tevékenységhez képest miért is vagyunk sokkal nehezebb helyzetben, amikor az általunk elszenvedett károkról akarunk meggyőzni bírót, ügyészt, kormányt, parlamentet. Vagy a szomszédunkat, anyánkat, apánkat, testvérünket, munkatársat, vagy éppen a sarki boltost.

Nekem ez a csótány projekt bejött. A gazfickó!

Történetünk helyszíne Japán. Nekik sem kell fantáziáért, különleges gondolatokért a szomszédba menni. Ja nem is tudnak, földrajzi elhelyezkedésük miatt el vannak szeparálva a világtól – repülő ide, hajó oda.
Magyarország, kis hazánk nincs elszeparálva semmitől és senkitől, mi vagyunk a nagy befogadók, ide jöhet André Godfried, Soros, afgán menekült ( elég baj neki), jöhet a NATO, az oroszok, a kínaiak, a  zsidók. És mi mehetünk Angliába pénzt keresni, ott még aránylag rendesen bánnak a magyarral.
De nem ugrálok, maradjunk Japánban, ahol egy   vásárló csótánydarabkának látszó apró „idegen testet” talált egy mélyhűtött készételben, ami éppen mirelit spagetti volt.
Emiatt, bár a darabkát DNS vizsgálat alá nem vetették, 750 000 adag készételt vontak ki a forgalomból, miközben magyarázkodtak, hogy exportra  egészen biztos, hogy nem kerülhetett ki ilyen termék.
Tehát még nem is biztos, hogy csótánydarabkát talált a vásárló, de intézkedés történt.
Nem vagyok csótányrajongó, bár okos rovarok, jobban érzik a veszélyt, mint sok magyar ember. A menekülés nálunk, magyaroknál is dívik,  de azért azt tudnunk kell, hogy egy csótány darabtól senkinek nem lesz baja, csak ha észreveszi, és az undortól kifordul a szájából. És különben is, ne legyen egy ételben se csótány, se egérfarok, se méreg – az főleg ne legyen. HACCP.

S ekkor elkezdtem számolni. Mibe kerülhet Japánban egy ilyen adag mirelit spagetti? Úgy vélem, ha azt mondom, 500 forint körüli lehet az ára, nagyot nem tévedek, túlozni nem akarok.
Egyszerű számításom eredményeként kijött az összeg, amit ezen a tételen bukott a gyártócég mirelit részlege, a Nissin Frozen Food. 750.000 adag X 500 forint = 375 millió forintnak megfelelő japán yen, mivel megsemmisítették az összeset.
Arról nem szól a fáma, hogy a gyártásvezető elkövette-e már a minden alól felmentő  harakirit, Japán tisztító  vérfürdőjét. Én remélem, nem, de ez nem garantált.
Japánban ennyit kóstál egy rossz helyen megtalált csótánydarab.
Miért írom ezt le, és miért érzem azt, hogy párhuzamot tudok vonni a mi bizonyítási kísérletünk nehézsége és ezen eset között?
Ha csak pénzről van szó, mint a devizaalapú és egyéb hitelek esetén, mint amit szolgáltatás keretében nyújt a bank, a szolgáltatást követő futamidő során igen nehéz bizonyítani azt, hogy az emberek, akik igénybe vették,  károkat szenvedtek el a súlyos pénzelvonás miatt, és hogy ezek a károk összefüggésbe hozhatóak a hitelezéssel.

Hiszen lehet azt mondani, hogy nem tehet a szolgáltató az árfolyam alakulásáról. Lehet azt mondani, hogy ki tehet a mukanélküliség alakulásáról, a keresletromlásról, ami munkahely elvesztést, bevétel csökkenést eredményez a vállalati szektorban.  Lehet azt mondani, mint Bod Péter Ákos tanár úr nyilatkozta, hogy a migráció megszokott dolog a mai Magyarországon, trendi jelenség,  és külföldről is haza lehet küldeni a pénzt a törlesztőre, nehogy a devizabetétesek és egyéb betétesek veszélybe kerüljenek a mi nemfizetésünk miatt.

De a mirelit tészta egyetlen adagjáról nem lehet azt mondani, hogy nincs benne  a csótánydarab, ha benne van. A megépített házról nem lehet azt mondani, hogy nem süllyedt  meg, ha megsüllyedt. A süteményről nem lehet azt mondani, hogy nem szalmonellás, ha mégis az. A gyerekről nem lehet azt mondani, ha eltűnt az óvodából, hogy ott van. Az autóról nem lehet azt mondani, hogy jó a fék, ha lejött a szalagról, de mégsem fog-és visszahívás történik. A bal vesét nem illik kivenni a jobb miatt, de ha megtörtént, baj van-főleg ha ez volt az egyetlen jó vese.

Egy szó mint száz. Esetünkben a hitelezésnél, mindig másodlagosak az elszenvedett károk.
Ezért rendkívül fontos tisztázni, hogy kölcsön csak az, amit az adós MEGKAP.
És semmi mást ne követeljenek tőle, mert a parttalan követelésnek teljes anyagi összeomlás a vége, ami vagyonvesztéshez, betegséghez, lakás elvesztéséhez, családi drámákhoz, sok esetben öngyilkossághoz vezet.

Ha Japánban egy csótány egyetlen kis darabja 375 millió forintot ér, ha rossz helyen van, akkor ez a sok magyar család nehogy már az utcán találja magát a jogellenes követelések miatt – mert mi most vagyunk jó helyen, nem az utca az, ahol lennünk kell.