A KÚRIA SZERINT AZ ADÓSÉ A TELJES ÁRFOLYAM KOCKÁZAT

Akik a Kúria előtt meghajlanak, azoknak azt üzenem, hogy fizessenek. Töménytelen mennyiségben, minden áron, a családjuk kockáztatása árán, vagy meneküljenek külföldre dolgozni, mert itt ennyi pénzt megkeresni nem lehet.

Ezt írta az egyik kedves társunk:

Erzsike Glászné: Az én törlesztőm a négyszerese lett!

Ez a lényeg. Miről beszélünk?

Az Árpád árrés pere igazolja azt, hogy nem volt az ügyletben deviza, és emiatt nem volt joga a bankoknak eltérő árfolyamot alkalmazniuk folyósításkor és törlesztéskor.

A Gyulai Városi Bíróság első fokon kimondta, hogy a kereskedelmi árrés felszámítása tisztességtelen, mert nem volt az ügyletben deviza.

A Szegedi Ítélőtábla másodfokon is kimondta, hogy a kereskedelmi árrés felszámítása tisztességtelen, mert nem volt az ügyletben deviza.

A Kúria az Európai Unió Bíróságát arra kérte, hogy foglaljon állást, vizsgálható-e a kereskedelmi árrés tisztességtelensége, azaz a főszolgáltatás része-e a kereskedelmi árréssel kapcsolatos szerződési rendelkezés.

A Kúria a Kásler-OTP per tárgyalásán 2014. június 3-án kimondta, hogy a kereskedelmi árrés felszámítása tisztességtelen volt, mivel nem történik pénzváltás, a deviza átszámítása történik, ami nem tekinthető szolgáltatásnak.

A Kúria a 2/2014.számú PJE határozatában a következőképpen határoz az árrés vonatkozásában: „3. A folyósításkor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen, mert ezekkel szemben nem áll a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, így az számára indokolatlan költséget jelent. E rendelkezések azért is tisztességtelenek, mert alkalmazásuk gazdasági indoka a fogyasztó számára nem világos, nem érthető, nem átlátható. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyamok, mint átszámítási árfolyamok helyett a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezésre tekintettel, mindaddig, amíg kógens törvényi rendelkezés nem lépett azok helyébe.”

És 2014. július 4-én megszavazza a Parlament a törvényt a kereskedelmi árrés és az egyoldalú kamatemelés miatt tisztességtelenül felszámított költségek Bankok általi visszafizetésére. Mai nappal lett hatályos.
Ezért a bankoknak hozzávetőlegesen 700 – 900 milliárd forintot kell visszafizetniük az árrés és az egyoldalú kamatemelés miatt azok részére, akik még fizetni tudnak, vagy már kifizették a bankok által követelt minden egyes forintot. Akiket tönkretettek, azok már nem számítanak.

Az a tény, hogy nem volt az ügyletben deviza, egyúttal azt is magával hozza, hogy nem lehetett hitelnyilvántartási számlára felkönyvelni devizakövetelést, ami miatt az árrésen túl az árfolyamkockázat is a nyakunkba szakadt. Meg annak kamata. És hozzá az egyoldalú kamatemelés, ami az erősödő devizára lett rászámolva.

Mindezek jogtalanságának bizonyítéka a folyósítás banki kivonata, amelyen a forint jóváírása megtörtént. Mivel a bizonylatokról minden adatot fel kell könyvelni a könyvvitelben, ezért a kapott forintot is fel kellett volna könyvelni a hitelnyilvántartási számlára, hiszen a folyósítás jogcíme pénzkölcsön.

De a Bankok a hitelnyilvántartási számlára nem könyvelték fel a folyósított a forintot, hanem deviza adásvétel szerinti módon, devizát könyveltek fel a hitelnyilvántartási számlára az adós kötelezettségeként, miközben devizát követelni a deviza vételára ellenében deviza adásvétel.

Ezzel az ügylet teljesítését tanúsító számviteli bizonylat felkönyveletlenül maradt, miközben a folyósítás jogcíme “hitelfolyósítás”, amiből szorosan következik, hogy a jóváírt összeg visszafizetését köteles követelni a bank.

