Sok barátom kérdezi tőlem:

– Miért csinálod?
– Vigyázz még bajba kerülsz!
– Nem hiszem, hogy hathatunk rájuk.

No, nézzük miért is csinálom!

A rendszerváltás előtti évben fejeztem be középiskolai tanulmányaimat. A város megváltozott. A pár jól ismert családi kis bolt, butik és áruház mellett százszámra születtek meg a külföldi márkás boltok még magyar családok vállalkozásaiként. Az élet lüktetése érezhető volt mindenben. Megannyi tervvel, célokkal haladt mindenki az útján. EU csatlakozásunkat is ugyan ilyen nagy várakozások és remények kísérték. Majd szépen lassan kibújt a szörny a barlangjából és kimutatta foga fehérjét. Ráébredtem/ébredtünk nem minden arany, ami fénylik.

Mert… A magyar vállalkozásokat megfojtják, lesöprik a színről.

Mert… Az uniós pályázatok, amivel mézes madzagot húznak el az orrunk előtt a mindenkori politikai élettel szervesen össze van gyógyulva.
Ne is kérj, mert nem kapsz! (pályázatíró cég vezetőjének szavai) Ha netán mégis, súlyos árat fizetünk a milliókért. Olyannyira, hogy pl.: egy 10 csoportos óvoda átépítése során kidobásra ítéltetett két gyönyörű faragott lovas kocsi paripával az elején (erdélyi fafaragó mester munkája). Ugyanis nem felelt meg az EU-s szabványnak. A vezetőnő tudatosságát dicséri, hogy megmentésképp az udvari bejáratot díszítik. Mert, ami magyar az nehogy fenn maradjon, nehogy növekedjen!

Mert… Akiknek bizalmat szavaztunk, mint egy doboz bonbont árulják a magyar földet.

Mert… A devizacsalás sorozata egyáltalán létrejöhetett. És nem volt senki, aki azt mondta volna: Emberek ez életellenes! Ne tegyük!

Mert… A magyar jogalkotók elborult elméjének bizonyságát adja számomra az is, hogy a józan magyar hagyományokkal ellentétesen lehetőség nyíljon a kutyák élelmezési célú illetve szőrmehasznosítás céljából történő tenyésztésére, forgalmazására és feldolgozására. Megkérdezem: emberek ülnek azokban a székekben?

Mert… Egy szülő, ebben az önmagából kifordult világban eljut odáig, mint jómagam is hogy támogassa, segítse, megszervezze gyermekének külföldre jutását. Hiszen ha nem rendelkezik jó nagy anyagi bázissal, amivel biztosítani tudja gyermeke megélhetését, családalapítását, lakhatását, akkor nemigen tudja saját, önálló életét elkezdeni.

Hát ezekért is és még sok egyéb másért is csinálom…

Tudom, hogy egyre több a felelősen gondolkodó ember, akik látják már, hogy nem kell nekünk ezt hagynunk. Nem kell elviselnünk, hogy elsorvasszanak, kiszipolyozzanak, a jövőtől fosszanak meg bennünket. A jövőnktől, ami a gyermekinket jelenti. Mert ők a mi jövőnk. És ha én ebbe csak egy cseppnyi kis segítséget tudok adni, akkor megteszem gondolkodás nélkül. Szeretném, ha a gyermekem és az ő gyermeke is már más emberségesebb világban élhetne.

Így hát nem kérdés számomra, hogy tegyem, vagy ne tegyem!

Török Edina

4 hozzászólás a(z) “Sok barátom kérdezi tőlem:” bejegyzéshez

  1. Én csak annyit tennék hozzá, nem akarom, hogy gyermekeim rabszolgaként éljenek a saját hazájukban. Le kell váltani ezt a rendszert mindenáron, és el kell takarítani a mocskot hazánkból. Azt a sok hazaárulót meg kell büntetni. A sok idegen bankárt ki kell seperni innen. A magyar népnek nem dirigálhat semmiféle idegen söpredék. Elődeink nem azért éltek és haltak, hogy most a gyermekeink saját hazájukban idegenek cselédjei legyenek. Én csak egy vagyok, de ha kell még az életemet is odaadom a szabadságért. Eleget nyomorogtunk, most már ideje hogy vége legyen a nyomornak.

