ESÉLY
Egy kedves társunk kérdést intézett felém:
“Hogy is van ez? Ha engem becsaptak a bankok, magyarán csaltak, akkor ebből csak akkor nem lesz büntető eljárás ha én nem akarom? …Ők bocsánatot kérnek és mi elszámolunk velük a mi feltételeinket is figyelembe véve? Vagy a büntető ügy jogállamilag automatikusan el kell hogy induljon? Mindössze a csalás tényét kell megállapítsa a bíróság? Vagy kinek volna kötelessége ebben az ügyben eljárni?”
Mindenkinek kötelessége figyelmeztetni a hatóságot, de csak a hatóságok tudják elindítani a nyomozást.
Ameddig az ügyészség szerint nem gond az, hogy hitelfolyósításként írja a bank jóvá a forintot, de nem könyveli le azt mint nyújtott hitelt, és ezt a NAV sem tartja gondnak, addig nagy a baj.
Ugyanis addig feketén folyik az ügylet. Merthogy olyan összeg, a devizaösszeg kölcsön jogcímen, kölcsönkamatokkal történő követelése zajlik, amely összeg rendelkezésre bocsátásáról nem készült számviteli bizonylat. Nem az van, hogy feketén dolgozott a Bank, a hatóságok tudta nélkül, hanem az, hogy csak színlelte a kölcsönügyletet.
A forintot nem könyvelte fel hitelnyilvántartási számlára, de hitelfolyósítást írt az Adós banki kivonatára.
A hatóságok, ügyészségek, bíróságok, a közjegyzők, maga a Kúria is elegendőnek tartották eddig, hogy a devizaösszeget mint pénztartozást adott meg a Bank az Adósnak, ami által az Adós forinthoz jutott.
Ellenben a szerződésben szereplő devizára mint kölcsönösszegre hivatkozik a Bank. Vagy úgy, hogy deviza van megjelölve mint amit a Bank az adós rendelkezésére kell bocsásson, vagy úgy, hogy a forintot a Bank a folyósítást követően devizában határoz meg, amely devizaösszeget megfizetni köteles az Adós, és ezt a devizaösszeget folyósítási értesítőben közli az Adóssal.
Autós szerződések esetén pedig nyíltan leírja a Bank az Általános szerződési feltételekben, hogy
– a folyósított forint,
– az árfolyam különbözet és
– a kamat megfizetésére vállal az adós kötelezettséget.
Csakhogy a hatályos törvények értelmében kölcsön az, amikor a Hitelező által az adós rendelkezésére bocsátott pénzösszeget kell visszafizetnie az Adósnak kamatokkal vagy kamat nélkül.
A hitelfolyósításról mint gazdasági eseményről elkészült a banki kivonat, amely szerint a forint lett az Adós rendelkezésére bocsátva.
Azaz hitelfolyósítás történt, amelynek során forintösszeg lett jóváírva az Adós banki kivonatán “hitelfolyósítás” megjelöléssel.
De mit ír a számviteli törvény a számviteli bizonylatokról?
Számviteli törvény
165. § (1) Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.
(2) A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak.
“..az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza,”
Az adott gazdasági művelet:
a kölcsönszerződés alapján történő hitelfolyósítás, aminek eredményeképpen a számviteli bizonylat tanúsága szerint hitelfolyósítás jogcímen forintösszeget folyósított a Bank az adósnak.
Ezt kell a könyvvitelben rögzíteni.
És a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmaznia kell a bizonylatnak.
Akkor kérdem én, miért nem rögzítették a Bankok a könyvvitelben a folyósított forintösszeget a hitelnyilvántartási számlán?
A csalást a forintösszeg hitelfolyósításként történő jóváírására alapozták.
De a könyvviteli nyilvántartásba már nem vitték fel a forintot mint ami hitelfolyósítás miatt jóvá lett írva az adós banki kivonatán.
Az Adós mit lát?
A saját banki kivonatát.
A Bank belső könyvviteli nyilvántartását nem látja.
Nem is láthatja, mert előtte banktitkot képez a Banki könyvelés.
