Kedvenc maffiózóink erre a hétre is tartogattak nekünk idegborzoló húzásokat, de hát tehetik, mert egyelőre rájuk szavaztunk, és az ő bankjaikba hordjuk a pénzünket. Ha változtatunk ezen, ilyeneket sem kell majd olvassunk…

Ezzel most  kicsit “hazabeszélek”, nem tagadom. Szétnézve a “devizahiteles” placcon azt kell lássuk, hogy még mindig kevesen jutottak el a teljesen jogos kétségbeesés azon fokára, ami kiváltja az ellenállás ösztönét. Be kell látni mindenkinek, hogy ebben az országban vagy a politikus-bankármaffia marad, vagy mi. Együtt a kettő nem megy. Hiénák között vergődünk, és ha tétlenek maradunk, egyszerűen felzabálnak minket.
Hogy ezt mire alapozom? Hát tessék….

Rögtön kezdjük azzal, hogy immáron a szkeptikusak is leszámolhatnak a bankárvilág politikai semlegességének illúziójával. Felcsuti Péter, a Bankszövetség exelnöke levélben hívta fel a Raiffeisen Bank dolgozóit, hogy támogassák Bajnai Gordont, és az Együtt 2014-et (az írás itt olvasható).  Most tekintsük el attól, hogy munkahelyen ilyesmit elvileg nem szabad tenni. Mert bankról van szó, nekik pedig sok mindent lehet, amit nekünk nem. Sokkal fontosabb mindennek a jelentősége.
UgyanFelcsuti később  elhagyta a szervezetet, de csak azért tette, mert elmaradt a nagy baloldali összefogás. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Bajnai, a libás ember április 23.-án, Kaposváron elhangzott beszédében felelőtlennek nevezte a devizában eladósodott önkormányzatokat és lakáshiteleseket, látható, hogy súlyosan téved, aki itt egy esetleges kormányváltástól bármit is remél.
Ébredjünk fel, emberek, amíg még ébredhetünk!

A kormány is mozgolódik. Navracsics Tibor kénytelen volt kerekasztalt (itt olvasható) összehívni az igazságtalanságszolgáltatás főszereplőivel -köztük a Hágában is feljelentett főügyésszel-, mert nem bírnak a perekkel a bíróságok. Egyre több per indul, egyre több az adósok számára kedvező ítélet, hát tenni kell most már ezzel is valamit. Egységesíteni kellene a bírói gyakorlatot, meg kell gyorsítani a perek lefolyását. Hogy a már megszavazott árfolyamgátas történet mellett ezzel pontosan mit akar elérni a kormány, nyugtalanító találgatásokra adhat okot. Az, hogy saját magát kenje képen úgy, hogy árfolyamgátazás után elősegíti a semmisség kimondását, csak erős optimizmussal feltételezhető. Nem a mai magyar Parlamentbe illő törekvés lenne ez.
Kevésbé lenne meglepő, hogy jogi csűrés-csavarással egyszerűen kasztrálják az adósok polgári peres lehetőségét is, kényszerítve őket a bankállam által eszkábált akolba való önkéntes bemenetelre. Kiszivárgott információk szerint a Bankszövetségnek egyenesen célja, hogy ne lehessen semmisségre perelni.
Természetesen érintőlegesen szóba kerültek a “lehetséges megoldások” is, a szokásos dodonai jóslat szintjén. Lehetséges, hogy lesz egyfajta egyeztetési eljárás a bankok és az ügyfelek között, hogy meg lehessen előzni a pert. Valamint, csak utalások szintjén, konkrétumok nélkül a valódi “forró kása”, a végrehajtások ügye is említésre került. Navracsics szerint ott a helyzet “bonyolultabb”. Majd egyszer kiderül, hogy mi olyan bonyolult, amiért nem lehet csak úgy engedni talpra állni az adóst, de a legtöbben szerintem sejtjük ennek okát. Hová lenne akkor a félelem, a rettegés, ami fenntartja a fizetési hajlandóságot?
Ez az egész cirkusz persze továbbra is úgy folyik, mintha amúgy ezek a szerződések megfelelnének a pénzkölcsön-nyújtás magyar jogszabályi feltételeinek.
Mert mi vagyunk a “minthaországok mintaországa.”

Harmadik “felvonásunkon” már meg sem lepődhetünk. Rogán Antal bejelentette, rendkívül sajnálja, hogy a gazdasági versenyhivatal szerint is összejátszottak a pénzintézetek, hogy megtorpedózzák a végtörlesztést (itt olvasható). A csúnyái összebeszéltek, hogy nem adnak forinthitelt a deviza alapú hitel kiváltására, vagy jelentősen megdrágították azokat.
Milyen meglepő!
Ez különösebb kommentárt nem is igényel, mindenki vonja le a maga következtetéseit.

De elsősorban azzal kapcsolatban vonja le következtetéseit,hogy hogyan, és merre tovább. Mert ellenérdekeltjeink garantáltan kitartanak az utolsó töltényig. Rajtunk múlik, velünk mi lesz, mire ennek vége lesz.
Hiénák jobbról, hiénák balról. Mi szóltunk. Aki ezeknek a továbbiakban még bizalmat szavaz, magára vessen.

Ébredezünk, emberek, de lassan, és az idő életekbe kerül. Egyre többen döntenek úgy, hogy “fizessen a halál”, de sajnos a szó mindkét értelmében.  Ha ezen nem változtatunk, az lesz a magyarság “Endlösung-ja”.  A hiénákat el kell kergetni.
Nem nekünk dolgozik az idő, mert a halottakat már sehogy, az emigránsokat pedig nehezen fogjuk tudni visszahozni.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik! Nincs már sok időnk!

Frissítés:
A bankellenességgel nehezen vádolható azenpenzem.hu is beismeri, hogy átverés az árfolyamgátas tartozáselengedés (itt olvasható).
“Több kalkuláció jelent meg azzal kapcsolatban, hogy milyen jókorát csökkenhet a törlesztőrészlet a hitelengedés révén. Egy ilyen szám viszont csak arra jó, hogy az érintetteket megtévessze. A hitelelengedési kikötés ugyanis az állami garancia lehívása, vagyis a hitel felmondása esetén érvényes. A kincstár ebben az esetben is csak a gyűjtőszámlán levő összegért áll helyt.”
Ezek után már szinte mellékes, hogy az ingatlanokat jelenleg a meghatározott forgalmi érték 95%-án sem lehet eladni, tehát akinek felmondják a szerződését, és az állam garanciát vállal a gyűjtőszámlán felhalmozott különbözetére, ugyanúgy nem fog tudni kiszállni az adósságból. Legfeljebb némileg kevesebb fedezetlen tartozása marad.
Más problémák is vannak azzal a bizonyos állami garanciával:
“A törvény ugyanis az árfolyamgát alatti 180 napos nemfizetésről szól. Minimum tehát félévnek kell eltelnie, mire egyáltalán alkalmazni lehet a ma még elég zavaros szabályokat. Valójában persze alsó hangon is egy gyermek kihordási idejével kell kalkulálni (közben lezajlanak a választások).”
Hoppá, hoppá…
Csak nem a modern magyar történelem legpofátlanabb, legnagyobb anyagi, és emberéletben tett kárt okozó választási kampányfogásával állunk szemben?