  2. Amikor fiatal házasként új lakást tudtunk venni – anno 22 évvel ezelőtt – az akkori OTP-től – mert volt ilyen is – nagyon örültünk de egyben aggódtunk is, hogy ki tudjuk-e fizetni a tartozásunkat. Aggódásunk alaptalan volt, legalább már 14 éve túl vagyunk azon hitelünk kifizetésén. Pedig – képzeljék el , hogy – azt akkoriban még 1991-ben 33%-os változó kamatra kaptuk. Mégis be tudtuk fizetni mind egy fillérig.
    Kérdezem, hogy mi történt azóta? 2004-ben vettem fel ezt a “deviza alapúnak” csúfolt “hitelt”, 8 és fél évig zokszó nélkül fizettem. Hála Kásler Árpádnak és felvilágosító munkájának immár több mint egy éve folyamatos levelezésben állok a bankkal ( K&H ) és nem kapok kielégítő választ a kérdéseimre.
    Miért történt ez így??? Mi lett ezzel az országgal?? Mi lett az emberekkel??? Miért nem gondolkodunk mindannyian?? Miért kényelmesebb a kereskedelmi és egyéb média által sugárzott marhaságoknak felülni???

    Kérdés, kérdés hátán.
    Nekem is van gyermekem és ha kb. 10 év múlva megáll velem szemben és azt kérdi, hogy “: Ezt a szennyet, ezt az adóssághalmazt, ezt a lezüllesztett országot hagytátok ránk, utódokra?” ” Szégyelljétek magatokat! Oldjátok meg akkor ti amit okoztatok, én elmegyek innen, és majd leélem az életemet valami idegen országban, gyökerek nélkül!”

    Ez kell emberek??? Nézzetek a gyermekeitek szemébe és döntsetek!!! Ha mi, most nem állunk ki az igazunkért , magunkért, a gyermekeink jövöjéért, akkor mi a fenét akarunk mi itt ezen a Földön???

    GONDOLKOZZUNK ÉS CSELEKEDJÜNK!! SENKI SE HAGYJA MAGÁT!!!

  3. Amikor 1987-ben megszületett az idősebbik lányom, már érezhető volt “közeledik egy új szabadabb” világ itt kis Hazánkban. Azt azért el kell mondanom gyermekként és ifjúként nem igen volt hiányérzetem. Ami “fájt” mint pedagógus szülők gyermeke, hogy nem futotta a családi költségvetésből eredeti farmernadrágra…..túléltem!!!!!
    Nagy Imre újra temetése és az akkor hallottak (Orbán Viktortól is) szinte eufórikus állapotot idézett bennem. Arra gondoltam gyerekeim már egy “Új Világ állampolgáraiként” szinte korlátlan lehetőségek birtokában élhetnek, tanulhatnak, dolgozhatnak……Sok-sok évnek kellett eltelnie kemény magán és egzisztenciális problémákkal a hátam mögött, hogy a Mindenhatónak köszönhetően, egyedülálló anyaként felneveltem egy már orvos lányt és még támogatok egy egyetemistát. A most “kiötlött” oktatási rendszerben Ők már nem tanulhatnának……..! Én mint több diplomás speciális problémákkal küzdő gyermekekkel foglalkozó…foglalkoztatott pedagógus 30 év után megélhettem a “parkolópályára” helyezésem. Ugye nem kell mondanom mire kellett a virtuálisan számomra előállított “segítség”? Küzdöttem, mert a köcsönt vissza kell fizetni ugye, ám egyre többet kutakodtam a neten. Megoldást kerestem, hiszen ha a nap 24 órájában egyfolytában dolgozom sem megyek egyről a kettőre. 5 évig csak a kamatokat stb. fizettem. Ráleltem Kásler Árpádra, illetve az Ő harcára a bíróságokon…..és azóta már “letisztult elmeállapotban” meggyőződéssel hiszem, vallom az általa képviselt elveket.
    Rettenetesen nehéz HARC ez. Szívben, szellemben, tettekben és anyagiakban egyaránt, de vagy megértjük, megoldjuk vagy ELPUSZTULUNK!
    Mi sokan vagyunk! Van aki a virtuális adóságával, van aki állástalanságával, van aki vállalkozásával stb. küszködve áll sorainkba. Mindegy EGYMÁST LÉLEKBEN, SZÍVBEN, TETTEKBEN, KÖZÖS BESZÉLGETÉSEKBEN tudjuk erősíteni…..ADDIG MÍG EL NEM JÖN A NAP, A MI NAPUNK KEDVES MAGYAR EMBERTÁRSAIM! Addig is kitartást!!!!!! B. Edit

  4. Ebben három gyermek édesanyjaként maximálisan egyetértek, nem hagyhatjuk ezt a rablást kifosztást ezt a magas szintű korrupciót tovább “élni” kivétel nélkül minden érintetett felelősségre vonni, elszámoltatni.