Én írogatom ezeket a dolgokat.
De nem érzékelem, hogy elegen átlátnánk, mekkora baj történt amiatt, hogy a bankok ilyen módon megkerülték a hatályos törvényeket. Pedig nincs más, mint hogy színlelték a pénzkölcsönnyújtást, miközben nem nyújtottak kölcsönbe semmit.
A forintot azért nem, mert nem azt követelik vissza.
A devizát azért nem, mert nem folyósították ki.
És mi, Adósok pedig nem akarjuk elegen elhinni azt, hogy az egész nem más volt, mint SZEMFÉNYVESZTÉS.
Mivel azonban a szemfényvesztés sikeresnek bizonyult, mindhiába írogatom ezeket a dolgokat, igen kevesen osztjátok, igen kevesen szembesültök azzal a profán ténnyel, hogy át lettünk hajítva a palánkon.
Nincs más bizonyítékunk, mint a banki kivonatunk.
A bíróságok, közjegyzők, ügyészségek, Kúria, és hozzátenném, a többi civil szervezet és a szakértők hada a száján ki nem ejtené, hogy a kölcsönnyújtást tanúsító banki kivonaton kívül semmi más nem igazol pénzkölcsönnyújtást.
Ez pedig a forint.
Úgy érzékelem, hogy az adósok beálltak a bírók, közjegyzők, ügyészek, szakértők, és a sok-sok civil szervezet sorába, akik nem foglalkoznak azzal, hogy a pénzkölcsönnyújtásról éppen úgy készülnie kell bizonylatnak, mint minden más tevékenységről, szolgáltatásról, és ez az a bizonylat, ami a követelés alapja kell legyen.
És az elkészült bizonylaton kívül semmi más nem igazol főszolgáltatást.
De az adósoknak nem volna szabad mazochista módon követni a felsorolt hatóságokat, és félresiklott civil gondolatokat.
Ellenkezőleg, követelnünk kell a valóság szerinti elszámolást.
Nincs más esélyünk.
FELHÍVÁS – TERJESSZÉTEK !
A 2014. május 19-én a Legfőbb Ügyészségre benyújtott büntető feljelentésünket jelenleg a Budapesti V-XIII. Kerületi Ügyészségen vizsgálják, mivel a kiegészítésünket követően a Budapesti Nyomozó Ügyészség áthelyezte oda.
Az áthelyezés oka az volt, hogy a Bankok székhelye itt található nagyobbrészt.
A kiegészítés lényege pedig az volt, hogy a Bankok nem az általuk elvégzett valós teljesítmény alapul vételével követelnek tőlünk.
Nem annak (azoknak) a teljes bizonyító erővel bíró banki kivonatoknak alapul vételével követelnek, amelyek a hatályos törvények értelmében tanúsítják az ügylet teljesítését, és azt, hogy KÖLCSÖN JOGCÍMEN milyen összegű kötelezettsége keletkezett az Adósnak.
Ezek a bizonylatok a hitelfolyósítást tanúsító banki kivonatok.
Kérek minden csatlakozót, hogy minél előbb küldje meg az alábbi címre és alábbi ügyszám megjelölésével a banki kivonatát (kivonatait), amelyek tanúsítják, hogy mit nyújtott számukra a bank “hitelfolyósítás ” jogcímen.
Ezekkel a bizonylatokkal fogjuk azt tanúsítani, hogy
SOHA EGYETLENEGY BANK SEM NYÚJTOTT DEVIZÁT HITELFOLYÓSÍTÁS JOGCÍMEN.
Cím:
1055 Budapest, Markó utca 27 .
Hivatkozási szám: Budapesti Nyomozó Ügyészség
1268/2014
A banki kivonatot fénymásolatban küldjétek meg, és írjátok rá saját kezűleg is azt, hogy
“FORINTOT KAPTAM ,TISZTESSÉGES ELSZÁMOLÁST KÖVETELEK”.
Az országban kialakult helyzetet a következőképpen látom , mint akit közvetlenül is érint, mint aki igen sok ember problémáját hallotta, mint aki két és fél éve rendületlenül küzdök a jogos igazunkért, s mint magyar családanya.
