Áder János január 27.-ére 70 másodperces néma gyászra hívta fel a rádiók, és a televíziók szerkesztőségét a holokauszt 70 éves évfordulója alkalmából. Surján László európai parlamenti képviselő az Európa Kápolnában megtartott Holokauszt Emléknapon kiemelte: Az áldozatok számánál sokkal nagyobb a zsidóság vesztesége, hiszen a holokauszt óta eltűnt a hagyományosan sokgyermekes zsidó család.

Tisztelt Áder János, és Surján László urak! Mi megértjük, hogy a zsidóság számára a második világháború iszonyatos eseményei, a származási alapon történő megbélyegzés és jogfosztottság máig élő, eleven tragédiák. Elfogadhatatlan, hogy bárki ártatlant emberi méltóságában megbélyegezzenek, és alapvető emberi jogaitól megfosszanak bármilyen indokkal.
Kissé nehezebben ugyan, de megértjük azt is, hogy a háború többi áldozatának, a fronton harc közben lekaszabolt, vagy a szovjet lágerekbe hurcolt magyar katonai és civil százezreknek a megítélése némileg más. Az ő szenvedéseik sem mérhetők a holokauszthoz, hiszen ők nem származásuk miatt vesztek el, “csak” azért, mert harcoltak ez ellenséggel, rossz politikai nézeteket vallottak, vagy éppen rosszkor voltak rossz helyen.
Kicsit még nehezebben, de megértjük azt is, hogy Európa szerte a mai napig lépten-nyomon a fejünkre olvassák, hogy az 1944-es német megszállás után, az ellenállás helyett  a magyar állam aktívan közreműködött a vidéki zsidóság deportálásában.
Most arról ne beszéljünk, hogy az adott korban, és az adott helyzetben milyen lehetőségeink voltak, mert ez messzire vinne. A lényeg, hogy Európa, és saját vezetőink szerint is kollektíven bűnösek vagyunk, még akkor is, ha Surján úr beszédében kitért a kollektív bűnösség tarthatatlanságára.
Mindezt megértjük, hiszen rá vagyunk szoktatva, hogy meg kell értenünk.
Ám van, amit kissé nehéz megérteni, bármennyire is próbáljuk.

Idézet Áder János közleményéből:
“Az ártatlan gyermekek, idősek, nők és férfiak százezrei előtti tiszteletadásunkkal juttassuk kifejezésre nemzetünk egységét és eltökéltségét abban, hogy a szabad és demokratikus Magyarország polgárai semmiféle közösséget nem vállalnak semmilyen emberellenes eszmével vagy ideológiával, sem azokkal, akik a XX. századi történelmünk során a magyar állam nevében követtek el jóvátehetetlen bűnöket saját honfitársaikkal szemben. Hiszem, hogy a néma tiszteletadás közös csendjének ereje hozzájárul ahhoz, hogy felismerjük egymásban a jót, és közösen ítéljük el a rosszat”

Áder úr, Ön most, 2014-ben mégis mivel vállal közösséget? Hogy képzeli, hogy eme nyilatkozata ellenére most, 2014-ben közösséget vállal a családokat szétszaggató, embereket öngyilkosságba, külföldi emigrációba hajszoló bankokkal, a törvénytelenül végrehajtási okiratokat kiállító közjegyzőkkel, a szó szerint ámokfutást lefolytató bírósági végrehajtókkal? Hogy képzeli, hogy közösséget vállal azokkal a rendőrökkel, hatóságokkal, akik ehhez az ámokfutáshoz segítséget nyújtanak?
Hogy képzeli, hogy ilyet nyilatkozik, mikor az elmúlt években már megközelítőleg ötszázezer ember hagyta el az országot, és  ötszázhatvanezer adóst, de összesen több, mint hárommillió embert fenyeget adósrabszolgaság, és jogfosztottság a “devizahitel” miatt?
Hogy képzeli mindezt, mikor az Önök által  fenntartott magyar törvények lehetővé teszik, hogy bérből, fizetésből élő emberek több tízmilliós összegeket kapjanak sárga csekken a végrehajtótól úgy, hogy már ki vannak lakoltatva?

Hogy képzeli, hogy az Ön regnálása alatt ezeknek az embereknek már gettót is építettek? Hogy képzelik, hogy elvárták volna még azt is, hogy ehhez tapsoljon az ország?
Áder úr,  ennyire cinikusak még a nyilasok sem voltak. Hogy tud Ön, és az Önhöz hasonlók, akik részt vettek ebben, tükörbe nézni?

