“Soha egyetlen percig nem értettem egyet a Kásler féle gondolkozással, de tudomásul veszem azt ezek után, hogy ők jobban értékelték a jelenlegi helyzetet.”
“Az alábbi hirt olvasva tudomásul vettem azt, hogy egy más világban gondolva éltem idáig, és egy egészen más világ az, ami ténylegesen körülvesz bennünket.
Én az utóbbihoz nem értek, de éreztem mindenkor azt, hogy egy ilyenhez eljuthatnak azok, akik a jogállamiságot semmibe veszik.
Eljutottak.
Elsősorban azoktól kérek bocsánatot, aklk idáig ügyfeleimként hittek nekem, másodsorban azoktól kérek bocsánatot, akik gondolatban velem egyet értettek.
Soha egyetlen percig nem értettem egyet a Kásler féle gondolkozással, de tudomásul veszem azt ezek után, hogy ők jobban értékelték a jelenlegi helyzetet.
Elég volt. Befejeztem. Én több embert nem vagyok hajlandó becsapni azzal, hogy ebben a hazában érdemes jogállamisági normákra hivatkozni.
Kifejezetten hivatkozom a julius 4-i szégyenletes országgyűlési szavazásra, ahol minden parlamenti párt ezt a szégyenteljes törvényalkotási folytatást lehetővé tette.
Elég volt. Ember még ekkorát nem csalódott a hazájának vezetőiben.
Gazembereké vált hazánk, és ezen nem vitatkozhatunk ezek után.
Hála Istennek őseim életkorából kiindulva nekem ez legfeljebb 4-5 évig jelent problémát.
Siófokon 2014. szeptember 13. napján.
Léhmann György
Így kell elszámolniuk a bankoknak az adósokkal
Tisztelt Faludi Gábor!
Emlékezetem szerint, Árpád többször is elmondta, hogy bárki csatlakozhat akinek szándékában áll , csak tartsa be és fogadja el a szabályokat.
Az alábbi videó a legjobb bizonyítéka ennek.
Üdvözlettel: Kovács Péter Pál
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=YqwStshmx_I#t=419
Dr. Léhmann György ügyvéd, és mint olyan, hitt abban, hogy a jelenlegi jogi keretek között lehet, és kell megoldani a kérdést. Árpáddal lényegében egyetlen dologban nem értettek egyet, mégőedig abban, hogy Léhmann szerint nincs gond a devizanyilvántartással. Azaz hogy nem lett volna gond vele, ha a kölcsönök árazása követi a CHF alapkamat alakulását, és a bank nem él vissza az egyoldalú szerződésmódosítás kikötésével. Léhmann szerint ez kompenzálta volna az árfolyamveszteséget, bár én személy szerint sosem értettem, hogy mégis hogyan. A tőke akkor is majdnem a duplájára nő az árfolyamkülönbség miatt, ha egyáltalán nem emel kamatot a bank.
Léhmann valóban jót akart, csak egy ponton megállt, a bűncselekményt ő már nem mondta ki,vagyis inkább jogtechnikai okokból értelmetlennek találta hangsúlyozni (ahogy ez hallható volt az ezen oldalon közzé tett rádiós telefonbeszélgetésben is, ahol Árpád nekiszegezte a kérdés, hogy csalás történt-e vagy sem).
Mondhatjuk, hogy Léhmann nem tett mást, csak ügyvédként, az általa megvalósíthatónak vélt jogi lehetőségeket hangsúlyozta és képviselte. Se többet, se kevesebbet.
Azt, hogy ez már rég nem elég, sokan tudják, csal félelmetes lehet beismerni, főleg olyan embernek, aki egész életében a jogot alkalmazta. Ha ugyanis kiderül, hogy a jogra a hatalom fittyet hány, onnantól kezdve már nincs jogállam, onnantól kezdve diktatúra van.
Kedves Árpád!