A fentebb megjelölt banki kivonatok az áfa törvény szerint előírt módon teljes bizonyító erővel tanúsítják a Bankok pénzkölcsönnyújtási szolgáltatását.
Ezen kivonatokat a Bankok , a közjegyzők, a bíróságok, az ügyészségek, és maga a legfőbb bírói testület, a Kúria mellőzte mindeddig az elszámolás során.
Ellenben ezeken a banki kivonatokon kívül a hatályos törvények értelmében nincs semmi más bizonyíték a Bankok által nyújtott pénzkölcsön összege tekintetében a devizaalapú hitelezés esetén sem.
A Kúria a 6/2013. számú Polgári Jogegységi Határozatában
és a 2/2014. számú Polgári Jogegységi Határozatában mellőzte a valós banki teljesítés vizsgálatát.
A két határozat célja az volt, hogy a szerződésben rögzített rendelkezések vizsgálatára korlátozza a Bankok és az Adós egymással szembeni kötelességével kapcsolatosan meghozott határozatának pontjait.
A banki kivonatok teljes mellőzésével olyan helyzetet teremtett, amelyben egyik határozat sem a Bankok valós teljesítését tekinti a követelés jogalapjának.
A 2013. évi decemberi határozatban nem a főszolgáltatáshoz tartozó szerződéses rendelkezésnek tekinti az árfolyamkockázat Adósra hárításáról szóló rendelkezést, és emiatt vizsgálhatónak tartja. .Valószínűleg a forint folyósítását tartja a főszolgáltatásnak, ami a devizában meghatározott pénztartozás megadásakor volt folyósítva.
Nem tekinti tisztességtelennek a kedvezőbb kamat miatt.
A 2014. évi júniusi határozatban a főszolgáltatáshoz tartozó szerződéses rendelkezésnek tekinti az árfolyamkockázat viselésének adósra hárítását , ezek szerint a pénztartozás megadása által jogi értelemben átadottként kezeli a devizát, s emiatt főszabályként nem tekinti vizsgálhatónak annak tisztességtelenségét, így hatályban tartja a szerződéses rendelkezést.
Mindkét határozatában az adósok ellen dönt, miközben egyik esetben sem veszi figyelembe azt, hogy a szolgáltatás teljesítését nem a szerződés tanúsítja, hanem a folyósítás banki kivonata.
Ebben azonosan jár el a két határozatban, s ezzel szembemegy a hatályos áfatörvénnyel, a jóerkölccsel, a tisztességes szerződési magatartással, és elfogadja azt, hogy színlelt kölcsönnyújtásról van szó, hiszen a kölcsönnyújtás a Ptk. 231. §-ával történik, deviza nélkül, és az Adós előzetes tartozása nélkül – azaz pénztartozásról nincs bizonylat.
Tehát amíg a két határozat különbözően dönt arról, hogy vizsgálható-e az igazságszolgáltatás által az árfolyamkockázat adósra hárításának rendelkezése, addig mindkét esetben figyelmen kívül hagyja a valóságos banki teljesítést.
De a határozatok egymással szemben olyan ellentmondást fogalmaznak meg, ami miatt álláspontom szerint kioltják egymást, és nem lehet azt eldönteni, hogy a Kúria szerint lehet-e az igazságszolgáltatás által vizsgálni ezt a Magyarország szintű kérdést, miszerint a havi törlesztőink a CHF erősödése miatti növekedése a teljes ellehetetlenülésünkhöz fog vezetni.
Ha azt tekinti érvényesnek a Kúria, hogy vizsgálhatja ezt a szerződéses rendelkezést, akkor az igazságszolgáltatásnak teljes jogköre van a kérdés megválaszolására a hatályos jogszabályok figyelembe vételével. De ekkor a Kormány nem alkothat törvényt a forintosításról, mert ebben az esetben az igazságszolgáltatásnak kell döntenie.
De a Kúria megváltoztatta az álláspontját, s úgy döntött, hogy nem vizsgálhat. ezzel érkezett el a kormány lehetősége.
