Gratulálok, Árpád!

Nagyon tetszik a “Hűség” című írásod: az is, amit leírtál, és az is ahogy! Az elismerésemet fejezem ki a tisztánlátásodért!

Amit a “mellérendelés”-ről írtál, az is a lényeget érinti. Én úgy gondolom, hogy ezt eddig félreértettük! A “mellérendelés” eredendően NEM a személyek egymáshoz való viszonyára, hanem a személyek és az ESZME mellérendelt viszonyára vonatkozik! Szerintem úgy kell elképzelni, hogy az ember MELLÉRENDELI MAGÁT az eszme mellé! Az egó világában az egók egymás mellé rendelt viszonya teljesen elképzelhetetlen, ezt nagyon jól látod.

Úgy gondolom, őseink a vérszerződéssel is egy eszme mellé rendelték magukat, és ez alapvetően határozta meg a cselekedeteit hogyanját és a minőségét. Szkíta-hun-magyar őseink történelme során őseink mindig az eszme mellé rendelték magukat, és ez eredményezte a mindenség harmonikus működésébe beleillő cselekedeteiket. A hűség ennek a mellérendelésnek a megtartásában nyilvánult meg: hűek voltak saját magukhoz, a döntésükhöz!

Az az eszme, ami mellé rendelték magukat, és ami emiatt áthatotta minden tettüket, az röviden csak ennyi: TÉGY JÓT, JÓL! Nevezhetjük ezt Szent Korona Értékrendnek is akár…akkor teszünk jót, ha a tetteinkkel minden létező kiteljesedését segítjük.Ha pedig elkezdünk így cselekedni, akkor előbb-utóbb az egók “behódolnak”, és az így cselekvő emberek elkezdik tisztelni egymást.

Áldás kísérjen.

Anti.