Egy neves közgazdász hosszú emailben támadta tegnapi írásomat, amelyet most azért nem teszek közzé, mert hosszú és értelmetlen, de kiragadok néhány gondolatot, amelyet fontosnak tartok megosztani Önökkel. A nevét azért nem írom, mert kérte, hogy ne hivatkozzak rá, tehát nem vállalja érveit, ő jóindulatú tájékoztatónak szánta.
Idézet a közgazdásztól:
„Látni kell, hogy a mezőgazdaság nem helytelen intézkedések közepette ment tönkre, hanem az emberek önként hagyták el, mert senki nem akart a modern világban paraszti munkát végezni. Az emberek inkább kereskedni akartak, mint dolgozni.”
Válasz tőlem:
Így lehet félrevezetni az embereket! Az igaz, hogy egy mezőgazdasági vállalkozás ma nem biztosít kellő nyereséget, mert a termény árak különböző manipulatív piaci folyamatok következtében a minimálisra vannak szorítva. Vizsgáljuk meg közelebbről egyes folyamatok hátterét. Kezdjük az előző írásban taglalt kínai import által nyújtott lehetőségekkel.
Vegyünk példaként egy multinacionális kereskedelmi hálózatot, aki árul mindent, a műszaki terméktől az élelmiszerig. Azt a célt tűzte ki magának, hogy az élelmiszer piacot teljes felügyelete alá vonja, mert ha ezt elérte, akkor gyakorlatilag az élet ura. Hogyan tudja ezt elérni? Egyszerűbb, mint gondolnák, és még a hosszú távú célok mellett rövid távon is nyereséget hoz, mert vásárlót vonz.
A multi vásárol nagy haszonnal eladható kínai műszaki terméket, amelyet elad. A keletkezett nyereséget nem veszi ki és nem adózza meg, hanem felhasználja. Felhasználja arra, hogy külföldi élelmiszert hoz Magyarországra, amit elad veszteséggel. Mivel nála az élelmiszer olcsóbb, mint a magyar termelőnél, az emberek hozzá járnak vásárolni, ezzel a trükkel bevonzza a vásárlót, aki nem is gondol arra, hogy minden forint, amit ennél az áruháznál hagy, az egy szög a nemzet koporsójában.
Alig telik el 10 év és máris a kezében van az élelmiszer felvásárlási piac!!! Tönkretette a magyar termelést, most már nyugodtan folyamatosan emeli az árakat, csökkenti a minőséget, mi több, szemetet árul élelmiszer gyanánt. Mindezt megteheti, mert az emberek ezt nem veszik észre, hogyan is vennék észre, hiszen nem értenek hozzá. Az állam, akinek a feladata lenne, hogy megakadályozza ezt a folyamatot, az meg nem tesz semmit, mert vagy megvezetett, vagy megvásárolt.
A közgazdászoknak nem az lenne a feladata, hogy megvédjék a gazembereket, hanem hogy felismerjék a folyamatokat, és felhívják a politikusok figyelmét arra, hogy jogszabályokkal akadályozzák meg ezt a piacrablást. Máris eljutottunk oda, ahol ma vagyunk, hogy nem jövedelmező a mezőgazdaság és élelmiszeripar. Természetes az, hogy nem akarnak az emberek ebben dolgozni, mivel nincs hol, tönkrement.
Idézet a közgazdásztól:
„Az aranykorona érték mára már csak egy fikció.”
Válasz tőlem:
Az aranykoronával kapcsolatban, amely a tegnapi írás folytatása.
Drága Uram!
Arra kérem Önt tisztelettel, hogy az ismeretei hiányát ne tekintse erénynek! Bizonyára hallotta már az aranykorona kifejezést, amit Ön fikciónak nevez. Ez a termőföld jövedelemtermelő képességét jelöli, azt jelenti, hogy a föld hány embernek képes 1 évi élelmezéséhez szükséges termést biztosítani. Mária Terézia alatt felmérték a történelmi Magyarország területén lévő termőföld értékét, ami 100 millió aranykorona volt. Ehhez tartozott még egy nagyon fontos szám, ami azt jelölte, hogy 10 ember élelmezéséhez szükséges élelmiszer előállításához, a 10-ből mennyinek kellett dolgoznia. Ez Magyarországon 10:3 volt, azaz 10 emberből háromnak kellet az élelem előállításán dolgozni. Ez az akkori parasztgazdasági és uradalmi körülmények között volt érvényes.
