Egy ilyen cikk megírását mindig dilemma előzi meg, hogy érdemes-e egyáltalán időt és energiát pazarolni rá. Nem beszélve arról, hogy ingyen reklámot is szolgáltatunk ezzel, pont annak akiről a kritika szól és sok emberben visszatetszést kelthet, hiszen egy és ugyanazon oldalon kellene álljunk, nem egymást kellene kritizálnunk, hanem egymást kiegészítve cselekednünk. Mindettől nem eltekintve, nem tudok elmenni szó nélkül a dolog mellett és az emberekre bízom, hogy mindenki döntsön értelmi színvonala szerint.

Hozzám is eljutott a Komlómédia által készített videó anyag, amelyet dr. Léhmann György ügyvéddel készítettek és amelyben a Kúria munkaanyagát „elemzi”. Őszintén megvallva, kiverte a nálam a biztosítékot.

Csak mellékesen említem meg, hogy kérés nélkül, amint megérkezett hozzám a Kúria munkaanyaga, megküldtem azt Léhmann Györgynek, annak ellenére, hogy nincs közöttünk munkakapcsolat és még mielőtt az nyilvánosságra került volna. Az előzményektől eltekintve azért egy köszönöm jól esett volna, hiszen pontosan azért küldtem meg, hogy az összefogást, az együttműködést elősegítsem, de ez elmaradt. Azon meg már csak mosolyogni lehet, hogy a videóriportban, az ügyvéd úr úgy adja elő mintha Ő és a Kúria közötti vitáról lenne szó. Nem tudom, hogy illetlen dolog-e, korára való tekintettel, az ügyvéd urat emlékeztetni arra, hogy legjobb tudomásom szerint, még egyetlen megnyert devizapert sem tud felmutatni az elmúlt közel öt év távlatában sem és, hogy ennek függvényében, a riportban kiosztott megjegyzések a civil szervezeteket illetően, méltatlanok hozzá.

Eddig a jelentéktelen dolgokról, hadd jöjjön az érdemi mondanivaló. Dr. Léhmann György ovációja a Kúria munkaanyagát illetően, teljesen alaptalan. Annyiból igaza van, hogy teljesen egybevág a Léhmann úr eddigi mondanivalójával, de mindez azért van, mert jelentéktelen szempontból érinti a „devizahitelek” problematikáját. A Kúria munkaanyaga a legalapvetőbb szempontokat hagyja figyelmen kívül, amelyek megkerülhetetlenek a hatályos jogszabályokat figyelembe véve, a kölcsönszerződéseket illetően. Azzal, hogy elfogadja, sőt kijelenti, -már korábban is többször megtette-hogy jogos a bankok deviza ellenértékének követelése, olyan súlyos ismereti és egyéb szemléleti hiányosságokat vet föl az ügyvéd úrnál, amelyek fényében megfelelő helyen kell kezelni a dolgot. Az, hogy mégis foglalkozom az üggyel, nem másért van, mint figyelmeztetni a gyanútlan szemlélőt, hogy nem minden arany ami fénylik.

„A legnagyobb tévedése, hogy a nemlétező szerződés, a szerződés semmissége (nem ugyanaz), esetén el kell számolni, és az adós rosszul jár. Ha semmis a szerződés, Ft-kölcsönként érvényessé nyilváníthatja a szerződést a bíróság. Ez valóban nem jó. De a nemlétező szerződés esetén, ha az adósnak, a kártérítés után marad is adóssága, azt részletekben fizeti a banknak, Ptk kamattal, és nem kamatos kamattal. B.T.”

A másik óriási tévedése, hogy a devizahitelek felfutási idejében, Magyarországon nem volt olyan hatályos jogszabály, amely alapján megtehették volna azt amit megtettek. Olyannyira nem, hogy az egyik folyamatban lévő peremben, kértem a tisztelt Bíróságot, kötelezze a bankot arra, hogy mutassa be, mely jogszabály alapján teszi azt amit tesz. Tehát egy perbe fogott pénzintézetről van szó és a bíróságnak prezentálta is a jogszabályt, viszont annyi hibádzott vele, hogy 2010 november 27-én lépett hatályba, miközben egy 2008-as szerződésről folyik a per.

Feleslegesnek tartom, hogy ebben a cikkben belemerüljek jogszabályhelyek felsorolásában, annál is inkább mert hamarosan nyilvánosságra hozzuk a BAÉSZ észrevételeit, ami a Kúria munkaanyagát illeti.

Előzetesben annyit elmondhatok, hogy igen erősen különbözni fog Léhmann úr szemléletvilágától, ami egyáltalán nem baj. Az viszont nagyon nagy baj, ha valaki érdemtelenül más tollával próbál ékeskedni, úgy hogy bizonytalan okokból kifolyólag, elfogad egy súlyos törvénytelenséget törvényesnek. Egy olyan törvénytelenséget amely nemcsak a családok megélhetési és lakhatási biztonságát, hanem Magyarország gazdaságát is aláásta. Ezúttal is kijelentem, dr. Léhmann György ügyvéd úrral ellentétben, hogy semmilyen jogalapja nincs a bankoknak, deviza ellenértéket követelni az adósoktól, ha nem tudják számviteli és pénzügyi bizonylatokkal alátámasztani annak jogosságát. Ez ennyire egyszerű és ennyire triviális.

Kásler Árpád

Kelt, Gyulán 2012.10.06-án

http://komlomedia.hu/video.php?id=2012100501&ev=&honap=&evig=&honapig=&keres=&oldal=0