Szakértői viták, kinyilatkoztatások, lelkesedések, remények és a sokat nem változott banki és végrehajtói arrogancia jellemzik napjainkat. A káoszt növelik a politikai vezetőknek az adósokra kedvezőnek tűnő, de a gyakorlatban jól le nem csapódó szólamai.

Mire véljük ezt az összevisszaságot? Az uralkodórétegek egymásközti csetepatéját látjuk vajon, amint valamely egyensúlyi helyzet állapotában megmerevedtek a frontok? Háttéralkukra utalnak a kis elmozdulások, majd visszarendeződések? A nagyon nagy anyagi érdekek, és politikai folytonossági érdekek huzavonájából, tételként nem marad ki a hitelpolgár, de nem az érdekeiért, hanem a szavazatáért folynak játszmák.

Rángatózni látszik az egész rendszer, az is könnyen előfordulhat, hogy éppen az történik amit látunk, nevezetesen, baromi káosz van, és a káoszmenedzserek kapkodva próbálják harmóniának láttatni a tarthatatlant.

Ez nyilván nem mehet sokáig. A mutatvány ahhoz hasonló, mikor a porondra belép a rokonszenves, de kicsit piás bohóc akrobatikusan balancíroz nyolcvan tányérral egészen döbbenetes pozitúrákban, míg Mi szorongó izgalommal nevetünk, de mindenki sejti, végül a tányérok nem maradnak épen. Na és ezek a Mi káoszvirtuózaink nem is igazi akrobaták. Személy szerint úgy látom, megbuktak a szereplők és úgy járt az előadás is.

Nagy Tibor