Viszont a kétféle döntés miatt egyik határozat sem lehet érvényes, mert nem lehet azt eldönteni, hogy a hatályos jogszabályokat kell-e figyelembe venni, és aszerint dönteni, vagy nem lehet vizsgálódnia az igazságszolgáltatásnak, és emiatt a szerződéses rendelkezés hatályban marad, hacsak a kormány nem javasolja a forintosítást.
De a kormány kihasználta a lehetőséget, és forintosítással meg akar menteni még embereket.
A kormány olyan helyzetben akar forintosítani, amikor a Kúria maga sem tudja, hogy van-e döntési jogköre avagy nincs. Emiatt nem lehet azt tudni, hogy joggal viszi-e a Parlament elé a kormány a forintosítás kérdését, amikor is a felmondás és végrehajtás alá került embereknek nem hagyja meg az egzisztenciáját-azaz kivégzi őket.
És ekkor jövünk mi, akik felmutatjuk a banki kivonatainkat, mert semmi más nem bizonyítja a Bankok teljesítését.
A két határozat ellentmondása arra volt jó, hogy a kormánynak lehetősége nyíljon a megalázó munkára.
Arra, hogy a felmondás alá kerülteket és a végrehajtás alatt lévőket
hagyja teljesen ellehetetlenülni, miközben mindenki esetében igaz az, hogy nem a szerződés szerint lehet megállapítani a követelhető pénzösszeget, hanem a Bank valós teljesítése szerint.
EZT NEM TŰRHETJÜK EL !
Nem tűrhetjük azt el, hogy senkiként kezeljenek bennünket.
Minden mellettünk szól, a Kúria elterelte a lényegről a figyelmet, miközben átjátszotta a kormány kezére az Adósokat.
Elterelte a Kúria a figyelmet arról, hogy nem a szerződés hivatott a banki főszolgáltatást tanúsítani, hanem a szolgáltatást tanúsító számviteli bizonylat, a banki kivonat.
Pénzkölcsönt nyújtani csak egyféleképpen lehetséges.
A pénzkölcsönt az Adós rendelkezésére kell bocsátani, attól pénzkölcsön.
Csak ebben az esetben lehet visszakövetelni és kamatot kérni rá.
A Kúria és a magyar kormány a hatályos törvények és a magyar családok ellen fordult, amikor nem vette azt figyelembe, hogy mi történt a valóság szerint.
Ha nem leszünk képesek magunkat megmutatni, akkor a tervüket véghez fogják vinni, és Magyarországot átjátsszák az idegeneknek, bennünket pedig földönfutóvátesznek . .
KÜLDJÉTEK MEG A BANKI KIVONATOKAT A MEGADOTT CÍMRE!
A HAZA NEM ELADÓ SEMMI PÉNZEN!
Én úgy érzékelem, kezdenek az emberek ráébredni, hogy milyen egyszerű is ez az egész. De a gondolatainkat, az enyémet is összekuszálták, az ember nehezen nyeri vissza a tisztánlátását, ha por kerül a szemébe. Ehhez kellenek a könnyek. Az pedig már igen sok hullott.
Bűn ez bizony nagyon is, “égbekiáltó”!
Pillanatnyilag a tisztességtelen működés a kérdés . Csalásról nem esik szó!
Ha etimologizálunk. Mit is jelent/mond a magyaroknak a csalás. Egy vásári csalót, egy kártyás csalót, egy kis átverést, egy pillanatnyi történést néha egyszerit.DE:
Mit jlent a tisztességtelen. Bizony egy velejéig romlott valakit, vagy folyamatában elkövetett cselekedetet, más személyekkel szembeni aljasságot,mely az adott személy, vagy cselekedet folytonos megnyílvánulását jelzi. Itt valóban erről van szó!
A sok vakhangya felébredhetne már végre! Kellene használni a fejekben levő rakományt.
Arcon kell őket csapni?
Ez kezd ahhoz hasonlítani hogy az adós azt mondja hogy a fű zöld, a törvény pedig azt hogy kék. Mit lehet ilyenkor tenni? Pedig mindenki számára egyértelmű.