Köteles. Tehát nem lehet kérdés, hogy követeli-e avagy sem, hanem köteles követelni, mert elkészült az ügyletről az adózás alátámasztásául szolgáló számlát helyettesítő okmány.

Ez az az okmány, amely hitelt érdemlően bizonyítja, hogy mi történt, milyen tevékenység, szolgáltatás és mit kell érte az igénybe vevőnek megfizetni. A felek egymással szemben támasztható követelésének alapja. A megfizetés idejéről, a kamatmértékről a szerződés rendelkezik, de a követelés jogalapját az elvégzett szolgáltatást tanúsító bizonylat adja.

Ha nem így volna, akkor a szerződés megkötésének, majd a tartozáselismerő aláírásának pillanatában már írhatná is a közjegyző a felmondást, és a végrehajtást is elrendelhetnék, mire az Adós a busszal hazaér a bankból. Tulajdonképpen nem állok messze a valóságtól, hiszen a közjegyzők a tartozáselismerő közjegyzői okiraton és a hitelnyilvántartási számlán kívül semmit nem néztek meg. Nem voltak kíváncsiak arra, hogy az adóbevallás és a felek egymás közötti pénzügyi elszámolásának alapját képező számviteli bizonylat mit tanúsít.

Ugyanezt tette meg a Kúria is, amikor a 6/2013.számú PJE határozatát meghozta, és akkor is, amikor a 2/2014.számú PJE határozatát meghozta.
A Kúria határozathozatalkor a hatályos törvényeket be kell tartsa. Nemcsak hogy figyelembe kell vegye. BE KELL TARTSA!
Mert nem figyelmesség szintű a probléma, a probléma élet-halál kérdés.

A Kúria az alábbi törvényeket sértette meg:

Számviteli törvény, amely előírja a szolgáltatásokról, tevékenységekről számlát vagy számlát helyettesítő okmányt kell készíteni,
ezen kívül előírja, hogy a bizonylatokon lévő MINDEN ADATOT be kell vinni a könyvviteli nyilvántartásba-ők ezt nem vették figyelembe.
Polgári törvénykönyv és Hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény pénzkölcsönnyújtásról rendelkező jogszabály helyei
ezen törvények olyan pénzösszeget tekintenek kölcsön jogcímen visszakövetelhetőnek, amelyet a Hitelező Bank átad az Adósnak.
Ptk. 231.§-a
amely arról rendelkezik, hogy a pénztartozást miként kell leróni,
de arról nem rendelkezik, hogy erre alapozva pénzkölcsönadáskor a Bank előírjon magának devizában meghatározott pénztartozást,
miközben nem kapott semmilyen szolgáltatást az Adóstól, viszont így át tudja fordítani forintra a devizát.
De akkor jön a jó öreg áfa törvény, amely kimondja azt, hogy minden szolgáltatásról számlát vagy számlát helyettesítő okmányt kell készíteni, és a Kúria ezt a törvényt is megsértette, mert a devizaalapú hitelezés felülvizsgálata során elfeledkezett az áfa törvényről, amelynek a Bankok is alanyai.

Az elvégzett szolgáltatás eredménye az lett, hogy forint lett folyósítva, emiatt nem lehetett volna devizát felkönyvelni a bankban, a szerződés alapján ugyanis soha senki nem könyvelheti fel a főszolgáltatást, csak a teljesítést tanúsító okirat ellenében.Bizony ám!És még megsértették az emberi méltóságunkat is azzal, hogy korlátlan kockázat viselésére köteleztek bennünket, ami azt jelenti, hogy halálra ítéltek bennünket jogalap nélkül.
Csak úgy. Pedig a Welmann György azt mondta, hogy nem kell a felek érdekeit figyelembe venniük.
Akkor a Bankok érdekeit miért veszik figyelembe

MINDEN HATÁLYOS TÖRVÉNY ELTAPOSÁSÁVAL?

A HAZA NEM ELADÓ SEMMI PÉNZEN!

“Az igazságot még akkor is el kell fogadni, ha az a magyarságnak kedvez. A hazugság ismételgetése nem teszi azt igazzá.”    Grandpierre K. Endre.