Összehasonlításként, Baden-Württenberg tartományban (svábok) 10:8, azaz 10 emberből 8-nak kellett volna dolgoznia, de ők szorgalmasabbak voltak a kényszer hatására, és 7 ember végezte 8 munkáját. Ez indokolta Mária Terézia döntését, hogy svábokat telepített Magyarországra a hatékonyság érdekében, mivel a svábok szorgalmasabbak, mint tudjuk ez mai napig így van a köztudatban.
A trianoni tragédia után a csonka Magyarország területén 40 millió aranykorona értékű termőföld maradt. Természetesen a 10:3 megváltozott, mert mára a parasztgazdaságot felváltotta a monokultúrás termelés és az ipari élelmiszer előállítás, de ez összességébe véve nem hatékonyabb, csak úgy tűnik.
Habár kevesebb ember dolgozik közvetlen a termőföldön, de a járulékos ipari termelés, mint műtrágyagyártás, növényvédő szerek gyártása stb. elviszi azt, amit a monokultúra hoz, arról nem beszélve, hogy egészségtelenebb terméket állít elő a sok növényvédő szer használatával. Ennek következtében betegebb a társadalom.
Történelmünk során a pénz értékének fedezete az aranykorona volt, ami tulajdonképpen a termőföld jövedelemtermelő képességéből ered. Gondoljunk csak bele, valójában mit érne a pénz, ha nem tudnánk érte ennivalót venni, vagy mit érne egy arany gyűrű, ha nem adnának érte egy kiló kenyeret. Ezt már megtapasztalta a világ az 1929-33-ig tartó világgazdasági válság alatt, amikor 1930-31-ben Németországban egy kiló kenyérért egy házat egy várat, vagy egy gyárat lehetett venni. Ki nem adott volna oda mindent, hogy a családjának enni tudjon adni?
Fontos megérteni azt a történelmi tanulságot, hogy ezt bizonyos családok mesterségesen készítették elő!!! Ugyanazok, akik a mai válságot is generálják!!!
Emlékezzünk csak, 1927-ben túltermelési válságra hivatkozva megfestik a búzát, gabonát és a tengerbe öntik, ezzel elindítanak egy válságfolyamatot. Majd a csökkenő termelés hatására növekednek az árak, felvásárolják az összes élelmiszert, hiány lép fel. Majd mesterségesen felborítják a világ tőzsdei értékrendjét, ezután a fő keresleti cikk az élelmiszer, mert enni, azt minden körülmények között kell. Ezt követően a birtokukban lévő élelmiszerért minden jelentős vagyont megszereznek. Ez a meggazdagodás biztos receptje azoknak, akik előre látták, vagy alakították a folyamatokat!
Mi is előre látjuk a mai folyamatokat, ami kísértetiesen hasonlít az 1929-33-as válságot megelőző jelenségre. Magyarország, a magyar nép annak köszönhette, hogy bennünket nem érintett olyan súlyosan az 1929-33-as válság, mert az alkotmányunk megvédett bennünket, volt mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk. Amennyiben alakítani szeretnénk a folyamatokat, azt azzal tudjuk, hogy visszatérünk a korábbi recepthez, ami megvédett bennünket. Ez a TÖRTÉNELMI ALKOTMÁNYUNK, a saját mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk helyreállítása.
Csak ébredjünk végre álmainkból, ébredjünk a valóságra és ne hagyjuk!
Ajánlom mindenki figyelmébe, László Andrea „Ébredj álmaidból” című dalát, abban minden tömören benne van.
László Mihály
(Ui.: A tegnapi írásomban sajnálatos módon nem elég világosan fejeztem ki magam és ezért jogos kritika érte a ház elejét.
„Tehát Kína eladott Magyarországnak 100 $ értékben árút, ez megérkezett hozzánk 400 $ értéken, vonjuk le az átlagos 60 $ szállítási költséget, a különbség 240 $.” Természetes, hogy ez úgy értendő 100+60$=160 $, ezt kell levonni a 400-ból. Köszönöm az észrevételt, remélem, nem mindenki értette félre.)