Beszéljünk egy kicsit Surján Lászlóról is. Surján úr szerint a legfájóbb következménye a holokausztnak az, hogy a sokgyermekes zsidó család megszűnt. Ez lehetséges. Ahogy a hagyományos, sokgyermekes magyar család intézményét is eltüntették a szovjet megszállás farvizén hatalomra került haramiák, megalapozva ezzel a jelenlegi atomizált, külön élő, befolyásolható, rettegő, a másik iránt közönyös és irigy újmagyar embertípust. Mi kinek tehetünk ezért szemrehányást?
Bokros teendői közepette Surján úr is hazapillanthatna onnan “Európából” alkalomadtán, mert Magyarországon nemhogy a nagycsalád, de már a kis család is megszűnőben van. Egyre kevesebben vállalnak akár egyetlen gyermeket is Magyarország területén.
Ezért ki, mikor és hol fog felszólalni?

Tisztelt Áder János és Surján László urak, mégis mikor szólalnak fel hasonló vehemenciával a jelen kor ártatlan gyermekei, idősei, női és férfiai érdekében? Ugyanis ők még itt vannak, és élni akarnak. Ők tartják fenn munkájukkal, adójukkal ezt az országot. Mégis, gőzerővel folyik a kifosztásuk. Mindent megtesznek, hogy eltűnjenek innen.
Várják a megoldást, de valami mást kapnak Önöktől. Hogy mit? Holokausztot, uraim! Élő, mindennapi holokausztot! Mert ami itt folyik, az népirtás. Akkor is az, ha nincs géppuska, és nincs gáz, mert nincs háború sem. Békeidőben pedig az eszközök is kifinomultabbak.
Magyar emberek, családok, és ezek kiskorú gyermekei, eltartott idős tagjai egyensúlyoznak a mély szegénység, az öngyilkosságok, a betegségek, a családi tragédiák szélén, mert államilag támogatott csalással ki vannak fosztva.
Ez olyan holokauszt, amivel nem csak emléknapokon találkozni, hanem minden nap.

Nemrég olvastam a hírt, hogy Lázár János február hatodikára zsidó kerekasztalt hívott össze. Az ok sejthető, nyilván Szakály Sándor botrányt keltő kijelentését kell sürgősen tisztázni, mely szerint pusztán idegenrendészeti intézkedés volt a zsidók 1941-es Kamenyec-Podolszkba történő deportálása. Ez nyilván nyomós ok egy kormányzati kerekasztal összehívásához. A  devizahiteles ügyben a mai napig nem került sor ilyesmire. Évekbe telt az is, hogy egyáltalán elkezdjen róla beszélni a kormány, és az érdemi egyeztetésekig még mindig nem jutottunk el. A végrehajtók meg dolgoznak folyamatosan…
Vajon a holokauszt hetvenedik évfordulóján, a meghívott zsidó szervezetek felemelik szavukat a jelenlegi holokauszt ellen is? Vagy majd néhány évtized múltán megemlékeznek azokról, akiket most hajszoltak öngyilkosságba, és emigrációba?
Kapnak majd egy emlékévet?
Költői kérdések ezek…

Tisztelt Áder, Surján és Lázár urak! Nincsenek illúzióink a tekintetben, hogy ez az ország, és a magyar nép mit várhat Önöktől. De egyet megígérhetünk:
Amennyiben a Haza Nem Eladó Mozgalom pártja megkapja a megfelelő társadalmi támogatást, Önök mind felelni fognak a népirtásban való részvételükért. Többé nem szórhatnak hamut a fejükre az egész nemzet nevében, hanem csakis a magukéban, mert a jelen kor holokausztjáért, a rengeteg kivándorlóért, öngyilkosért, a meg nem született gyermekekért, Önök a felelősek.
Nem mondhatják, hogy nem szóltunk időben. Többször is szóltunk, kértünk, követeltünk, figyelmeztettünk…lett volna lehetőségük fellépni a gyalázat ellen.

Most már Önök a gyalázat.

Ne aggódjanak, mert Önök nélkül létre fog jönni a társadalmi megbékélés is. Ha a Haza Nem Eladó Mozgalom Párt megfelelő támogatást kap, és egyszer a tisztességes emberek jutnak hatalomra, akkor itt senkit nem fog hátrány érni a származása alapján, hanem mindenkit a tettei minősítenek majd. Önöket is. És nem fogjuk tűrni, hogy az ország népét Önökhöz hasonlók egymás ellen uszítsák!
Felelni fognak a gazságaikért!