Nagyon üdvözlöm a közelítési szándékodat melyet hozzászólásodból kiolvastam.Egy tábor alá kellene hozni azokat a harcosokat akiket lehet!Ezt már megírtam egy hozzászólásomba.Ez nem jelent feladást semmilyen tekintetben,viszont a belátás bölcsességedet gyarapítja és táborunkat erősíti.Addig tudnak minket forgatni azok akik ezt a meddő játékot kitalálták nekünk,míg rá nem jövünk,hogy a másik ember támogatását elfogadni nem jelent feladást.A Te utadat félrevinni nem lehet,hisz ismerlek és Te is tudod,hogy magabiztosabb ember vagy annál,hogy a kijelölt utadról bárki letéríthessen.A csatlakozni szándékozókat el kell fogadni,ártani úgy sem tudnak,mert az igazságot megmásítók úgy is hamar kitáncolnának,mint ahogy tették is azt.Egyszóval,Te kell légy az a mágnes, aki a kisebb szemeket összegyűjti!
Dr. Léhmann György beismerése a bizonyíték arra, hogy tisztességes szándék vezérelte mindvégig azon az úton, azon a göröngyös úton amelyre rálépett. Beismerésével valójában nem “kisebb” lett, hanem “nagyobb”. Szeretettel várom október 5-én a Nemzetgyűlésre, ha szólni kíván az egybegyűltekhez, biztosítunk rá lehetőséget. Ő nem értett egyet velünk és mi nem értettünk egyet azzal az úttal amelyet ő választott, de mindannyiunknak egy közös célja lehet, az emberek kifosztásának véget vetni.
A beismerése kudarcnak mindig igen nagy lelki jelenlétről tesz tanúbizonyságot .
És nem is képes rá mindenki. Szív kell hozzá . Léhmann ügyvédnek volt hozzá szive.
Nekünk most minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy minél több emberhez eljusson a Nemzetgyűlés szervezésének híre- sokan már nem bíznak a sok elutasítás miatt.
Meghátrálni nem szabad!
Na mi van, Dr. Léhmann György felébredt? Jó sokáig szunyált az öreg! Azért azt nehezen hiszem el, hogy “naiv gyermeki” bizalommal volt ez idáig az “urak” felé, de ha mégis, akkor valami nem stimmel…
A pácban maradó devizahiteles arcát a tükörben mindaddig láthatom, amíg
nem tudunk kilépni ebből a bajból.
Emiatt írtam azt, hogy megnézem a bíró arcát.
Ugyanis a bíró arca bár elárul egyet s mást, de nem azt fogja cselekedni, amit kell, s ezért én továbbra sem fogok boldogulni, míg a többiek nem boldogulnak.
Ez nem lehet egyedi játszma, egyedül senkinek nem fog menni. .
A bírók egységesen döntenek, mint ahogyan most is egységesen lett kiadva az ukáz arra, hogy a semmisségi pereket ejteni KELL.
Mi is azt mondjuk, hogy ezekkel a devizaalapú hitelszerződésekkel mindenkit ugyanazon oknál fogva tudtak kifosztani- s ez az ok nem más, mint a tévedésbe ejtés.
Az, hogy mindannyiunknak külön szerződése van, amikor felismerjük az egységet, már másodlagossá válik, hiszen a kifosztás a szerződésekkel a törlesztő növekedésével kezdődött, de együttesen a bevételek apadását eredményezte a kereslethiány miatt, ami a társadalmi szintű megnyilvánulása ennek az egész problémának.
És ez az, ami miatt hiába is csökkentik a havi törlesztő részleteket, akik már tönkrementek, azoknak annyi, akik még bírják, azok pedig nem biztos, hogy végig tudják csinálni.
A közös fellépés nélkül semmi esélyünk sincs,
– sem nekem, sem a többieknek-ezzel tisztában vagyok, hiába csinálom vég nélkü két és fél éve, hiába mondom azt, hogy nem volt deviza, hogy nem a semmisség a megoldás, hogy az árrés felszámítása a mértéktelenség jele és az árulkodás arról, hogy az ügylet nem kölcsönügyletképpen zajlik.
A kritikus tömegre van szükség, aki nem ijed meg a saját árnyékétól, aki nem a másik kurázsiára spekulál, aki nem megalkuvó.
