A mindenkori igazságügyi miniszter nevezi ki a közjegyzőket, hogy:

a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak.

Közjegyzőkről szóló törvény
1. §2 (1) A törvény közhitelességgel ruházza fel a közjegyzőket, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak.
(4) A közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez.

A törvény ezen meghatározásához képest olyan iszonyú nagy bajt okoztak a közjegyzők a magyar családoknak, vállalkozásoknak, amihez mérhetőre nincs példa egy szűk réteg tevékenysége során az országunk történetében.
Ahelyett, hogy a feleknek pártatlan jogszolgáltatást nyújtottak volna, egyoldalúan, minden esetben a Bankok javára ítélték meg a lehetőséget, hogy bármennyi is legyen a banki követelés, kielégítést nyerhessen az Adós ingatlanjaiból, béréből nyugdíjából, bankszámlájáról.
Miközben a bankok át nem adott devizát követeltek kamatokkal, a közjegyzők rá se néztek, hogy miért magasabb a banki hitelhátralék a folyósított összegnél. A jelzálogul felajánlott ingatlan csak álca volt mint biztosíték. Az Adóst megtévesztette, hogy ezzel felel, ha valamilyen előre nem látható ok folytán mégsem tudná teljesíteni a kívánt törlesztő részleteket.
De hogy semmi nem lesz elég, és hogy a tartozáselismerőbe foglalt devizaösszeg ellenében a bank mindent vinni akar majd, s ehhez pecsétjét adja a közjegyző, hát igen. Erre nem számoltunk.

A tartozáselismerő aláírása esetén megfordul a jogi biztosíték szerepe

– míg a jelzálog bejegyzés a kölcsön biztosítéka,

– addig a tartozáselismerő közjegyzői nyilatkozat az Adós minden ingó – és ingatlan vagyonát, bérét, nyugdíját felemésztő jognyilatkozat.

Nincs határ!

Bármennyire leértékelhető a vagyon,

és a követelés ellenében elvihető minden vagyontárgy, ingó – és ingatlan.

S ha ez mind kevés, rászállhatnak

BÉRRE,

NYUGDÍJRA,

BANKSZÁMLÁRA.

A közjegyzők példa nélküli módon tettek pecsétet a banki felmondásokra, és példa nélküli módon rendelték el az adósok ellen a végrehajtást, amikor az állam a végrehajtási kényszert igénybe véve biztosítja a végrehajtást kérő követelésének kielégítését.
Miért példa nélküli ez az eljárás, ami a devizaalapú hitelezés során felütötte a fejét, és családok teljes tönkretételét eredményezi?

A közjegyzők konkrét tartozáselismeréseket készítettek több százezer család, vállalkozás kölcsönügyletének biztosítékaként.
Az ebbe foglalt összeg és jogcím határozza meg azt, hogy milyen okból történhet meg a végrehajtás elrendelése.
De ezt a tartozáselismerőt a közjegyzők meg se nézték egyetlenegy esetben sem, amikor a felmondásokba foglalt bank szerinti kölcsönhátralékokat és a végrehajtási záradékolást közokiratba foglalták.
Meg se nézték a közjegyzők ezeket a közjegyző által ellenjegyzett okiratokat, pusztán
a banki hitelnyilvántartási számlára vetettek egy futó pillantást.
A közjegyzők úgy akarják Magyarországot térdre kényszeríteni a bankszektor előtt, hogy fogalmuk sem volt arról, hogy származhat-e a banki követelés a közjegyző előtt közokiratba foglalt devizaösszegből – azaz át lett-e adva a deviza.

Mi tudjuk, hogy a deviza nem lett átadva, s ezért a devizából nem származhat az a követelés, amit a hitelnyilvántartási számla tanúsít.
A hitelnyilvántartási számla devizahátralékot tanúsít, miközben az adós banki kivonata ennek jogalapját kizárja.
De a közjegyzőket nem érdekelte az, hogy mit kapott az adós. Nem érdekelte őket az, hogy olyan ügylethez igazolnak le végrehajtást, amikor a banki követelés a közokiratba foglalt devizaösszeg végrehajtással történő megszerzésére irányul, de a kölcsönbe adást nem ellenőrzi le a közjegyző.
Tehát az összeg az egyetlen amiről szó van.
Ez kérem kevés. Az összeg önmagában semmit nem jelent.

Ha kölcsönről beszélünk, akkor azt kölcsönbe kell adni, s ennek folyósítását le kell ellenőriznie egy olyan személynek, akinek nem kisebb a dolga, mint hogy a feleknek pártatlan jogszolgáltatást nyújtson.
A közjegyzők tevékenységével teljesedett ki a BANKI KIFOSZTÁS, a végrehajtások elrendelése nélkül nem lehetett volna bennünket ellehetetleníteni, hiszen erőnek erejével a bankok nem követelhettek volna tőlünk.
A közjegyzők pedig megállíthatták volna a folyamatot, mert kötelességük lett volna megállapítani azt, hogy nem származik a tartozáselismerőbe foglalt összegből a hitelnyilvántartási számlán nyilvántartott devizatartozás, mert a kölcsön jogcím megkeletkezését le kellett volna ellenőrizniük.
Elvégre a tartozás Adós általi elismerése kölcsön jogcímen lett felvállalva.
De kérem szépen. A közjegyzők nem ellenőrizték le azt, hogy a tartozáselismerő szerinti kölcsönjogcímen követel-e a bank az Adóstól
Ezzel ellenünk fordultak, és a bankoknak kiszolgáltattak bennünket.
Így lettek Magyarország esküdt ellenségeivé.
Így váltak a mi hóhérainkká.

A magasságos Istent arra kérem, hogy a közjegyzőket térítse jobb belátásra, mert az utolsó órájuk olyan keserves lesz, hogy arra nem érdemes gondolni sem.