2 hozzászólás a(z) “A krém…” bejegyzéshez

  1. Mi nem a haza eladására szerződtünk.

    Tisztességes kölcsön nyújtásra szerződtünk.
    A folyósított forintösszeg ellenében követelt devizaösszeg olyan forintértéket képvisel, ami az egész ország elvételére lehetőséget ad.
    Ezért tudják elvenni a hazát a felajánlott jelzálog helyett…
    Kölcsönkamatot addig kell az Adósnak fizetni, míg ki nem forgatják a vagyonából. Amíg a devizaösszeg annyira meg nem erősödik, hogy elég legyen az ország elvételére.
    A kölcsönösszeg már a folyósítás pillanatában a Banké lett, mert a Bank megvette az Adóstól.
    Márpedig a kölcsönösszeget az Adós saját tulajdonaként kezelheti.
    Mivel a devizaösszeg a folyósítás pillanatában a Banké lett, ezért nem lett kölcsönadva.
    Kölcsönkamatot csak a hitelszámlára kölcsönként történő nyilvántartásba vétel miatt tudott a Bank szedni a devizára .

    A folyósított forintra nem szedett kamatot a bank, mert az vételár lett…

    Arra a devizára, amit a vételár ellenében fizet az Adós, nem lehet kölcsönkamatot felszámolni, mert nem kölcsön jogcímen tartozott vele az Adós, hanem a vételár ellenében.

    Olyan devizaösszegre szedték a kölcsönkamatot, amit az Adós a vételár folyósítás után fizet meg a Banknak . Azt a devizaösszeget nem adhatta kölcsönbe a Bank az Adósnak, amivel a folyósításkor még nem rendelkezett, mert éppen a vételár folyósítással szerezte be az Adóstól.

    Csalás történt.