Boris Johnson brit miniszterelnök, „nagy hirtelenséggel” lemondott, rajta kívül még sokan mások is. A hivatalos narratíva szerint azért sűrűsödtek be a felhők az angol bohóc feje felett, mert a covid korlátozások alatt fergeteges partikat szervezett és mások által szervezetteken is részt vett, miközben a csőcseléket maszkoltatták, meg mozgásukban korlátozták. Ja persze, mint a mi csatornásunk… El ne higgye senki, hogy ez az igazi ok, mint ahogy a mi csatornásunk háttérbe szorításának sem az volt az oka, mint amit tálaltak.
Amúgy Borisnak tényleg sok vaj volt a füle mögött, de ez szinte alapkövetelmény az ilyeneknél. Mindezeken felül, ő volt az angol arca a másik bohóc vehemens támogatása mögött és az oroszellenesség megtestesített mintapéldánya is egyben. Még a legelvakultabbaknak is kezd derengeni, hogy a másik bohóc korlátlan anyagi és katonai támogatása egy zsákutca, mint ahogy az orosz szankciók is egy zsákutca úgyszintén. A nyár gyorsan el fog illanni és nagy hirtelenséggel a tél itt lesz mindenki nyakán és mint a tékozló tücsök a mesében, Európa eltékozolta a nyarat, idióták fülének kedves muzsikájára és üresek a kamrák, meg a tározók télire. Kérdés, ki lesz a megsegítő hangya? Nagyon egyszerű a válasz erre.
De ehhez már most meg kell kezdeni a „saving face” vagyis az arcmentő akciót és akik az eddigi narratíva arcai voltak, mennek mind a süllyesztőbe. Ezzel egyidőben, az ukrán bohóc támogatóit is szép lassan és kevésbé lassan kivonják a forgalomból, mígnem magára marad.
Őt nem kell kivonni a forgalomból kívülről, őt a sajátjai fogják felfalni, mikor ráeszmélnek mekkora pusztulásba vezette őket.
Oroszország sose vonult volna be Ukrajna területére, ha a megkötött szerződések betartásra kerültek volna, ha a gáz és olajvezetékeket az ukrán kormányok felügyelete alatt rendszeresen nem csapolták volna meg, ha az ott élő orosz anyanyelvű embereket nem tekintették volna másodrendű polgároknak, ha anyanyelvük használatában nem korlátozták volna őket, ha nyíltan és burkoltan nem tápláltak volna oroszellenességet és végső soron nem kínálták volna fel az egész ukrán területet gyakorlatilag, amerikai oroszellenes műveleti területnek, nem beszélve a CIA és egyéb titkosszolgálatok által levezényelt, az „ukrándemokrácia” szabályai szerint megválasztott kormány elleni puccsról és az azt követő vérengzésekről.
A nyugati nagyfogyasztói társadalom számára, naponta többször beszámoltak az ukrán harcászati sikerekről és az oroszok állandó és égbekiáltó veszteségeiről. Ezzel szemben a valóság a terepen az, hogy Ukrajna már elvesztette területének egy Magyarországnyi részét, majdnem az összes tengeri kikötőjét, búza termő vidékének kétharmadát, a legértékesebb bányáit, gyárait, olaj és gázmezőit.
És ez így is fog maradni, ezt már kezdik szimatolni nyugaton is, ezért most a bűnbakkeresés és az arcmentés ideje következik. Hát ezért kellett távoznia az angol bohócnak, hogy végül az ukrán bohóc magányából fakadóan béke teremtődhessen a sárgolyón és folyhasson tovább a gáz, az olaj és a búza, mert Európában nemcsak energiahordozóból van most nagyon kevés, hanem az aszály miatt búzából és napraforgóból is, ezért most a nyugati újpolitikusoknak kell napraforgó szerepre vállalkozniuk, de egyelőre még az amerikai madzag ott van az illetékesek tökeire hurkolva, ezért kellenek újabb, látszólag nem a töküktől rángatott bohócok. Van jelentkező nem kevés, tehát senki se aggódjon, hogy a nemzetközi nagycirkusz bohócok nélkül fog maradni.
Ha meg az amerikaiak úgy gondolják továbbra is, hogy az utolsó ukránig fogják támogatni a jelenlegi helyzetet, annak sem lesz különösebb akadálya, hisz demokrácia van, szabad akarat és véleménynyilvánítás. Pedig nem kellene.
Kásler Árpád