A kinyitott tetem fölé hajolva, szemöldöke a hajhatárig rándult és ellenállhatatlan csuklás fogta el.
Elsétált a falig majd vissza, próbálva összeszedni magát, aztán félve, hogy a káprázat megismétlődik, újra a tetembe pillantott és a sokéves rutin végül téve dolgát legyűrte a megdöbbenést és kiszűrte a tévedések esélyét.
Az érzékeny diktafon hibátlanul rögzítette a szakma nyelvét, amint száraz tények sorozataként a jellemzők, kóros elváltozások logikai rendje lassacskán megállapíthatóvá tette az okot, ami ehhez a szemléhez vezetett.
A végső okot eredményező részek némelyikét még soha nem mondta szalagra, így szinte zavartan pusmogta:
– Létfontosságú szervcsoportok teljes hiánya, vagy, az összes ismert fertőzés nyoma fellelhető, később, az idegrendszert, ideértve az agy egészét behálózó idegen eredetű polip, továbbá, a keringés fenntartására minimálisan elegendő vérkészlet hiánya, a medenceperem rákos stukturáltsága, mérgezések nyomai, sokszoros hátbaszúrást valószínűsítő hegek, maximális immunhiány.
Kikapcsolta a diktafont, elgondolkodva visszanézett a helyre ahol egy ORSZÁG feküdt.
Nagy Tibor (Vasas Pasas)
Fájdalmasan jó,valóban,,de ezen a tipikusan magyar gondolkodásmódon,ami a mai magyar emberre jellemzö,kell túllépni,mert bár bizsergetően jó vájkálni lelki sebeinkben,de ha ezzel ki is elégítjük magunk,akkor már tényleg seb sem marad!
Hordozunk ám a vérünkben számtalan hasznos tudást is,csak tudatositani kell,mint:öntudat,igazságérzet,segítőkészség(magunkon és egymáson)tettrekészség,a teljesség igénye nélkül!Rakjuk sutba a nosztalgiát és szorgalmasan gyakoroljuk a többi jó képességünket,együtt-egymásért!
Tibor, megdöbbentően jó írás. Az a szerencse, hogy nem igaz. Az ország él, idegen emberekkel találkozok nap_mint_nap, akik szívükbe zárnak és én is őket. Ezek az emberek az országért állnak ki elsősorban, ők alkotják az élő országot és győzelemre vannak ítélve.