Aki nem akarja magát a tükörben szembeköpni, miután a többieket hagyta elpusztulni.
Én nem a bírók, hanem a pácban maradó adósok.arcára leszek kíváncsi. Én egy vagyok közülük…kedves Olvasó! Aki jó eséllye “devizahiteles”? Önnek mi a terve? A Haza Nem.Eladó Mozgalom Ön HELYETT nem old meg semmit. De más sem. Ha vár, és nem jön, csak a végrehajtó kopog majd, a télapó, puttonyában a megváltással,nem…
Befellegzett az adóspereknek – Így kell elszámolniuk a bankoknak az adósokkal –
http://www.azenpenzem.hu
ÉN MEGÍRTAM A BÍRÓSÁGNAK, HOGY MIT SZERETNÉK
“A jogszabály a jövőben nem engedi azoknak a pereknek a folytatását, ahol csak az érvénytelenség vagy részleges érvénytelenség megállapítását kérte az adós
——————————————————————————-
(pedig a bíróságok előtt levő devizahiteles perek 95 százaléka ilyen).
——————————————————————————–
Ha nem mondja meg a bank ügyfele, hogy pontosan mit is szeretne (“meg kell jelölnie, hogy milyen jogkövetkezmény alkalmazását kéri”), és csak semmisségre utazik, a pert meg kell szüntetni.”
“Ha nem mondja meg a bank ügyfele, hogy pontosan mit is szeretne („meg kell jelölnie, hogy milyen jogkövetkezmény alkalmazását kéri”), és csak semmisségre utazik, a pert meg kell szüntetni.”
De vajon a bíróság meg fogja mondni, hogy mit szól ahhoz, amit én kértem?
Én egyetlen lehetőséget látok polgárjogi keretek között, hogy mit szeretnék, ezt már be is adtuk mindkét hitelünknél-autós és szabadfelhasználású ingatlanalapú kölcsönszerződésünk esetében.
Mivel a bank devizaköveteléssel állt elő mindvégig, és akkor is, amikor felmondta a szerződésünket, a devizát rendelkezésünkre kell bocsássa.
Ennek érdekében fizetési meghagyást nyújtottunk be a szerződéskötéskori devizaösszegre, amelynek rendelkezésre bocsátása BIZONYÍTOTTAN nem történt meg.
A rendelkezésünkre bocsátott devizaösszegből a bank szerinti jelenleg hátralékként nyilvántartott devizaösszeget megfizetjük.
Mi sem természetesebb, mint a devizaösszeg teljes késedelmi kamatát követelni fogjuk, ami összegszerűségében olyan pénztömeg, amiből a kapott forint visszafizetésre kerül.
Ekkor, azaz a deviza rendelkezésre bocsátásakor válik jogossá az eddig felszámított kamat, ezért azt nem kell hogy visszakapjuk.
De mivel törvénybe hozták az árrés tisztességtelenségét és az egyoldalú szerződésmódosításokkal történő többlet kamat, költség és díj tisztességtelenségét, ezek az összegek nekünk is visszajárnak.
Egyébként az egész ügylet csalással zajlott, polgárjogi keretek közé terelni egyedül így látom, ha továbbra is jogszerűnek látják az eddigi devizakövetelést.
Másik lehetőségük az, hogy a forintot felkönyvelik mint követelhető tőkét, erre felszámítható kamatokat kiszámolják, eddigi többleteket , amit követeltek , figyelembe veszik, és visszamenőlegesen kiszámolják a többletek késedelmi kamatát, amit jogellenesen elvettek.
Ezen túlmenően pedig kártérítési pert indítunk amiatt, hogy csalással a teljes vagyonunkat el akarták venni.
Ennek már bizonyítéka van, mert a bank felmondta mindkét szerződésünket és olyan összegek követelésével állt elő. amellyel a teljes vagyonunktól meg akartak fosztani.
Ehhez mit fog szólni a bíró?
Azt az arcot megnézem.
De előtte 2014. október 5-én találkozunk Gyulán a Nemzetgyűlésen, és ha sokan leszünk, ………………